2026-05-08 Röpdolgozat

Holnap nincs futás, és még vasárnapra tervezek egy egyenletes, 10-12 km Z2-őt. Mára viszont kedvet kaptam egy picit kísérletezni. A Mizunot választottam, és a karakterének megfelelő tempót. 10 kilis futást raktam össze, tempomat nélkül. Kíváncsi voltam, hogy ha nincs kényszer, milyen ritmusban futnék, és hogy az mennyivel lenne gazdaságosabb?

A Mizu egy kicsit gyorsabb tempót kér mint az eddigi ~5:30 – 5:40, ezért is gondoltam, hogy nem sietek, nem futok kifejezetten tempót, de hagyom egy kicsit lélegezni a rendszert. Saját ritmusban, de még Z2 dominanciával. Így összeraktam egy 2+6+2 km futást, a középső részben pedig minden utolsó 100 méterre egy kis repülő. Most, hogy nem fog zavarni a metronóm, talán természetesebb lesz!

Az első két kilométeren, nagyon meglepődtem, mert brutál jó pulzussal, egészen jó tempót futottam! Ha nincs mára semmi flikk-flakk, ez egy komoly futás lett volna, talán sosemvolt pulzussal. De mára mást terveztem.

Ez a cipő, egy nagyon-nagyon jó cipő! Ma már majdnem arra használtam, amire való! És igen, határozottan kezdett életre kelni! Tegyük hozzá, hogy még vastagon bejáratós! Azért, mert régóta pihen a polcon, még mindig kevesebb mint 40 futott km van benne. Fog ez még alakulni, de tényleg pontosan azt a kényelmet hozza, amit a Vomero+ a steady futásokon. Cserébe, ha kap egy kis lendületet, nagyon hálás vele együtt futni! Nem vezet, nem húz, de segít tartani. Határozottan jobb a 8 km vagy hosszabb futásokra, mint a Rebel. Oké, már megbeszéltük, hogy sokkal nehezebb, de megfelelő tempóval ÉS ritmussal tökéletesen kiegyenlítődik ez a hátránya.

Nyilván, egy profi futó, tökéletes mozgással izomzattal és idegrendszerrel, egyszerűen csak nehéznek mondaná. De nekem még nagyon fontos, hogy elbírjam a növekvő terhelést, és a remek csillapítás mellett, komoly dinamizmus van benn! Remek cipő, nagyon elégedett vagyok vele! Ha nem sikerül felnőni őszig a rakétához, akkor biztos, hogy ebben fogom futni a HM-et, nem a rebelben.

A rebel egy szuper cipő, és még egy ideig fogom használni majd a rövidebb, 6-8 km intenzív futásokra, de feltehetően csak addig, amíg a karbon időszak be nem köszönt majd hozzám is. Akkor végleg ki fog szorulni a repertoárból.

Visszatérve a futásra, eléggé üres tankkal, későn sikerült elindulnom. Betoltam előtte egy zselét, meg vittem a víz mellé izot is, de a legvégére egyszerűen elfogytam. Az utolsó kilométeren, szétesett a mozgásom, de ezért volt a levezetés. 🙂 Még annyi érdekesség, hogy meglepődtem a lépésszámon, mert végig úgy éreztem, hogy ahhh, mennyivel kényelmesebb így, a metronóm nélkül! Az első 2 kilométer olcsóságát is azzal magyaráztam, hogy most lassabb frekvencián futok. De valójában nem! 🙂 Kilenc kilométeren keresztül, nagyon szépen sikerült tartanom a ritmust, még a gyors szakaszok után is. Pedig még csak cadence sem volt egyik beállított számlapon sem, hiába kerestem.

Amit kezdek elkapni – persze még csak ritkán, az egy nagyon keskeny határ. Az eddigi futásaim fő jellemzője a visszafogottság volt. Figyelni a pulzusra, nem elengedni a tempót. A gyors ritmus miatt, inkább mindig csak lépegettem. Amitől a mozgás ugyan kontrollálható, de sokkal drágább, mintha van valódi lendület. A trükk, amit nagyon nehéz még elcsípnem, de már elkezdtem ráérezni, az a határmezsgye, amikor már futsz – gravitáció, pici beledőlés, valódi lépés előre, nem csak lépegetés magad alá, DE még ne csússz bele abba a spirálba, ami elkezdi a tempót generálni. Amitől persze elszáll a pulzus. Ez az egész eszmefuttatás csak azért létezik, mert valójában a Z3 utazó (~155 bpm) mozgás hatékonyságát próbálom Z2-ben (~145 bpm) megtalálni.

Elvan a gyerek, ha játszik! 😀
Nade mit alkottam?

Árnyalnám.
Eddig rögzítettem a mintát, hogy erősebb legyen mint a régi.
Magoltam, ha úgy tetszik.
Most próba képpen, megnéztem egy röpdolgozattal, hol tartunk, és elégedett vagyok!
Jó az irány, vagyis folytatjuk! 🙂