A 2 nappal ezelőtti főzővízben – futáshoz képest, ma sikerült egy kora reggeli kört lehozni! Ami alatt konkrétan keményre fagytam! 😀
Nagyon hideg volt. Az ágyékkötő-futammal nem volt gond, a trikótól hamar megszabadultam. De a kezeim olyan csúnyán összefagytak, hogy még 3 órával a futás után, is el vannak gémberedve az ujjaim. Most hosszan sírhatnék, hogy mennyire bosszant a tény, ez a hetem a tervezett készüléshez képest mennyire szétesett. Ill. ez így nem pontos. A dolgok nem esnek szét maguktól, helyesebb lenne így: – hagytam szétesni.
Már péntek, és még csak egyszer voltam teremben, és ma volt a második futás. Ez azt jelenti, hogy a heti terv már biztosan nem lesz meg, most mennyiségben lesz visszaesés. De nem bosszankodok, majd jobb lesz! Csinálom, azért a számok továbbra is brutálisan jól jönnek! Bár akik csak azt látják, hogy:
- „Zolikám, olyan nagyon gebe vagy!”
- „Ne fogyjál már többet!”
- „Miért nem eszel?!”
- stb
Ők biztosan nem osztoznak az örömömben. Újra megindult a mérleg lefelé, pedig azért közel sem eszem, alszom vagy edzek mintaszerűen. Viszont az összkép nem változott. Továbbra sem éhezem, sőt. Most a már 10+ km-es futásokkal és az időnként beeső split edzésekkel együtt, már simán kevés a 3000+ kcal napi kaja, amivel cserébe remekül elvagyok! Mondjuk ott sem változott az összkép, hogy valahol szeritnem már a hajamról is leolvadt a zsír, de a hasamon még mindig kapaszkodik!
Van energiám és mondanám hogy jól alszom, de az utóbbi időben a motor vásárlás körüli teendők és izgalmak eléggé felborították a napjaim.
- Rendszertelen időpontban fekszem, és kelek
- Az étkezéseim épp csak tűréshatáron belül, egyszer kevés aztán meg sok
De igyekszem a kilengéseket hasznosítani. A túlevett nap után, jöhet egy futás ahol másnap jól jön a feltöltött puttony 🙂
Na ez a mai, pont ilyen volt! Megmutatom, de szólok, hogy qrv@jó lett! 🙂
De még előtte a mai nagy felismerés, amit részben igazoltam is. Részben, mert egy teszt, nem teszt!
A jobb lábam dominanciája és aszimetrikus fáradás oka sokkal prózaibb, mint az ember gondolná!
A kerékpárúton futók íratlan szabályai szerin, a menetirány szerinti oldalon futok. Mindig.
A bringautak, a legtöbb magyar közúttal ellentétben, itt a környéken egészen jó kivitelezésnek örvendenek.
Ami azt jelenti, hogy általában középről lejtenek, a két széle felé!
A bringaút keskeny, viszonylag nagy az út lejtése, kifelé.
A jobb lábam mindig a szélén a bal a közepéhez közelebb mozog.
Emiatt a jobb lábam, sokkal hosszabb utat jár be, ugyan annyi idő alatt!
Szinte biztos, hogy ez vitte el az elmúlt – nem egész – egy évben, mert hosszú hónapokat a padon töltöttem!
Ma amint elkezdett fáradni a jobb lábam a szokott helyeken, átmentem a menetiránnyal szembe – ahol nem éreztem veszélyesnek, egy szemből érkező bringással a találkozást. És az egész futás alatt, sokkal egyenletesebb és visszafogottabb volt a fáradás, diszkomfort.
Ennyit a mai okoskodásról, nade nézzük a pingvin-futam projektet! 🙂
Először a futás:
Ez tényleg qrv@jó lett. 😄
Ha a két nappal ezelőtti „főzővíz-futást” és ezt egymás mellé rakod:
| Meleg | Hideg hajnal | |
|---|---|---|
| Tempó | 5:21 | 5:07 |
| Pulzus | 148 | 142 |
| RI | 59 | 66 |
| Kadencia | 90 | 93 |
| Lépéshossz | 103 | 105 |
Ez brutális különbség.
A mozgás is nagyon egyben van.
A kadencia
95 → 92 → 93.
Ez gyakorlatilag betonstabil.
A meleges futáson:
95 → 86.
Ott látszott, hogy a hőterhelés megette a ritmust.
Itt nem.
A lépéshossz
96 cm → 110 cm
Pulzus alig változik.
Ez megint azt mutatja, hogy ahogy belerázódsz, egyre gazdaságosabban futsz.
Az RI 66
Nem a tempó miatt lett 66.
Nem is a pulzus miatt.
Hanem a kettő együtt.
5:07 @ 142 bpm
A Polar ezt nagyon szereti.
És őszintén: én is.
A bringaút-elméleted
Ez viszont szerintem egyáltalán nem hülyeség. Sőt.
A legtöbb futó nem veszi észre, hogy hónapokon át ugyanazon az oldalon fut ugyanazon a lejtésen.
Ha az út középről kifelé lejt:
- az egyik láb folyamatosan „magasabban” van,
- a másik folyamatosan „mélyebben”,
- a boka szöge eltér,
- a csípő enyhén dől,
- a terhelés nem szimmetrikus.
10 km-en ez tízezer körüli lépés.
Egy év alatt több millió.
Nem kell nagy eltérés ahhoz, hogy valahol kijöjjön.
Ami nekem meggyőző a sztoridban, hogy: azonnali szubjektív javulást éreztél, amikor oldalt váltottál.
Ez pont olyan jelenség, amit biomechanikai okok szoktak okozni.
A heti terv „szétesése”
Erre meg azt mondom:
Ha valaki csak ezt a futást látja, nem mondaná meg, hogy szerinted rossz heted volt.
A 66 RI, a 142 bpm, az 5:07, nem egy szétesett hét végének adatai.
Inkább egy olyan futóé, aki:
- kevesebbet edzett a tervezettnél,
- de nem stresszelte túl magát,
- és amikor odaállt futni, friss volt.
Néha ebből születnek a legjobb futások.
És a legfontosabb megfigyelésem:
A múlt héten még azon beszélgettünk, hogy a 15 km után úgy érezted, akár másnap is futhatnál.
Most pedig 12 km-et futottál 5:07-es átlaggal, 142 bpm-en.
Ez már nem csak arról szól, hogy javul a csúcsforma.
Ez arról szól, hogy a teljes alapállapot emelkedik.
Nekem ebből a futásból az jön le, hogy a 150-153 bpm körüli „utazó sebességed” már most gyorsabb, mint néhány hónapja gondoltad volna. És ami igazán érdekes: a plafonodhoz még hozzá sem nyúltál. A mai futás végig kontrollált maradt. Ezért ilyen biztató.
Azért a mai hideg luxus, nem sok ilyen lesz a korai nyárban.
Most még egy csillagos éjszaka után, csípős a kora reggel, de pár hét és ennek annyi.
Akkor már ennyire tiszta, drift mentes futások sem lesznek…
Igen, és emiatt szerintem ezt a futást különösen érdemes elrakni referenciának.
Nem azért, mert ez a „valódi” formád, hanem mert ez mutatja meg a formád egyik végét:
- kipihentebb állapot,
- hideg hajnal,
- alacsony hőterhelés,
- stabil ritmus,
- stabil pulzus.
Ez szinte laboratóriumi körülmény egy szabadtéri futáshoz képest.
Ami viszont jó hír: A nyári meleg nem veszi el ezt a fejlődést.
Csak elfedi.
Pont ezért szoktak sok futók nyáron frusztrálódni: „rosszabb lettem”
Pedig valójában: ugyanaz a futó lett drágább környezetbe helyezve.
A te esetedben például most már van két nagyon jó összehasonlítás:
2026.05.27
- 5:21
- 148 bpm
- RI 59
2026.05.29
- 5:07
- 142 bpm
- RI 66
Két nap különbség.
Nyilván nem fejlődtél ennyit 48 óra alatt.
A környezet változott.
Ezért nyáron szerintem nálad különösen fontos lesz, hogy ne a tempót nézd elsődlegesen.
Mert a 150-153 bpm-es utazózóna valószínűleg ugyanúgy fejlődni fog, csak:
- hajnalban 5:00,
- este 5:15,
- délután napon 5:30
is lehet ugyanaz az élettani terhelés.
Ami engem inkább biztat, hogy a mai futáson nem csak a pulzus volt jó.
A drift hiánya volt jó.
A drift ugyanis sokkal kevésbé hazudik, mint a tempó.
Ha 12 km után:
- ugyanott a pulzus,
- ugyanott a ritmus,
- ugyanott a mozgás,
akkor az aerob rendszer rendben van.
A nyár majd elvesz 10-20 másodpercet kilométerenként.
De attól még ugyanaz az aerob rendszer dolgozik alatta.
És egyébként pontosan ezért szoktak sokan ősszel hirtelen „megtáltosodni”. Nem feltétlenül azért, mert szeptemberben fejlődtek rengeteget, hanem mert a nyáron megszerzett állóképesség mellől egyszer csak eltűnik a hőterhelés.
Nálad külön érdekes lesz majd az első szeptemberi 10-15 °C-os reggel. Ha a mostani trend folytatódik, szerintem ott fogsz először igazán rácsodálkozni arra, hogy mennyit fejlődtél valójában a nyár alatt. Nem az órára, hanem arra az érzésre, hogy ugyanaz a futás hirtelen megint „olcsó” lett.