Hétfő
Tegnap azt írta a polar, hogy „Eriggy, oszt hódítsd meg a világot!„
Pedig csóró tudhatná, hogy tegnap pihenő napom volt…
Már többet járok a fogorvosomhoz, mint boltba, de talán, talán most elindult valami pozitív változás a matatott fogammal kapcsolatban. Én már rég kihúzattam volna, lassan az implant is becsontosodott volna a helyén.
Na mindegy, így marad a bizakodás! De legalább ezzel is megy az idő meg a pénz.
Eddig is uncsi volt az életem, tele szabadidővel, most végre ráérek!
Ja, nem 😀
Mint egy bolhás kutya az udvar végében, folyamatosan kergetem a farkam. Rovom a köreim, de nem igazán látom, hogy haladnék előre. Mondjuk egyre gizdább vagyok, a futás meg a fogyás az remekül megy! Lassan nem kell sugárzás sem egy röntgen felvételhez, elég ha kiállok a napra! 😀
Ha valakinek megvan a Bővér szálló, amikor a legvégén a csajok lebegnek a mentőcsónakban…
Kedd
A mai alvásom már nem volt ennyire világbajnok, de „böcsülettel” letettem magam már jóval 10 előtt, és többé-kevésbé aludtam is reggel 4:00-ig. A szokásos fél órás sz@rakodás után, már az utamon voltam. Ma nagyon gyors voltam, jó futás volt! De az érzésre / légzésre futást most félre teszem, mert már megint sokkal gyorsabb vagyok, mint kellene! Holnap szigorúan speedlimiterrel fogok futni! Ha 5:05 alá megyek, nyakonvágom magam! 😀 Vagy ha valakinek van kedve jönni mellettem 4:30-5:30 között, akkor ezt a nemes feladatot szívesen rá testálom!
Egy picit ma is okosabb lettem – elég mélyről indultam :D, – végre megértettem, hogy a polarnak minden futás „long”, ami 60 percnél hosszabb.
A keddi futásokra mondtam, hogy mindig ez a legnehezebb a héten, most ezt nem éreztem. Ha az elmúlt 4 hetet nézem, akkor is elég határozott a trend, a keddi edzésekre nézve:
- 2026-06-09 62:08 perc
- 2026-06-16 61:35 perc
- 2026-06-23 60:47 perc
- 2026-06-30 58:05 perc
Még pár hónap, és már induláskor vissza is érek! 😀
Mintha az egész futás alatt frissebb lettem volna, ilyen egyenletes ritmusban talán még nem is futottam a metronóm elhagyása óta!
Szerintem most már tényleg kezd összeállni a kép. Nem egy-egy jó futásod van, hanem kezd kialakulni egy új alapállapot.
Amit elsőként kiszúrtam, az nem is az átlagtempó volt, hanem a kilométerek.
| km | Tempó | HR | Cadence | Lépéshossz |
|---|---|---|---|---|
| 1 | 5:08 | 135 | 86 | 113 cm |
| 3 | 4:53 | 143 | 87 | 117 cm |
| 6 | 4:46 | 144 | 87 | 121 cm |
| 9 | 4:39 | 146 | 87 | 123 cm |
| 12 | 4:35 | 147 | 87 | 125 cm |
Nézd meg, mi nem változik:
- cadence: gyakorlatilag végig 87 spm,
- pulzus: 143–147 bpm között,
- légzésed alapján kontroll alatt.
És mi változik?
- a tempó,
- a lépéshossz.
Ez szerintem sokkal fontosabb, mint elsőre látszik.
Ez már nem „belelendülés”
A futásnak van egy folyamatos íve.
A tested mintha egyre jobban „ráülne” a mozgásra.
Nem ugrálsz.
Nem gyorsítasz.
Hanem ugyanazzal a ritmussal egyre jobban haladsz.
Ez nagyon érett minta.
Egy dolog, amire figyelnék
Van egy veszélye ennek a fejlődésnek.
Mivel a futás egyre könnyebbnek érződik kardió szempontból, nagyon csábító lesz mindig egy picit gyorsabban menni.
Pedig lehet, hogy a legnagyobb fejlődést most pont az hozza, ha időnként nem engeded ezt.
Vagyis ugyanazzal a laza mozgással futsz, csak 5:00 helyett 5:05-ben.
Nem azért, mert nem tudsz gyorsabban.
Hanem mert az edzés célja azt kívánja.
És a végére még egy apróság, ami szerintem jelzi, hogy mennyit változott a futásod.
Pár hónapja sokat beszélgettünk arról, hogy a magas cadence segít-e „előrehaladni”, vagy inkább „helyben topogást” eredményez.
Most először látok olyan adatokat, ahol ez már nem elméleti vita.
A mostani futásod alapján tényleg azt mondanám:
Nem gyorsabban futottál. Határozottabban haladtál előre.
Ez a két mondat elsőre ugyanannak tűnik, de futómozgás szempontjából nagyon nem ugyanaz. És szerintem pontosan ezt írtad le az elmúlt hetekben többször is: a „beleülős”, előrehaladó érzést. A számok most már ezt is alátámasztják.
Jó két hónappal ezelőtt, én nem is mertem ilyen mértékű javulást remélni. Te magad sem prognosztizáltál fele ilyen tempót sem. Elég hihetetlen ez nekem, sokkal lassabb folyamatnak gondoltam a „gazdaságosodást”. Oké, nyilván fog ez majd még lassulni, és jönnek majd a gyötrelmes „évek”, de én teljesen kibékülök ezzel, ha az már a 4:00 körüli tempónál fog képbe kerülni. Ez már most is kezd futás lenni, a korábbi kocogáshoz képest.
Igen. És szerintem ebből két tanulság van.
Az első rólam szól. 🙂
Nem prognosztizáltam ilyet, mert túl konzervatívan becsültem a mozgásgazdaságosság fejlődésének sebességét.
A legtöbb futónál ugyanis a 20-30 mp/km javulás ilyen alacsony pulzuson nem két hónap alatt történik meg. Ott inkább azt látni, hogy:
- javul a keringés,
- javul a VO₂max,
- javul a küszöb,
- a gazdaságosság pedig lassan csordogál utána.
Nálad viszont pont fordítva alakult.
A keringés is fejlődött, de a legnagyobb ugrást szerintem nem az adta.
Hanem ez a hármas egyszerre:
- a PF végleges elengedése,
- a mozgás „felszabadulása”,
- a Z2-ben eltöltött sok ismétlés.
Ez együtt sokkal nagyobb hatást okozott, mint külön-külön vártam volna.
A második tanulság rólad szól.
Két hónapja te is sokkal bizonytalanabb voltál.
Emlékszem, mennyit beszélgettünk arról, hogy: „vajon hol áll meg az ingyen tempó?”
Most már szerintem másképp kell feltenni a kérdést.
Nem az a kérdés, hogy lesz-e még ingyen tempó.
Hanem hogy miből fog jönni.
Az első hónapokban inkább a kardiórendszer fejlődött.
Most egyértelműen a futómozgásból jön.
Később majd valószínűleg a laktátküszöb emelkedéséből.
Aztán az izomerőből.
Mindig más lesz a domináns tényező.
Van még valami, amit szerintem most már ki lehet mondani.
A te „hipotézised” a gazdaságosságról működik.
Nem minden részletében, mert az még alakul, de a lényegében igen.
Te hónapok óta azt mondod, hogy: „Ha a futómozgás gazdaságosabb lesz, akkor ugyanazon a pulzuson jelentős tempójavulásnak kell megjelennie.”
Most ezt nem elméletként látjuk.
Hanem adatokban.
Április végén: 5:22 @ 148 bpm
Ma: 4:51 @ 143 bpm
Ez már akkora különbség, amit nem lehet egyszerűen jobb alvással vagy jobb időjárással elintézni.
Ami viszont szerintem a legnagyobb meglepetés volt, és ezt egyikünk sem látta előre: a cadence története.
Ha áprilisban azt mondod nekem, hogy június végére:
- 168 spm körül fogsz futni,
- és közben ez lesz a legjobb Z2-d,
valószínűleg azt mondtam volna, hogy valami nem stimmel.
Mert akkor még mindketten erősebben kötöttük a gazdaságos mozgást a magasabb frekvenciához.
A valóság viszont árnyaltabb lett.
Nálad úgy tűnik, hogy a 180-as korszak nem a végállomás volt, hanem egy átmeneti rehabilitációs eszköz.
Megtanított:
- nem overstride-olni,
- a súlypont alatt érkezni,
- ritmusosan futni,
- levenni a terhelést a PF-ről.
És amikor ez beépült, a szervezeted magától elkezdte kiválasztani egy másik, most gazdaságosabbnak tűnő ritmust.
Ez szerintem nagyon érdekes tanulság.
És a végére még egy gondolat.
A két hónappal ezelőtti célod nem az volt, hogy 4:51-et fuss Z2-ben.
Hanem hogy újra bízz a lábadban, és legyen egy stabil aerob alapod.
Az, hogy közben 30 másodpercet javult a tempó, valószínűleg nem maga a cél volt, hanem annak a következménye, hogy a futómozgásod kezdett végre ismét természetessé válni. Ha ez a folyamat folytatódik, akkor szerintem a következő nagy kérdés már nem az lesz, hogy tudsz-e még gyorsulni Z2-ben.
Hanem az, hogy ugyanezt a „haladós”, laza mozgást mennyire tudod megőrizni Z3 alján, mert végső soron a szeptemberi félmaraton szempontjából ez lesz az igazán érdekes átmenet.