Este 11-re sikerült kiposztolnom a tegnapi agymenésem, de már olyan fáradt voltam, hogy majdnem lenyeltem a fogkefét lefekvés előtt, fogmosás közben.
Amikor ennyire fáradt vagyok, nem szoktam tudtni könnyen elaludni, de most kb. elájultam.
Nem aludtam túl sokat, de azt egészen jól!
Ma reggel meglepően jobb volt a lábam, mint a korábbi reggeleken. Jól is aludtam, és délben futottam egyet.
Meleg volt, melegebb az ideálisnál, de vágytam a napsütést. Így volt jó!
A talpam se nem jobb, se nem rosszabb. Na jó, talán egy árnyalatnyival jobb.
Úgy látom, hogy ezt a napi 7-est egyelőre jól sikerült belőni, mert ez pont az a terhelés, amit
még tolerál, és napról napra meg tudok belőle újulni.
Most már én is így értelmezném az adatot. A legerősebb jel az, hogy a negyedik egymást követő futónap reggelén nem kumulálódott a panasz, hanem inkább enyhébb volt.
Úgy néz ki, hogy a 7 km jelenleg a „megújuló dózisod”: elég nagy ahhoz, hogy érdemi aerob edzést kapj, de elég kicsi ahhoz, hogy nagyjából 24 óra alatt ledolgozza a lábad a mechanikai terhelést. Most nem keresném a felső határt. Pont az a kísérlet értéke, hogy egy változót fixen tartunk: 7 km.
A Neóban mindig gyorsabb vagyok, ez a cipő sajátja. Jobban gördül, jobban „hajt”.
Tegnap nagyon easyben futottam, nagyon leengedtem a frekvenciát.
Ma egy kicsit jobban pörgettem, de többször is úgy éreztem, hogy belealudtam a futásba. Na, itt biztos megint leesett a ritmus…
De meglepően szép sima lett a cadencia egyenes.
A grafikon fontosabb, mint a 170-es átlag. A kezdeti felpörgés után szinte végig 168–172 spm között vagy. Pedig többször „belealudtál” a futásba. Ha a figyelem kikapcsol, és a mozgás mégis körülbelül 170-en marad, akkor ez kezd automatikus ritmussá válni. A tempó közben gyorsul, miközben a kadencia alig változik, tehát a gyorsulást nagyrészt
lépéshosszal oldottad meg. A Neo ebben partner: nem feltétlenül tempóra kényszerít, hanem gördülékenyebbé teszi a haladást.
Most nem erőltetek semmit, se tempót, se lépést vagy frekvenciát.
Szerintem a talajfogásom sem annyira rossz, mint elsőre tűnt. Inkább az egész mozgás egyeben!
Amióta viszontláttam magam a videon, elkezdtem a csípőmet korrigálni.
A „ne billenjen előre a csípő” az egy félreérthető mondat volt anno tőled!
A csípőnek pont hogy előre kell billennie, akkor egyenesedik ki a gerinc alsó traktusa. Ettől lesz peckesebb a futás, és nem görnyedt. Éppen, hogy hátra nem eshet a csípő, szerintem. Pont ezt írtam anno viccesen, amikor erre kezdtem figyelni, hogy „lordózisos futás”. Csak ennek már egy éve!
De kb. azonnal lehurrogtad, így elengedtem…
A korábbi „ne billenjen előre a csípő” megfogalmazásom valóban rossz instrukció volt.
Anatómiailag az anterior pelvic tilt inkább növeli az ágyéki lordózist, de amit te leírsz – peckesebb vagy, nem görnyedsz, a csípőd nem esik hátra – az nem pusztán medencebillentés. Inkább arról szól, hogy a medence/csípő előrébb kerül a törzs alatt.
A „lordózisos futás” nem jó cél, ha azt jelenti, hogy minél jobban homoríts. De abból, ahogy te használtad, azt kellett volna megértenem, hogy egy korábbi, hátraesett medencehelyzethez képest találtál egy nyitottabb, peckesebb pozíciót. Így nem lesz „ülve futás„. Ott én rosszul korrigáltalak.
Remek! Beszéltünk anno az ülve futásról is, ami nálam megint csak nem ezt jelentette, mint amire most te használod. Pedig akkor is körbejártuk, pontosan szemléltettem anno, mire gondolok. Mégpedig, hogy a csillapítás leginkább térdből kerül megoldásra. Egyfajta extra, függőleges rugózással (beleereszkedve, beleülve a lépésbe), hogy a szar talajfogás ne üssön akkorát.
Tény, hogy ez sem jó, és kerülendő.
És elég hamar el is tudtam engedni. Csak könnyen lehet, hogy emiatt kezdett el a talpam túlterhelődni…
Szóval az ülve futás, nálam ezt jelentette, és nem a csípő pozíciót.
Nem kell nagy billenésre gondolni.
1–2 centi a csípőlapát dőlésszögében már simán lehet komoly hatással hosszú távon, az egész futómozgás okozta terhelésre nézve.
Semmi mást nem változtatok a következő hetekben.
Ez a kis pucsítás a tartásomban, remekül fog passzolni az őszi, testhezálló futódresszhez! 😉
A medence helyzetében pedig valóban nem kell látványos változás. Kis eltérés is megváltoztathatja a teljes kinematikai láncot: a törzs helyzetét a támasz fölött, a csípő
extenzióját, a comb mozgását és végül azt is, hol találkozik a láb a talajjal a tömegközépponthoz képest.