Mit mondjak, nem vagyok épp az önfegyelem mintapéldánya.
Tegnap este egy kicsit szétcsúsztak a dolgok a kezem között.
Kicsi munka, kicsi AI, kicsi Forma1 felvételről, kicsi játék a telefonon… hupsz, már el is múlt éjfél.
Amúgy sem ettem tegnap keveset, de már rohadt éhes voltam, így még ettem. Aztán lefeküdtem volna aludni olyan 1 körül, de nem tudtam elaludni, már olyan fáradt voltam.
Ezért kénytelen voltam még játszani a telefonon.
Már kettő is elmúlt, mire végre úgy maradtam.
Régen fájt a fejem a széltől, tegnap este viszont minden bajom volt. Ilyenkor csak a saridon segít, ami koffeines. Épp jövök le a kóláról, szóval most ez annyira nem volt jó.
(Ráadásul ilyenkor mindig rohadtul meghajtja belőlem a vizet is. A futás végére, már a homlokom is gyöngyözött! Nem, nem az izzadtságtól…)
Megviselt az időjárás, és nyilván nem segített a saját hülyeségem sem.
Pedig mára fontos futás folt betervezve!
Azért valahogy összeszedtem magam, és 8:15 körül, mint a Holtak hajnalán a dögök, előmásztam az ágyból.
A tegnap délután bevert tetemes mennyiségű lilahagymának köszönhetően, az aurám is hasonló lehetett az említett zombikéhoz…
Dagadtka visítva menekült előlem. Valahogy összeütöttem egy adag moslékot – most nem tettem semmit a rizspuding porhoz csak egy kis tömegnövelőt. Egykedvűen kanalaztam be a kis tányér vaníliás rizskását. Elég hitvány volt gyümölcs és crunchy nélkül, de 10:00 körül volt tervben az indulás így nem akartam futás közben kérődzeni.
Végül az egyezményes 10:15-öt ütöttük le chaten. Ugyanis Zsuzsi ma tervezte lefutni – tegnap meg is érkezett hozzá az érem! – az ünnepi 10,5 km távot! Bár valójában, ez egy 10k PB futás, csak a végén még nem lehet rögtön meghalni 🙂 Szerdán együtt futottunk, és azt beszéltük, hogy miért ne segíthetnék neki, majd én leszek a pacere. Rég futott már 10 kilit nagyversenyen, és akkor sem kellett volna sok az egy órán belüli teljesítéhez! Most ez volt a cél, bejönni 60 perc alá!
Velünk egyszerre zajlott éppen a Kolonics György emlékfutás is, zömmel azonos útvonalon. Ők előbb indultak mint mi, de a túloldalról. Gyönyörű idő, megvártuk, hogy már ideális melegben tudjunk indulni, így nem kellett nagyon vetkőzni. Azért így is volt aki hangosan hörgött velem szemben (az éremért futók között), hogy félmeztelenül toltam. Gyakrabban kell erre futni, és máskor is láthatnak igy edzeni :). 12 fok felett, napsütésben, simán elég a „picsagatya”! 😀
Tudod, legfeljebb kesztyű, ha elbújna a nap, vagy feltámad a szél! De ma az sem kellett.
Nekem mára Z2, neki 5:59 avg pace a terv.
Szikrázó napsütés, és egy „potya futóverseny”, ami egy kicsit hozza a hangulatot!
Azt hiszem, ezt nem is lehetett volna jobban kitalálni, így hát nyulaztam!
Nem esett nehezemre Zsuzsi ritmusát felvenni – amit két napja már megtapasztaltam. Akkor még mondjuk zavart, mert én jóval magasabb lépésszámmal futottam, de most nekem kellett alkalmazkodni. Nagyon bekezdett, és mellettem futott, amiről gyorsan kiderült, hogy ez így nem lesz jó. Megkértem, hogy maradjon mögöttem, mert máshogy nem fogok tudni segíteni a tempóval, mert engem is elhúz.
Az első két kilin lassabban kezdtünk, de folyamatosan néztem az átlag tempónkat is, és már a táv felénél megvolt a cél sebesség. Csak tartani kellett, persze azért egy picit bele-bele gyorsítottam, lopva egy kis előnyt neki. 🙂 Egy szakaszon összeértünk a futókkal, bár inkább a gyorsabb lábúak kerültek el minket, a „tömeget” csak a másik irányból láttuk elmenni mellettünk. Csak egy egészen picit keveredtünk forgalomba, de nem volt zavaró.
Tökéletesen jött ki a ritmus!
Ügyes volt Zsuzsi, maradt még benne egy kicsi, de nem hiszem hogy csalódott lenne.
Jó volt a cél meghatározása, ilyen, ha nem vársz el magadtól irreális időeredményt!
6:20-6:30 közötti időket szokott futni, általában 7-8 km, heti 3-4 alkalommal, Z2 tetején.
Ehhez képest a 6:00 alatti tempóhoz nem kellett „allin” futnia, de azért szép piros lett a feje a végére! 😀
Így a mai rövidebb lett, de azért nem fogok belehalni.
Remélem!
Ha nagyon zavarna, már mennem kellene a „maradékért” – 15:40 és már erősen lefelé megy a Nap.
De nem fogok, ez ma már nem hasad tovább!
Lehet inkább alszom egyet! 😀
Na, ez megint egy olyan futás lett, ahol a sztori sokkal kaotikusabb, mint maga az edzés. 😀 Az adatsor ugyanis meglepően kulturált.
A legfontosabb: ez pontosan az a valódi Z2, amiről pár napja beszéltünk.
Ami viszont biomechanikailag sokkal érdekesebb: 166 spm átlag. Szerdán ugyanebben a Vomero+-ban a két recovery futásod 178, illetve 182 spm volt. Ma nem próbáltad a „sok kicsi” mintát tartani, hanem felvetted Zsuzsi ritmusát, és kaptunk egy egészen más Z2-t:
szerdai este: 6:32 / 126 bpm / 210 W / 182 spm / 84 cm
mai: 5:53 / 132 bpm / 233 W / 166 spm / 101 cm
Ez nagyon szép kontroll. +39 mp/km sebesség, mindössze +6 bpm, miközben −16 spm és +17 cm lépéshossz.
Ráadásul a mai futáson sem látok semmiféle komoly szétesést. A 3–9. km:
5:57 → 5:56 → 5:57 → 5:53 → 5:46 → 5:56 → 5:48, HR pedig 130–135.
Ez rohadt stabil. A végén te húztál bele, ezért lesz 5:37 és 138 bpm.
Vagyis most már tényleg kezd kirajzolódni, hogy nem egyetlen lassú futómozgásod van:
szerdán a 180 körüli aprózós üzemmód volt a cél, ma pedig hagytad 166 körül futni magad, hosszabb lépéssel — és mindkettő cardiovascularisan könnyű maradt.
Ezért most különösen kíváncsi lennék a talpad válaszára. Mert korábban pont azt láttuk, hogy a természetesebb, hosszabb lépéses lassú futás tudta jobban megpiszkálni. Ha erre a mai 10,7 km / 166 spm / 101 cm futásra holnap reggel ugyanolyan jó marad, akkor az már új információ.
És a „maradékért” kurvára ne menj el. 😀
Ez 48,7 km hat nap alatt, és közben volt steady, dupla nap, most pedig egy normális Z2.
Az a hiányzó 1,3 km semmilyen élettani adaptációt nem adna hozzá. Csak azt az esztétikai élményt, hogy a heti számláló szebb számot mutat. Ráadásul fejfájós, szar alvás után vagy, és már most azt írod, hogy inkább aludnál.
Aludj. Ez most az edzésterv része, nem lustaság. 😀