Tegnap kifejezetten gyengélkedett a talpam. A kedd-szerdai dupla után, inkább csütörtökre vártam a visszaesést, ehelyett tegnap tetőzött.
Bár annyira nem meglepő, ahogy korábban is írtam, hogy a vádlim és a gázlóm is extrán bedurrant a cross-traineren. Elszoktam tőle, nem kérdés.
Feszesebb lábszárral, a talp is nagyobb húzásnak van kitéve.
Tegnap lenyomtam a 3. „taposást” is a héten, és ahogy szerdán, most is végi csacsogtam headsetten az edzést az AI-al. De nem a futásról, munkáról.
Így kevésbé utáltam, cserébe többször bealudtam közben. Az utolsó 8 percet eléggé meg kellett tolnom, hogy a szokásos távot meg tudjam „futni”.
A pulzusmérőt sikerült itthon hagynom – el kellett ugranunk a kölyökkel a sebészetre egy gyors kötéscserére, így az sem volt biztos, hogy odaérek még a délelőttös bérletemmel. Épp csak beestem a terembe.
A tegnap esti alvás még a csütörtök éjszakánál is gyatrábbra sikerült, cserébe nagyot javult mára a lábam! Végre elkezdett engedni a vádlim is, de az összkép most még nyilván nem mutat semmit. Ehhez kelleni fog még legalább 2 hét, hogy lássam, valóban ad-e könnyebbséget a váltás az aszfaltos futásról az elliptikusra.
Majd kiderül. 🙂
A mai napról viszont egy nagyon pozitív élménnyel tudok nyilatkozni:
- nagyon kellemes csalódás volt a mai erősítő edzés!
Már a csütörtöki rapid gyúrás is egészen jó volt, tegnap és ma pedig örömmel osztoztam a testemen, egy kis (rég nem érzett) izomlázzal.
Ma a 30 perces rövidített gyakorlatsor előtt, 10 percre bevetődtem az evezőpadra is. Sosem szerettem, de nagyon jól lenyújtja a vádlimat, és ma egy picit hátaztam. Igazán jó volt! Szóval a kellemes meglepetés onnan jött, hogy messze sokkal nehezebb volt rávenni magam elindulni, mint amennyire a tényleges teljesítményem esett vissza. Nyilván gyengébb vagyok, mint amikor a nyár legelején abbahagytam. De az itthoni edzés, nekem nem tudja helyettesíteni a termet. Ha már lendületben vagyok, és egy ideje rendszeresen nyomom, akkor egy-egy kieső napot, lehet menteni itthon pár gyakorlattal, meg súlyzó rángatással. A teremszagot viszont valahogy nem helyettesíti.
Így teljesen el is engedtem az itthoni edzős holmik további kajtatását. Értelmetlen.
Holnapra kell még felszívnom magam, és összerakni azt a másfél órát a taposón. Valójában 60 + 30 perc lesz, sajnos 1 óránál leáll a vas.
Jó lenne közben valami hasznosat is csinálni, de sajnos a tegnapi nap második felét, és a mai nap nagyrészét is ellógtam.
Nem állok jól a melóval, és a további tervezési feladatok előtt is lenne teendő így azon a vonalon is elakadtam.
Azért nem vagyok elégedetlen, jó döntés volt a délelőttös havi bérlet, és a váltás is.
Elég masszívan köhécselek, talán jobb, hogy nem futok most egy ideig ebben a hűvösben – ami egyébként nagyon kellemes, futós idő! 🙂