Egy hosszú hétvégére, a szüleimhez készültünk a kölyökkel. Csütörtökön még volt egy keményebb tempó futás, de a hét végi szabadság miatt éjszakába nyúlott a munka. Péntekre csak egészen keveset sikerült aludni, de reggel még indulás előtt, mindenképp el akartam menni terembe, a szokásos regen edzésre! Eleve a nyitás után csak egy órával érkeztem, de már ezer ember! Én nem is értem ezt, senki sem dolgozik?
A péntek reggeli rapidot az evezőpadon szerettem volna kezdeni, de foglalt volt. Ok, nem jó, de nem is kritikus! Kezdjünk a kaptatóval! Ez könnyen ment, unalmas volt. Közben hogy teljen az idő, a mellettem ziháló fickót próbáltam idegesíteni 🙂 Kérdeztem tőle, hogy meddig nyomatja még és mi a terv? Csak mert a fejét elnézve, legalább 150 volt a pulzusa, kapaszkodott a futópadba, és valahol a gyaloglás és a futás határán haldokolt. Szakadt róla a víz, mert az első 5. lépésnél leesett a padról a törölközője…. Ti-pi-kus…
Mondja, hogy 2.5 km lesz, erre van ideje. Bemelegítésnek túl soknak, túl gyorsnak tűnt. Zsírégetésnek is túl gyors volt, de még rövid is. Izommunkának meg gyenge. Minden esetre minél nehezebben válaszolt, annál nagyobb kedvvel kérdezgettem végtelen türelemmel, időnként csak azért kérve megerősítést, mert módfelett szórakoztatott, ahogy igyekezett a frissesség látszatát megőrízni 🙂
Viszont amikor végeztem a padon és lenyújtottam a lábaim is, mentem volna evezni, majd haza, pakolni. Persze 3 lepéssel előttem ért oda az edzőtermek „legszimpatikusabb” hölgy tagjai közül a királynő! Még lendületből egy elkeseredett: – Szia, meddig használod? kérdést elengedtem, de amikor megfordult, valahova 3 méterrel mögém fókuszálva, méltósága teljes tudatában és kihúzta a füléből a dugót, végül érkezett a „- Tessék?” már tudtam, hogy ennek a mai evezésnek annyi. Aki relatíve korán reggel már a terembe lépéskor is zenét hallgat, köszönés helyett csak keresztülnéz rajtad és a péntek reggeli edzésre is talpig vörös ajakrúzsban érkezik, attól sok együttérzést ne remélj 🙂
Így némileg morogva, egy 20 perces kaptatóval a zsebemben hazakullogtam. Nem ez volt a lépcsőzőgép próbajának a napja, a hátamnak kellett volna még a mozgás, de azt most el kellett engednem. Így jött egy hosszú, unalmas út Baranyába, a szüleimhez. Már rég láttam őket, amennyire utálom ezt az utat a pályán, annyira vártam a viszontlátást! 🙂
A péntek este és szombat nagy része szörnyen telt, a harkányi strandon áztam ráncosra 🙂 Még szombaton próbalkoztam egy reggeli kocogással, de megcsúsztam az idővel, és mire felvonultam túl meleg volt. Még 3 kilométert sem tettem meg, de feladtam. A cél nem a kifárdás volt, hanem a regenerálódás gyorsítása. Arra volt jó, h pont bemelegedtem egy kis nyújtáshoz. Aztán Dr. Kelen, és a henger kombó. Nem sok, ennyit sikerült menteni a maiból.
Agyaltam még, hogy fussam itt a világ végén majd a holnapi hosszút?! Két és fél terv merült fel bennem:
- Futok körbe a ház előtti utcákban, ez kb. 800 méteres kört jelent. Végtelen unalmas lenne de tudnám a kapu elé kipakolt „standról” a frissítést okosan managelni és így futhatnék a versennyel azonos időpontban – a szokottnál nagyobb melegben. Ez egy valóságosabb képet adna a várható terhelésről.
- Keresek egy hosszú, unalmas útvonalat, ahol nincs forgalom, kelek hajnalban és végig trógerolok rajta. Itt csak az országúton tudok futni, nem sok kedvem van hozzá, de ez a sanszosabb.
- A falu szélén van egy focipálya, ott is róhatom a köröket, akár az első verzióhoz hasonló kostrukcióval is.
A ma reggeli megkésett kocogás ráébreszett, hogy sem az út minősége, sem a meleg nem lesz jó. Inkább bízom az előrejelzésben, és hogy ezen a hétvégén lesz idén a legmelegebb, utána már enyhébb napok jönnek. Muszáj lesz az úton futnom, nem kockáztatok egy ficamot. Sem a dűlő úton a ház előtt, sem a megye II-ben játszó hazai csapat pályáján.
A szokatlan ágyban és szokatlanul hosszú alvás után, jobban fájt a csípőm mint korábban. :/ Már találtam egy szakembert, aki jövő pénteken megnézi, de addig jó lenne ha nem romlana az állapotom! Még nem hátráltat a futásban, még nincs baj! Na mindegy, várnak a heringtársak a medencében! Holnap jövök, a hosszúval!