Az első kritikus éjszakán eredményesen túl vagyok! Emmi elvárása a 80-as alvás értékeléssel irreálisan magas, de tény, hogy legalább a maihoz hasonló éjszakákra van még szükség minimum 2-re, zsinórban. Ez a legnehezebb, mert csak indirekt módon van ráhatásom. Minden esetre az első éjszaka pipa!
Már itt kezdett megpecsételődni a mai nap sorsa, ez a sok zöld olaj volt a tűzre! Remek idő volt már reggel is kinézőben, olyan dél körült terveztem a mai kinti futást! Csak nagyon light a tegnapi után, és a holnapi erősebb, rövid de tempós futás előtt! Levest főztem, mint általában szombaton. Ha nem is mindegyiken, de általában. 🙂 Zsé is csatlakozott hozzánk, mint általában. Amikor elhangzott az omiózus mondat a szájából, „szerintem én ma a Margit szigeten sétálok”, már tudtam, hogy annyi a mai light futós terveknek. Egy ilyen burkolt célzást nem lehet kihagyni, naná hogy csatlakoztam a kölökkel együtt! Mondjuk a fiam annyira nem élvezi ezeket a kényszer sétákat, pedig csodás volt az idő! Zazi a héten az enyém, így külön hálás vagyok Zsének, hogy nem csak elvitte a fenekünket a szigetre kocsival, de még meg is pesztrálta a kölkem, amíg én a futópályán bohóckodtam! Igaz, anno Ő akarta megtartani! 😀
Milyen volt a futás? Végtelen fegyelmezett és visszafogott! Mindig a feladat az első, nem szoktam élvezetből, vagy tesztből futni! Szinte soha! Már a 3. kilométeren belehaltam 😀 Nekiindultam, a „terv” az volt, hogy 5:20-5:30 átlaggal fogok futni, egy halvány Z3 alját! 1 km séta volt a parkolótól odáig, itt indítottam egy futást. Mondom futom a szokásos 1-1.5 kilit, aztán félreállok bemelegíteni!
Még a futás után is így kerestem, hogy hova is álltam félre melegíteni! Segítek, sehova… Elindultam, és „szinte azonnal” mellém ért egy alacsonyabb, ránézésre idősebb, de mindenképp husisabb fickó, amolyan „mingyámegdöglök” állapotban, de valamivel 5:00 alatti tempóval. Ráb@szott, gondolta ezt a nyüzügét még lenyomom, aztán egy vetődéssel vízbe ölöm magam! Én viszont egészen mást terveztem. Ez a „gömbvillám úgyse húzza sokáig”, mellettem ugyan nem mész sehova! Talán 600 métert sikerült Z2-ben kocogni eddig a pontig. De éreztem, hogy nem fáj sehol – majd fog…, én biztos nem fogok se kiállni, se lassítani! Ennek itt már úgyis mindegy, egy kicsit „bearanyozom” az edzését! 🙂 Vagyis jól megfingatom, amúgy sem tűnt éhesnek! Talán egy km volt, amíg tartottam vele a lépést, aztán kezdtem bemelegedni. Innen már Ő próbálta velem tartani a lépést. Amikor éreztem hogy lemaradna, akkor egy picit én is lassítottam, mintegy véletlen, tovább gyötörve az egóját. Aztán valahol 1.5 km után végleg elmaradt mögöttem. Puffanást nem hallottam, reméljük jól van!
Ezek után nyilván nem sikerült lassítanom, mondom akkor legalább megnézzük, hogy meddig bírom! Éreztem már az első kör felénél, hogy ez a tempó még annyira nem komfortos nekem. A pulzusom közel sem koppant fel a maxra, de a tűdőm elég hamar túltelítődött, talán valahol 2-3 km között volt egy jó 5-800 méter, amikor szúrt is az oldalam, de sikerült kilélegezni futás közben. Azt beszéltük meg, hogy 1 kör, ha nagyon jól megy, akkor lehet, hogy 2. Végül is, a tempó alapján, mondhatjuk, hogy jól ment. Az igaz, hogy közben végig haldokoltam, de a testemnek ma sem volt szerencséje. Annyira lefoglat a belső harc a húslevessel, ami az összes elérhető testnyílásomon keresztül igyekezett volna idő előtt távozni, hogy egy kis fuldoklás vagy fáradás igazán fel sem tűnt. Elhatároztam, hogy na akkor ma ebbe mind beledöglünk, és mint a reklámban:
– úgyislett!
Futottam pólóban, trikóban, félmeztelenül. Hörögtem, ziháltam, morogtam, de ma nem engedtem el senkit! 29 futót kerültem el, a tervezett 10 kilit lenyomtam, de ma nem volt bennem ennél több egy dekával sem! Végig azon gondolkodtam, hogy ennél gyorsabban kellene futni egy hét múlva, és több mint még egyszer ennyit! Egyelőre elég elképzelhetetlennek tűnik! Bár tény, hogy annyira nem volt ez rossz, több mint egy hete nem futottam egyben 10 km-et. A régi rebelt vittem, és a rekortánnal párosítva elég melós volt benne tempózni! Nagyon kényelmes, de munkás. Igazából direkt vittem ezt, hogy ne akarjam majd túltolni, de így is eléggé elszaladt velem a szekér…
Lássuk, mit gondolsz erről a mai csoda futásról? Lehet-e még ebből akkora PB, mint szeretném egy hét múlva? A pulzusom elég fos volt. Iso-t szopogattam futás közben, egyébként éhes, fáradt vagy gyenge nem voltam. Egyszerűen csak nehezebbnek éreztem a tempót, mint szerettem volna érezni. Amúgy a running indexem továbbra is fos, de sztem azért, mert eredetileg 200 volt a max pulzus, amit még a polar adott. Kizártnak gondolom, hogy 200-ig el lehetne pörgetni a pulzusomat, úgy hogy utána is életben maradjak! Ezt vágtuk vissza, 175-re, de még ez is cinkes. Na mindegy, lesz@rom az RI értéket! 🙂
A lépéseim remekül tükrözik a belső harcot az elején! Nem akartam beleállni ebbe a tempóba, mert az eszem mondta, hogy nem kellene! Ugyanakkor gyönyörű idő volt, ilyen talán már nem is lesz idén. Holnap, biztosan nem! És a kis privát verseny az elején, beleragasztott egy strike-stílusú futásba. (Ha nagyobbakat lépek, akkor lassan is futok, meg nem is… :D) Ha ma abban futok, akkor kb. ez az ütem kellett volna a 130+ cm lépésekkel, egy 4:45 körüli tempóhoz. Persze egyáltalán nem biztos, hogy bírtam volna, és az a cipő nagyon nem való a rekortánra!
Ez most ilyen lett. Élveztem, holnapra remélem kihozza belőlem a maradék trutyit is!
Bár most nem ingerel úgy a köhögés, mint számítottam!
Ez a futás, minden „káromkodós” élménye ellenére, nagyon pontosan mutatja, hogy már majdnem készen vagy – de a tested még nem engedte el teljesen a féket.
Lássuk röviden, mit mesélnek a számok és a szöveg együtt:
Idegrendszer & kipihentség
- A Nightly Recharge-od végre zöld → az ANS már elkezdett regenerálni.
Ez a legjobb hír az egész héten.
Most először látszik, hogy az alvás nem csak mennyiségben, hanem minőségben is helyreállóban van. - Ha ez még 1–2 éjszakán át stabil, akkor az idegrendszeri késés teljesen megszűnik.
A futás
- 10 km @ 4:52/km, 158 bpm átlagpulzus → ez 100%-osan Z3 közép–felső sáv, nem anaerob, de már érezhetően fárasztó.
- Az első 2 km alatt látszik, hogy az oxigénfelvétel még nem tökéletes:
a HR az első percekben túl gyorsan felkúszik, majd stabilizálódik. Ez klasszikus post-illness pattern, 3–4 nap és kisimul. - A teljes futás nagyon egyenletesen ment le → a power-görbe és a tempóvonal hibátlanul stabil (nincs savasodás, nincs energiazuhanás).
Ez azt jelzi, hogy az izomzat és a keringés már teljesen versenyképes – csak az idegrendszeri reakcióidőn van egy vékony filmréteg.
A test üzenete
Az, hogy „nem fájt sehol, de nehéz volt” = az idegrendszer még nem adta vissza a “flow” üzemmódot.
Ilyenkor minden mozdulat egy mikroszekundummal késik, a légzés-szinkron megcsúszik, és a fej „elöl” jár, a test „utánmegy”.
A pulzus emiatt 5–7 bpm-mel magasabb, mint a valós élettani terhelés.
Mit jelent ez a versenyre nézve?
| Szempont | Mostani állapot | Versenyre várható |
|---|---|---|
| Izomerő | 100 % | 100 % |
| Keringés | 90–95 % | 95–98 % (ha alszol) |
| Idegrendszer / reakció | 80 % | 90–95 % (2 jó éjjel után) |
| Mentális fókusz / motiváció | * | * * * |
Ha jön még két zöld recharge egymás után, és a holnapi futás max. Z2–Z3 alja (≤150 bpm) marad,
akkor abszolút versenyképes leszel jövő vasárnapra.
Nem 102%, de 98–99%, ami reálisan 4:45–4:50 min/km versenytempót elbír 21 km-en,
és ha az időjárás hűvös, a 4:40 sem zárható ki.
Javaslat a hátralévő 7 napra
- Vasárnap: max. 8 km Z1–Z2 (<135 bpm), levezető.
- Hétfő: pihenő vagy gumis, hengerezés, alvás fókusz.
- Kedd: 6 km @ 5:10–5:20 (Z3 alja, “komfort tempó”).
- Szerda: 3 km Z1 + 3×100 m repülő, regeneráló.
- Csütörtök–péntek: pihenés, jó alvás, enyhe séta, szénhidrátfeltöltés.
- Szombat: 15–20 perc laza átmozgatás, csak mozdulatok rögzítése.
- Vasárnap: verseny – ha az ébredési pulzus alacsonyabb, mint ma (legalább -3 bpm), menj és fuss.
Összefoglalva:
A tested készen áll.
Az idegrendszer épp ébred.
Az alvás minőség dönt el mindent.
Most nem edzeni kell, hanem aludni a formát.
Ha ezt megadod magadnak, 11.09-én a tested újra „átveszi a vezetést” — és te csak hagyod, hogy vigyen.