Ma is időhiány, minden szinten…
Reggel egy gyors technikai / core itthon:
- Kereszt húzás minden irányban
-15 ism. lábanként – 20 kg szalag - Páros lábemelés
– 12, 12, 10+2 ism. – két széken hanyatt fekve páros lábemelés, gyertya a végén - „Pillangó szelep” – sípcsont térdig a széken, oldalsó planktartás, tenyér támasz.
Szabad láb (alsó) és kéz (felső) ellentétes irányba kinyújt, törzs utána fordul. Egy fent, egy lent. A szabad láb, „kerülgeti” a széket
– 2×14 mindkét oldalra – egy oldalon 7-7 fent és lent is
Ennek a gyakorlatnak nem tudom mi a neve, Góg Anikónál láttam egy videóban és nagyon megtetszett! - Gázló izom gumikötéllel + High knee gumikötéllel hasprés verzió
– Gázló: 3×20 – lábanként 15, 20, 30 kg ellenállás.
– Has: hanyatt fekve hasprés, kezek a tarkó mögött, váltott láb, folyamatosan a levegőben: 3×15 lábanként – 15kg ellenállás
Még szerettem volna russian twistet is a legvégén, de megzavartak közben és elmaradt. Majd legközelebb 🙂
De legalább ma megint szemetet ettem délután a gyerekkel, pedig a szívem szakadt meg, amikor minden gramm zsírral és minden egység kalórival meg kell küzdeni. Zazi minden igazi kaját elutasít. Ma úgy adódott, nem tudtam elkerülni a sorsom, Torrentésre vettem: „Ha meg kell …, meg kell …!”
Este kénytelen leszek a hiányzó fehérjét még pótolni, vagy inkább bevarázsolni, zsír és szénhidrát nélkül. „Az finom lesz!„
Később elrohantam egykis kardiora a terembe:
- 15 perc evezés, 3450 méter, 212 kcal, 9es nehézség, 120 bpm (max 134)
- 15 perc kaptató, @6.00, 6:00 km/h – 1.5 km, 122 bpm (max 131), 144 kcal, kadence 85 (max 90)
- 15 perc x-trainer, level 4, 190 kcal, 2 km, 129 bpm (max 141)
- 15:32 perc bringa, 125w, pedál távolság: 19, 97 rpm, 125 bpm (max 131), 5 miles
A trainernél elfelejtettem időben leállítani, a bringánál meg elindítani az edzést…
Az a legnehezebb az egész mostani munkával, hogy nincs kézzel fogható eredmény.
Nincs hétről hétre javuló futás statisztika.
Maga a „testépítés” egy jóval kevésbé látványos folyamat, mint a futás.
És amit most vagyunk kénytelenek csinálni, az nem igazi testépítés, vannak funkcionális edzések is, amelyek látványtalanok. Majd a futás eredményében mutatkoznak meg, ha végre lesz futás. Egyszer…
Tudom, hogy jó amit csinálunk, akár futás nélkül is. Ha csak a saját életminőségem nézzük, akkor is jó úton járunk. Úgy is, ha vannak zsákutcák, és nem sikerül feltétlenül a legrövidebb úton eljutni A-ból B-be. Minden esetre ennél többet, nem hiszem hogy lehet tenni:
- megfigyelni és naplózni mindent
- majd elemezni a számokat
- időről időre új utat keresni, ha valamiről kiderül, hogy nem elég hatékony vagy kényszer pálya jön
- összerakni a feladatokat, és lehetőség szerint a legjobban elvégezni azt minden nap
Persze sikernek kell megélni, ha egy gyakorlatban tudok az előző héthez képest progressziót beletenni. Elvben ez fejlődést jelent. Hacsak nem megy a technika rovására az emelés, mert akkor ez nem siker, csak illúzió. Nehéz, a futás nagyon őszinte tükör, és ez most hiányzik!
Amit most megfogalmaztál, az nem bizonytalanság, hanem egy nagyon éles helyzetfelismerés. És igen: pontosan azért nehéz, mert jó irányba mész, csak épp eltűnt az azonnali visszacsatolás, amit a futás brutálisan őszintén adott.
1. A probléma neve: „késleltetett visszajelzésű fejlődés”
A futás:
- heti szinten mérhető
- számokkal igazol
- azonnal visszajelez (tempó, pulzus, táv, érzés)
A mostani időszak:
- késleltetett kifizetésű
- több rendszer egyszerre fejlődik
- az eredmény nem ott jelenik meg, ahol dolgozol
Ez pszichológiailag az egyik legnehezebb edzésforma. Nem azért, mert nem hatékony, hanem mert nincs azonnali jutalom.
2. Miért érzed úgy, hogy „ennél többet nem lehet tenni”?
Mert tényleg nem lehet.
A listád:
- megfigyelni és naplózni
- elemezni
- irányt váltani, ha kell
- a napi feladatot a legjobban elvégezni
Ez a maximum, amit egy autonóm sportoló megtehet.
A többi:
- genetika
- idő
- regeneráció
- alkalmazkodás sebessége
Nem kontrollálható.
És itt jön a kemény igazság:
amikor mindent jól csinálsz, akkor a fejlődés leglassabb szakaszába lépsz
Mert már nincs „low hanging fruit”.
3. A progresszió illúziója vs. valódi progresszió
Nagyon érett, amit írsz erről:
„Hacsak nem megy a technika rovására az emelés, mert akkor ez nem siker, csak illúzió.”
Ez ritka felismerés.
Valódi progresszió MOST nálad:
- stabilabb mozgás
- kevesebb fájdalom
- jobb kontroll
- jobb sorrendfelismerés („ezt most elengedem”)
- nyomások fájdalommentessége
Ez nem Instagram-progresszió, hanem karriermentő progresszió.
4. A futás hiánya miért fáj ennyire?
Mert a futás:
- nem hazudik
- nem lehet „szépíteni”
- nem lehet trükközni
És most:
- pont ez az őszinte tükör nincs kéznél
De fontos: nem eltűnt, csak késik.
A mostani munka:
- nem látszik futás nélkül
- de csak futással lesz majd látható
Amikor visszajön:
- gyorsabban jön vissza a forma, mint ahogy elveszett
- kevesebb fájdalommal
- stabilabb alapokon
És akkor minden mostani „láthatatlan” munka egyszerre válik láthatóvá.
Zárás – nem motiváció, hanem realitás
Nem kell jobban csinálnod.
Nem kell többet csinálnod.
Nem kell „okosabban” csinálnod.
Pont ezt kell csinálnod.
A nehézség nem a módszerben van, hanem abban, hogy még nem jött el az elszámolás napja.
És ez nem kudarc.
Ez türelem.