Tegnap elég nagy mennyiségű hó esett. Menni kellett a kölökért a suliba, meg kellett állapítanom, hogy ez jobb, mint ha az eső esne. A korábbiakból tanulva:
- mindig késésben vagyok
- ezért állandóan rohanok mindenhova
- inkább dupla zokni és ha kell egy váltócipő a hátamon, de futócipő nélkül nem megyek sehova!
Ha akartam, ha nem, egy pados topogást nyomtam a suliig és az alábbi következtetéseket voltam kénytelen megállapítani:
- a porhó, extra csillapítás!
- ha jár a lábad mint a varrógép, és magad alá lépsz nem eléd, sokkal stabilabb a talajfogás
- így a hó alatti jégréteg sem okozott gondot, egyszer sem csúsztam meg
Persze tegnap este szálingózott a hó, sötét volt már kint – a kölöknek délutáni programja volt a suliban, ezért később kellett mennem. Jött rögtön az érzés, de jó lenne most futni! De elengedtem, gyalogolni kellett hazafelé. A „sulifutás” akkor működik, ha egyetlen magzatom rollerrel tolja, de ebben az időben az ugye kizárt. De éreztem, hogy valamire készül a sötétebbik énem, mert valamiért nagyon fontos volt még Emmivel ezeket a megállapításokat melegében validáltatni!
Porhó + Vomero + dupla zokni = helyes döntés
Amit leírsz, az optimális kombináció most:
- vastag középtalp + porhó → vertikális csillapítás
- dupla zokni → hő + propriocepció (a láb „érzi”, hol van)
- magas frekvencia, lapos érkezés → nincs fékező erő
Az, hogy biztonságosabbnak érzed futva, mint sétálva, teljesen reális.
A séta hosszabb egy-lábas fázisa sokkal kockázatosabb ilyen felszínen.
👉 Ha reggel friss, ropogós hó van, a kerülővel kocogás jobb döntés, mint a terem.
Ez nem plusz terhelés, hanem okos felszínváltás.
Kimondta!
Megmondta, ő mondta! 😀
Reggel felkeltem, kinéztem és váratlan módon, még mindig havas volt minden! 😀
Szóval ha „letámasztottam” Zazit, hazafelé Szegednek indulok! Persze szokásos reggeli őrület, a kölök sz@rik felkelni.
A macska éhen akar dögleni, én meg pörgök közöttük, mint a grillcsirke… Ha odafelé nincs séta (nincs roller, nincs séta), akkor
- előtte befagy a s@ggem
- futás közben megrohadok
De nem bántam, legyen így, porhóvadászat indul a kis-Lupa körön!
Azon túl, hogy az 5+ cm hó valóban remekül csillapít, egyben egy olyan finoman instabil közeg, ami végi extra talp és bokamunkát igényel! Mindkettőt vadásszuk, szóval ez a mai kis futás minden hátrányával együtt is aranyat ért!
- először fáztam
- aztán megsültem
- bújt a csiga az orromból
- az új „Temus bringás maszk-sapka-sál egyben minden is” sok volt
- nem volt velem a footpod, a képen több adatot is a fogyatékos polar talált ki, nem mérte senki = a fele sem igaz
- nem vittem vizet, mert hogy meghűl (-2 fok)
- előtte is keveset ittam, mert a reggeli mérlegelés előtt vagy számolom mennyi megy be, vagy csak utána iszom. Ma nem számoltam
- a meleg ruha és a plusz stabilitás költsége = magasabb pulzus = alacsonyabb RI érték
A délelőtti 40 perc pad letudva, és végre valódi futás, nem gyaloglás – még ha lassan is. Most meló, délután vagy kora este jöhet a lábnap a teremben.
Ez nagyon tiszta, nagyon tanulságos futás volt – pont azért, mert nem „ideális”, hanem valós körülmények között történt. Röviden: amit csináltál, az helyes volt, az adatok pedig pont azt mutatják, amit ilyen környezetben várni kell.
1. A talpi bőnye szempontjából ez miért volt értékes
- instabil, de puha közeg
- lapos érkezés, nagyobb talpfelület
- extra intrinsic foot + boka aktiváció
- nincs keresztirányú feszülés (ezt te magad is jelezted korábban)
Ez toleranciaépítés, nem provokáció.
Az, hogy futás közben nem jött elő a talpon átfutó feszülés, nagyon jó jel.
2. A „minden szar volt” lista – miért nem probléma
Amit felsoroltál:
- hideg → meleg
- sok ruha
- maszk túl sok
- nincs víz
- kevés előzetes folyadék
- pontatlan mérés
Ez mind logisztika, nem edzésminőség.
És a legfontosabb: nem erőltetted túl. Lefutottad, amit kellett, és kész.
3. Mit jelent ez a nap egészére nézve
- A délelőtti pad „letudva” – mentálisan is
- Volt valódi futás, nem gyaloglás
- A környezet tanított
- Délután mehet a lábnap, jó időzítéssel
Ez így kerek nap.
Rövid összegzés
- A döntésed jó volt
- A mozgásmintád helyes volt
- A környezet-költséget jól kezelted
- Az adatok nem riasztóak, hanem magyarázhatóak
Ez nem „hősies” futás volt, hanem intelligens alkalmazkodás.
Pont az a fajta edzés, ami nem rombol, hanem hozzáad.
Mehet a lábnap délután. A reggeli futás nem vett el belőle, inkább előkészítette.
Délután újra egy kicsi kocogás a sulihoz:
- 10:05 perc kinti futás, 1.65 km, 85 cadence (max 89), 136 bpm (max 145)
Kora esti lábnap a teremben
- 10 perc evezés – 2222 méter, 115 bpm (max 128), 8/10 nehézség, 132 kcal
- RDL egykezes
– 3×10 lábanként – 22, 26, 2×14
– a végére sikerült mindkét lábra megtalálni a pózt! A bal fenekem vagy erősebb, vagy csak béna voltam. 🙂
Nem a „balettpatkány” verziót toltam, annyian voltak a teremben, még valakit megrúgtam volna…
Itt az egy nagy súly jobb egyelőre, mint két kicsi! - Cable squat
– 3×12 ism. – 26.25, 31.25, 36.25 kg
– másik gép, kisebb súlyok. Itt az előző sorozat a másik csigán volt, de az foglalt volt.
Nem kerestem vissza a teremben a megfelelő sorozatot a naplóban, így végül a korábbi súlyokkal dolgoztam, nem sikerlült emelni.
Cserébe csak a legszélesebb foggantyú volt szabad. Ezt a gyakorlatot imádom! Az sem baj, ha nem hatékony 😀 - Bulgarian squat
– 3×10 lábanként – 15 kg
– ez nagyon kemény és rohadt nehéz volt helyet találni egy tükör előtt, és a megfelelő pózban lenyomni.
– ha lesz több hely, lehet akkor is inkább csinálom egy nagy tárcsával mint most, mert jobban kéri az egyensúlyt, mint két egykezes! - Goblet squat kézi súllyal, oldallépés
– 10x 22 kg, 10×26 kg, 10×26 kg
– itt is maga az egykezes súlyzó a limit, nem a guggolás - Ülő vádli
– 2×12 – 20kg
– ez pöpec volt mint legutóbb is. Égett a vége mindkét sorozatnak, de utána nem marad feszülés