2026-02-01 Remek kezdet!

Sajnos a cím nem mentes némi malíciától.
Tegnap kérdeztelek, a szombati 40 perces futás elhagyásáról, de határozott véleményed volt, hogy azt nem kellene elengedni.
A futás jó volt tegnap, bár a vége felé többször is éreztem némi diszkomfortot a sarkamban. Nem tűnt komolynak, nem éreztem, hogy bármilyen veszélyt jelentene a futásra. Lehoztam a nap végén, és örültem. Este már mellém ült a gép előtt a régi barátom, a nehéz láb érzés. Már akkor tudtam, hogy remek éjszakánk lesz így együtt.

Annyira nem volt drasztikus, de tény, hogy aludtam már jobban. Szóval a hét végére sikerült megérkezni a valódi demarkációs vonalra. Innentől engedni kell a heti edzés valamelyik végén! A kumulált terhelés, amit a héten felhalmoztam, külön-külön nem okoz gondot. De a regenerációs oldalon nem tudok többet beletenni, sőt. A következő időszakban több lesz a munkám, és kevesebbet fogok tudni pihenni. A jövő hétre eleve sokkal visszafogottabb súlyzós edzéseket tervezek, inkább a szőnyeg fog dominálni.

Szerencsés vagyok, hogy tegnap futottam, mert ha rápihenek, és ma futom meg a 90 percet, jó eséllyel megint pár nap visszaesés jött volna. Így viszont már reggel érzékenyebb lábbal keltem, már hallottam a vészharangokat, hogy nem lesz jó a mai hosszú! Tegnap megfelelő volt az esti feltöltés, nem engedtem el a vonalat. Reggel egy 1000 kcal, szénhidrátos verziót vertem be, a szokásos rizses, banános, fehérjés ropogóst. Sokáig kitartott, valamikor 11 után indultam el a terembe.

Még út közben is éreztem, hogy nem úgy melegszik a talpam, ahogy kellene. Egyetlen szívdobbanásnyi időre átsuhant a fejemen, hogy visszafordulok, de gyorsan elengedtem. Tökéletesen előkészültem, majd jó lesz!

Bemelegítettem, és próbálgatva a lábam, elkezdtem a futást. Az elején lassan indul, de gyorsan váltom a tempót. A 6. percnél lekapcsoltam a padot. Ezt nem volt szabad végigtolni. Még nincs baj, nincs sérülés, nincs fájdalom, egyszerűen elértem arra a határra, amit még a szövet tolerálni tud a mostani állapotában. Csalódott voltam, de egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy átteszem a seggem a „kedvenc” kínzóeszközre, az x-trainerre.

Persze a két gépből az egyik foglalt volt, de nincsenek véletlenek, az volt szabad, ami mellett van pakoló felület is!
Wow, nekem itt ma bérelt helyem van, úgy látszik ennek most így kellett lennie! 😀
Miért jöttem?

• nem futni, hanem edzeni. Lehetőség szerint futni, de nem feltétlen
• gyakorolni a frissítést
• tolni egy 90 perces Z2-Z3 derbit

Igazából minden teljesült, amiért ma elindultam. Persze ennyire nem volt kisimult az arcom végig…
A gépen nem lehet 60 percnél hosszabb edzés indítani. F@sza, de ezt már tudtam. Nem baj, majd menet közben nyomogatom rajta az Time gombot!
Aha, csak úgy sem lehet növelni. Na nem baj, majd ha lejár, indítok rajta egy új, rövidebb edzést is.
Hát hogyottrohadjonmeg az összes befőttje annak, aki ezt felprogramozta! Csak akkor engedte az új edzést elindítani, ha teljesen megállítottam azt a sz@rt! Agyf@sz!
Ott dühöngtem magamban! Oké, ez csak egy sz@ros „pót” edzés, de elegendő 1 perc törés, és a pulzus profilnak annyi!
Utána már semmi sem ugyan olyan, mint „pihenő” nélkül.

Egyébként az alakításom így nézett ki:

A frissítés ma annyiban volt más, hogy elengedtem az ISO-t. Ha ez beválik, akkor a mai reggeli lesz a verseny előtti reggeli is. Korábban mindig kevertem az ISO-t és a gélt. Még ha hagytam is papíron elég időt, a második zselé után már mindig szenvedtem. Viszont a só tabletta nagyon barát, azzal nincsenek gondok. Se zselé mellé se magában. Szóval most egy pár vasárnap ez marad a vezérelv, só + zselé + víz.
ISO nélkül.

Határozottan jobb volt! A zselé nem „kellett”, sem éhes, sem fáradt vagy gyenge nem voltam. Bár taposás közben ezt nem mertem volna hangosan kimondani! 😀
Tanulás, nem szükséglet. Mivel a padon már futottam 6+ percet, 5 elliptikus után már rábuktam az első gélre. A másodikat igazából próbáltam úgy becuppantani, hogy még akár a harmadik is beleférjen, de inkább az volt a szempont, hogy az első Z2-ben ment be, akkor a második menjen Z3-ban. Szokjam az emelt tempónál is. A harmadikat ma is el kellett engednem még, de így ISO nélkül, nem volt szenvedés, nem volt sem puffadás, sem görcs a végére, ahogy korábban. Ha nem csökkentem a tempót, hanem véghajrát kell nyomni, simán toltam volna még egy 3. sót a végére, de nem volt ma feladat. Mondjuk azt megkívánja a becsület, hogy nem azért csökkentettem a tempót, mert „így volt kitalálva”, hanem mert ha nem lazítok rajta, ott pusztulok meg! 🙂 Ugyan másképpen fájt mint a 2 megfutott HM, de semmivel sem kevésbé! Nagy küzdelem volt ma a gépen, elégedett vagyok, hogy behoztam!

• a lábam teljesen rendben van, nem csináltam kárt!
• mondhatjuk, hogy az eddig legjobb reggeli + „futam” alatti frissítés kombót sikerült kipróbálni
• nem kellett elengednem a vasárnapi hosszút sem

Most a hét egy kicsit „csálé” lett, de bánja kánya! 200 perc pados futás (36.8 km) és 210 perc x-trainer (25.98 km).
Tempóban is sikerült emelni szépen, és volumenben is. Az erősítő edzések is megvoltak minden izomcsoportra, és a cardio load tolerance szint is várakozáson felül!
A mai mutatvány a polar szerint 101-es kardio terhelés volt, 88-as tolerancia szerint. 95 – 100 körüli volt még október végén, a coviddal kezdődő mélyrepülés előtt.

Vicces amúgy, mert a 45 percnél történt minden is egyszerre. Ott ment fel a pulzusom Z3-ba, toltam be a 2. gélt, öltöztem át, és mintha nyakon vágtak volna, úgy jött meg a só hatása – másra nem tudok gondolni, biztos nem a trikó cserétől esett vissza a pulzusom ilyen drasztikusan. Itt még épp csak lenyeltem a 2. zselét, az sem csapott nagy bulit odabent. Így nem lett nagy Z3 parti sem, de őszintén nem is hiányzott. Ez a cucc nem futás, a létezésének egyetlen célja a kín okozása! 😀