2025-10-06 Vasárnap

Sokan mondják, hogy a futás unalmas. Igen, de csak ha rosszul választod meg a célodat! Van aki fut, mert fogyni szeretne. Szív problémái vannak, vagy csak több mozgásra van szüksége. A futás nekik is segíteni fog, bár azt hiszem, hogy ez az utazás csak akkor nem lesz unalmas, ha az ember hajlandó azonosulni az úttal, amin járni akar. Talán sokkal effektívebb is az edzés, ha nem csak egy kényszerként tekintünk rá, hogy elérjük a céljaink! Szerintem zenét is azok a futók szoktak hallgatni, akik unatkoznak közben, vagy még abban a fázisban vannak, amikor egy lassú futással is az életükért küzdenek! Bár nekik sem tudom, hogy lehet unalmas, amikor minden újabb elért 100 méter, minden újabb behúzott kilométer hatalmas siker kellene, hogy legyen!
Minden esetre számomra érthetetlen, értelmezhetetlen.

Nincs unalmas futás! Mindig van feladat, figyelni való a testünkön! Egy jól összerakott edzés rengeteg kihívást ad futás közben! Ha nem elég az időjárás változása, a napi formád, az éjszakai pihenés minősége, az aznapi frissességed, még mindig tudsz változtatni az útvonalon! Egy extra emelkedő, árnyas vagy napsütötte útszakasz mindig színesebbé tudja tenni az edzést! A profit akkor is a tiéd, ha a cél önmagad fejlesztése! A futással többet fogsz mozogni, egészségesebb leszel, és a tested zsír aránya is le fog csökkenni idővel! A különbség talán az, hogy amíg ez egy szükséges rossz, mint egy pirula, amit be kell venni, amin túl kell lenni addig a futás nem fog megváltoztatni vagy nem olyan mértékben. Eléred a célod, abbahagyod (abba fogod hagyni, hisz alig várod!), jó eséllyel szép lassan, minden visszaáll majd a korábbi állapotba! Míg a másodikkal, ha beengeded az életedbe, helyet és teret adsz neki, akkor nem csak a hobbid marad de az elért sikerekről, az egészségesebb mindennapokról sem kell majd lemondanod!

Szóval, ha unalmasnak találod a futást, akkor valószínűleg rosszul szemléled a dolgokat! Mondhatnám azt is, hogy a futás nem a legmegfelelőbb mozgásforma neked, de igazából ennél természetesebb mozgás az ember számára nem tudom, hogy van-e?

Minden esetre a sok sz@r ami a futással jár, az valóban unalmas! 😀 Például az ipari mennyiségű szennyes! Na az full sz@pás! A nappali amúgy is úgy néz ki mint egy tornaterem szertára, de az állandó mosás, teregetés… A sok színes futócucc, mint egy kambodzsai menekült tábor…

Összevakartam magam a mai tempós hosszúra. 🙂 Volt benne munka tegnap is meg ma is, de egyre jobban kezdem kiismerni a testemben élő fájdalom természetét, és egyre jobban kordában tudom tartani a kis rohadékot! A mai futásnak is volt egy sor megerősítése. Nézzük sorban őket, aztán ki is fejtem, mire is gondolok!

• A pulzus „térkép” vagy terv egy nagyon jó dolog! De ez sem úgy van, hogy fellapozzuk a „Nagy futó enciklopédiát” ennél a fejezetnél, és ami ott van, az mindenkire igaz!
• Emmi korábban felhívta a figyelmem, hogy a testhőmérséklet szabályzás mennyire fontos! Nem csak a hűtés, a fűtés is energia, és mint ilyen pulzus növelő. Egy hosszabb futás alatt is változhat a környezet hőmérséklete, a mi testhőmérsékletünk viszont biztosan fog!
• Tegnap pont a verseny intelligenciáról „beszélgettünk” és valóban. Minél jobban ismered a gyengeségeid és erősségeid, ha azokat nem próbálod meg foggal körömmel elrejteni, és izomból kompenzálni, akkor jelentősen jobb eredményt érhetsz el!

Az első nagy tapasztalás a mai futáson az, hogy utálom, de megint igazam van! A lassú, tempótlan futások verik szét a lábam. Ezért lesz végre megoldás, ha sikerül egy igazán jó „easy run” cipőt beszerezni! Lassabb, döcögősebb mozgás, hosszabb talajfogás, nagyobb trauma a lábnak. Logikus lenne, hogy a nagyobb erőkifejtés, gyorsabb futás árt jobban, de nem. A lassú szakaszokon sokkal jobban fájt a lábam, mint az 5:00 alatti tempós részeken! Ma az utóbbiból volt a több 🙂

Jól taktikáztam a meglévő cipőkkel is (mással nem volt esélyem), jó hogy a hosszabb futásra vittem a legfrissebb, legpuhább cipőm. Így egy kicsit öregedett ma a dugicipőm, de megérte! Végül sikerült teljesítenem a hetet, és remekül lehoztam a mai feladatot is! Mindjárt meg is nézzük, de még van mondandóm! 🙂

Egy teszt, nem teszt! Ismételni fogok, mert ezt tudnom kell, hogy mennyire volt véletlen, vagy csak a mai forma hatása! Az igazi utazó zónám most 155 -157 bpm között van. Az a durva, hogy már 500 méter feletti tartós 158 bpm pulzuson futás is érezhetően, sokkal gyorsabban fáraszt, mint ha egy picivel alatta vagyok! Az hogy 158 – 163 már igazán nincs jelentősége. De MA a határ egyértelműen a 157 volt! Hidegrázós volt ezt megtapasztalni, kellett nagyon figyelnem és koncentrálni, hogy meg tudjam tartani a határ mindkét felén, de abszolút megérte! Ebből a felismerésből több hasznos következtetés is jött. Már korábban is megfigyeltem magamon, hogy (nem tudom másoknál ezek az értékek mennyire jellemzőek)

• viszonylag gyorsan és megbízhatóan regenerálódok, de csak ha jelentősen visszaveszek a tempóból. Ez azt is jelenti, ha csak egy kicsit akarok lassítani, az közel sem olyan hatékony, mint egy reset!
• lassan melegszem be, kell legalább 3 kilométer, viszont ha nincs meg hozzá az intenzitás, akkor ez sem mindig elég!
• fontos az elején a fokozatos kezdés! De nem nekem! Ma így próbáltam meg futni, és nagyon sokat veszítettem vele! A fokozatosság fontos, ez tény! Főleg azért – feltételezve a futásra kész állapotot, és nem a sérülés veszély miatt kell óvatosan kezdeni! -, hogy az elején ne szálljon el a pulzus!
• hidegen nagyon hatékonyan tudok futni az első 1-2 kilométeren. Lassan emelkedik a pulzus, de utána robbanás szerűen ugrik meg.
• azt tapasztaltam, hogy már teljesen meleg izomzattal futva, egy-egy pulzus visszahűtés vagy reset után, jelentősen lassabban emelkedik vissza a pulzusom a nehezebben kezelhető zónába!
• a savasodás csak egy jel, nem feltétlenül fék!

Ezeket összerakva, az új taktika az lesz, hogy max. 1 km fokozatos, de sokkal bátrabb ráfutás – alapos bemelegítést feltételezve, 1+ km joggal együtt! – majd az elszálló pulzust gyorsan és drasztikusan kell elkapni! Így előbb üzemi hőmérsékletre melegszem. Pontosan tudom, hogy 158 bpm-nél kezdődik a STOP zóna! Az elején 1-2 eldobott kilométert az óvatos kezdés miatt sokkal nehezebb a végén ledolgozni, mint ha már tempót futva, vissza kell lassítani akár 1 perces tempóval is, de csak pár száz méterre! Messze sokkal kevesebb a veszteség az egész távra nézve!

Valóban óvatos voltam tervezéskor a 2 km rest blokkal, de nem csak hogy elég 1 km, nem is szabad több! Ma só tabi nélkül futottam, kíváncsi voltam, ha már ennyire figyeljük a pulzust, akkor hol fogok savasodni? Egy 2.5 dl iso meg ugyanennyi víz volt nálam. Már sokszor megtapasztaltam, hogy a savasodás korábban mindig 10 km körül jött. Ma sem volt ez másképp, de volt egy jelentős különbség. Amikor só tablettával futottam, akkor újabban csak az edzés végén nehezült el a lábam, amikor visszavettem a tempóból. Azelőtt pedig mindig sokkal lassabban futottam, olyan @5:20 körül. Ma pontosan az történt, amire számítottam! 1 + 7 km után, megérkeztem a pihenő blokkba, visszalassítottam 4:46-ról 5:20 környékére. A pulzusom vissza is jött 130 méter alatt 155 bmp-ről 148-ra. Az már a Z2 teteje! Éreztem, hogy ez egy kicsit túlzás lesz, ezért olyan 5:10-re zárkóztam. Itt volt egy másik futó utolérés és kerülés is, ami külön sztorit érdemelne, de most nem kap. 🙂 A lényeg, hogy nagyjából 800 méter a pihenő zónában, és azonnal nehezedni kezdtek a lábaim! Na mondom ez így f@sza lesz, nem ezt beszéltük meg! Legutóbbi futásnál is jött a savasodás, amit utána sikerült a tempót emelve / tartva kidolgozni! Úgyhogy döntenem kellett, inkább visszaálltam az utazóra, továbbra is óvakodva a 158 bpm-től!

Tulajdon képpen, innentől unalmas lett a futás, mert ahogy a lassú 1 km alatt jöttek az ólomlábak, a következő 1 km utazó el is vitte őket! Cserébe olyan jól vissza frissültem, hogy az 5 km tempóból, már csak az első 3 jutott az utazó zónába, az utolsó kettő a hajrá szakaszba esett. De a hajrá elmaradt! 🙂 Itt már nem foglalkoztam a pulzussal, a 158 is barát lett. Viszont feljebb nem akart menni, így gyorsítani kezdtem. Az utolsó tempós kili-t és a levezető első km felét 4:30 közeli tempón tartottam, de még itt is szépen stagnált a pulzusom. Még egy pici hajrát beledobtam, egy rövid 3:50-es repülő kellett, hogy újra 160 fölé menjen a pulzusom. Aztán visszaengedtem 5:10 környékére, hogy legyen azért egy kis levezetés, de akartam a jó időeredményt is 🙂 Végül 1 km séta volt még hazáig már a mért időn kívül.
Igazából 2x ment fel a pulzusom Z4-be:

• a legelején, az első tempós szakaszon egy masszívabb dombot másztam meg
• a végén, amikor megpörgettem

Egyre jobban kezelem a komfortosnál hidegebb időt. A mai edzés döntő hányadát egy szál trikóban futottam, pedig 10 fok volt. Akár le is vehettem volna, de nem adott volna annyi pluszt, mint amennyit a lifegő ruhadarab lassít vagy zavar a mozgásomon. Ma vetettem el a táskával futást is, mert abban nem lehet öltözni, vetkőzni! 3 réteggel indultam, mostanra látszik, hogy az alul meleg, fent konfigurálható a nyerő kombináció. Viszont nem elég vetkőzni, a szeles, nyílt területen nem voltam lusta öltözni sem! Folyamatosan igyekeztem az ideális hőmérsékletet tartani. A sapka is remek eszköz, ha csak 1-2 bpm-et kell csökkenteni, olyasmi mint a gőz leeresztő 😀 Leveszem a sapkát a fejemről egy pár száz méterre, és csak ezzel vissza tudok hülni pár ütésnyit lassítás nélkül is.

Rengeteget tanultam a mai futásból, a részleteket nézzük is meg, közösen!

A szintemelkedés ezen az ábrán sosem látványos, pedig elég erős kaptatók vannak az útvonalon! Összesen 7 méter a különbség a legalacsonyabb és legmagasabb pont között, de van olyan domb, amit ma 2x is sikerült megmászni, mindkét oldalról! 😀