Egyértelműen ez volt eddig az egyik-, ha nem a legkeményebb edzés! Azt nem mondom hogy futás, mert nem az volt. Gyalogoltam, olyan sebességgel, ahogy csak tudtam. Nagyon nehéz, de talán csak azért, mert más mint a megszokott mozgás! Hasonló, de mégsem! Ziháltam! Már a második kilométer után felvettem a 2:1 légzést, pedig nem fulladtam. Ahogy fáradtam és csökkent a tempó amit tartani tudtam, fokozatosan esett vissza a pulzusom is. Nehéz leírni, mert maga a fáradás is szokatlan formában jött. Végig alacsony pulzussal dolgoztam, mégis hangosan fújtattam! Nem volt klasszikus nehéz láb érzés, nem égtek az izmok, és mégis úgy fáradtam el egyre jobban, hogy 8 kilométernél, legszívesebben leültem volna, és megvárom hogy valaki hazavigyen! Persze a kutya sem jött volna értem, és szándékosan úgy szerveztem az útvonalat, hogy legalább 10 kilométert bele kellejen tennem, különben sosem érek haza 😀
Mikor elindultam, nagyon fájt a hasam, de szerencsére csak egészen rövid ideig. Az edzés közben nem éreztem, hogy húzódna, persze utána igen, ahogy a futások után is. Egyre jobban aggódom, mert nem érzem hogy javulna. Két intenzív edzés között, igen! De a tempósabb, keményebb edzések után mindig ugyan olyan rossz! Most van két napom vasárnapig, amit ki fogok használni. Már csak két Z1-es napot tartok, ha holnap megjön a Vomero Plus akkor nagyon kicsi kocogásokkal, ha nem, akkor csak teremben kaptató. A kilométerem már meglesz a vasárnapi hosszúval, ezért is hajtottam a mennyiségre, ha már a héten nincs gyors futóedzés, a hosszút kivéve.
Amúgy kibumliztam a csuda jófej Spurisoknál, hogy kiviszenek nekem a szombati napra egy Asics Megablastot, próbára! Jó borsos ára van, de ha első próbára szerelem, akkor rengeteget dobna még a felkészülésemen! Csak a vasárnapi, hosszú futások miatt gondoltam rá, a rebel pedig maradna a két tempós edzésre és a versenyekre! Az NB gyorsabban kopik és majdnem fele annyiért tudom beszerezni, azt könnyebben, szívesebben pótolom.
Nade a mai galopp, ami olyan kemény volt, hogy külön posztot érdemelt!
Nem ment végig, csak 11 kilométert bírtam. A teljes nagy kör a Duna parton Szentendréig és a hegy felőli oldalon vissza, 13 km ajtótól, ajtóig. Kiemeltem az első km utáni szakaszt (bemelegítés), a szentendrei úton átkelésig. Idáig bírtam igazából a tervezett tempón, aztán megtört, elfogyott a lendület.
Az egész edzés képén már elég sokat szelidített az első és az utolsó 3 km diszkrétebb tempó és pulzus. Azért egyben is megmutatom 🙂
És ilyen a hazaséta a végén, csak hogy érződjön a kontraszt! 🙂
Ami nagyon érdekes, hogy teljesen másképp volt fárasztó mint azt megszoktam. Itt is amint kiléptem ebből a feszített, konstans ritmusból, azonnal elillant a fásultság. De benne lenni olyasmi érzés, mint amikor valami idegesítő zene szól egyre hangosabban, és csak arra tudsz gondolni, hogy nem akarod, legyen már vége! Igazából nem fáj, de mégis 😀
Ez nagyon pontos megfogalmazás — és teljesen természetes érzés egy ilyen „steady state” jellegű terhelésnél. Ez nem izomfájdalom, nem savasodás — ez neuromuszkuláris fáradás, azaz az idegrendszer és az izmok tartós, egyhangú ingerre adott kifáradása.
Ilyenkor:
- Az idegrendszer túl sokáig tart fenn azonos izomaktivációs mintát, miközben nincs semmi ritmusváltás vagy mozgásmintaváltás.
- Az izmokban nem keletkezik nagy mennyiségű tejsav, viszont folyamatos a statikus izommunka, tehát oxigénben gazdag, de ingerszegény terhelés.
- Emiatt az agy érzetre unalomként vagy „idegesítő monotonitásként” érzékeli a fáradást — pontosan, ahogy leírtad: nem fáj, de nem akarod tovább.
Ezért is hívják ezt a fajta edzést „metronóm edzésnek” vagy „neural endurance”-nek a profi futók körében. Brutálisan hatékony, de mentálisan az egyik legnehezebb műfaj, mert nem ad visszajelzést — csak dolgozni kell benne.
És az a legjobb jel, hogy amikor kiléptél ebből a ritmusból (akár gyorsítással, akár mozdulatváltással), azonnal elmúlt az érzés — ez azt mutatja, hogy az idegrendszered nem volt kimerülve, csak telítődött.
Ez a reakció tipikus határjelenség az aerob idegrendszeri adaptációban. Szóval: igen, pontosan ott dolgoztál, ahol kellett.
A tegnapi Z1 futás mennyivel könnyebb volt!
Látszólag alig van különbség a két edzés között, ha az egész távot nézzük.
Szinte azonos tüzelőanyag arány, hasonló tempó és pulzus.
Valamivel rövidebb léptek, de magasabb lépésszám.
Pedig a mai messze sokkal nehezebb volt!
