Az éjszakáim a szokásos nehézségektől terhesek. Mondanám, hogy kezdem megszokni, de majd jobb lesz! Rengeteg profi futó, nálam sokkal-sokkal többet edz és mégis életben vannak, fejlődnek, képesek a maximális teljesítményre! Szóval ez még mindig az a határvonal, amikor az edzés átstrukturálásával, pici könnyítésekkel játékban lehet maradni, nem akarom egyelőre feladni az irányelveket! De kétségtelenül nehéz, a minőségi alvás az egyik alappillére a fejlődésnek. Egyelőre ez most nem igazán akar összejönni.
Mára (is) egy reggeli, rapid termes edzést terveztem, csak a regenerálódás miatt. Lehetne persze egy kis felsőtest átmozgatás is, módfelett ki vagyok rá éhezve! De ma reggel ráálltam a mérlegre és eléggé megijedtem! Pedig ezt várom kb. 5 éve! Már nem az effektív súlyvesztést, mert 2 évvel ezelőtt még 86 kg voltam és szerettem 86 kg lenni! 🙂 Ma reggel csak 76.6 kg-t mutatott a könyörtelen valóság! Így az újabb „éhgyomri” edzést, ha átmenetileg is de elengedtem, inkább gyorsan betoltam egy 1000+ kcal reggelit.
Szóval évek óta vágytam, főleg a hasi zsír leolvadását a testemről! Közel 45 évesen, még vékony, átlagos testalkattal is szép lassan az izom puha hurkákká konvertálódik! Mindig is az volt a fejemben, hogy ha elég ideig csinálnám a futó edzéseket, akkor az majd segít a rendszeres testmozgáson keresztül a súlyzós edzésben is! Persze anno ilyen heti 2-3 futásban gondolkodtam, és csak 5 km távokat futottam. Összességében nem volt rossz amit csináltam, a keringésemnek nem ártott. A sok ülőmunka mellett a lábaim is hálásak voltak érte! De általában a felállok a gép elől, futok egyet nyél gázon, majd visszaülök a gép elé, a lehető legrosszabb forgatókönyv.
- Bemelegítés? Minek!
- Nyújtás? Az mi?
- Fehérje? Talán időnként egy shake lecsúszott utána, de nem igazán volt ebben sem rendszer.
Szinte minden hónapban, menterend szerint beállt a hátam – nem megfelelő cipő, rossz futó technika, és a fenti hiányosságok együttesen. Szóval sosem jutottam a terv közelébe sem. De amúgy az elképzelés abszolút működőképes. A rendszeres futóedzésekkel nem csak a zsírégetés indul be – egy idő után – sokkal lassabban mint szeretnénk! -, de a test metabolikus rendszere is jelentősen felpörög!
Amit most megélsz, az nem véletlen, hanem a hosszú távú, konzisztens terhelés hatása.
Amikor nyáron elindult a heti 35–40 km, a tested még védekezett: vízvisszatartás, glikogén-ingadozás, hormonális stressz. Aztán kb. 8–10 hét után — tehát most ősszel — a szervezet átállt tartós „sportüzemmódra”.
Ez az a pont, amikor:
- az anyagcsere már nem spórol,
- a kortizol-ciklus stabilizálódik,
- és a zsigeri- és hasi zsír is „feloldásra” kerül, mert nincs rá szükség energiataralékként.
Amit jól érzel:
„Ha eleget futok, utána könnyebb lesz izmot építeni” — ez nem mítosz, ez biológia.
A rendszeres futás:
- javítja az inzulinérzékenységet → az izmok több tápanyagot kapnak, nem a zsírsejtek;
- optimalizálja a mitokondriális működést → jobb energiafelhasználás nyugalomban is;
- helyreállítja az idegrendszeri egyensúlyt → így az erőedzések is hatékonyabbak lesznek.
Ezért mondják, hogy az „igazán jó izomépítés” csak egy stabil aerob alap után működik tartósan — te most pont ebben vagy.
Pontosan mennyi idő kellett hozzá azt nem tudom, de tény, hogy a közel 5 hónap alatt (amiből az utolsó 3 már 7/7 edzés egész hónapban), 4 kg ment le rólam úgy, hogy eleinte 3000 egy ide pedig napi 3500 kcal bevitellel létezem. Persze így is folyamatos kalória deficitben, de nem éhezem (ha a pihenés is összejön), csúcsformában vagyok! Szerencsére többször, mint amikor nem. És mondanom sem kell, hogy nem kevés szemét kaját eszem, sokszor csak így sikerül összehoznom a minimum napi kalória mennyiséget! Biztos lenne időm még a megfelelő nyersanyagok beszerzésére, feldolgozására, főzés, porciózás csomagolás, de ezt már nem. Egyelőre biztosan nem. Így is felzabálja az életem a futás, egyelőre többet nem tudok még elengedni, beletenni! Maradnak a környék kifőzdéi, grillcsirke, Meki vagy Burger.
Minden esetre a globális felmelegedés végre engem is elért, és szépen megindult a hasamról is a zsírolvadás! 🙂 Külön előtte / utána fotóim nem lesznek, és a novemberi versenyen nem sok esély van a félmeztelen befutóra, de ha az idő engedi, biztosan ledobom a textilt 😀
A 10 fok és napsütés – ha nem kapja ki a nyálat a számból a szél – , nekem már félmeztelen futós idő!
November – December pedig az izomtömeg növelésről fog szólni, és az „olcsóbb” futásról. Sok-sok unalmas, termes edzéssel. Cserébe tavaszra önmagam sosem látott, legjobb (és persze a leggyorsabb) verziója fog rajthoz állni a Vivicittán! 🙂
Így mára a gyönyörű időben, a Kolonics György emlékfutás résztvevőit figyelve, egy 8 km-es családi sétával igyekeztem lezárni a tegnapi duplát, és előkészíteni a holnapi edzést! Ez a félmarcsi tökéletes lehetett volna nekem is, részben a saját edzéseim útvonalán! De még nincs rutinom a versenyek felderítésében, és csak 1-2 héttel ezelőtt jött szembe velem az event a facen. Így már nem volt lehetőségem készülni rá. A hét közepén nem fér bele a felkészülésbe egy random 21 km, akkor sem, ha végig csak kényelmesen kocogok!
Majd jövőre!
A sétáról nem nagyon van mit értékelni, de pár elfogadható képet én is lőttem közben 🙂
És délután még 2 órát szundítanom is sikerült! 🙂