Rohadt feszült vagyok. Az éjszaka is pocsék volt, éreztem, hogy jön az eső. Mivel még bukóra nyitott ablaknál alszom, remekül fel is vert az éjszaka, amikor dobolni kezdett a redőnytokon. Napok óta fejben, már a pályán vagyok és futok. Már álmodtam is vele. Pakolászom a számokat jobbra, balra, igazából ez egy megfutható verseny! Papíron olyan könnyű tologatni a fél perceket! A legnagyobb problémám, hogy egyszerűen rég futottam hosszút. Holnap lesz 4 hete, hogy utoljára 15 km-et futottam vasárnap és már az is egy visszafogottabb edzés volt. Még egy héttel korábban volt a versenyszimuláció, vagyis már egy hónappal ezelőtt! Nem a testemnek hiányzik, azért folyamatosan volt impulzus. Az agyamnak kellene a kézzel fogható, közeli emlék bizonyossága. Ez hiányzik, és ezért nagyon nehéz ez a pár nap. Valójában még csak egyszer teljesítettem ezt a távot, az első versenyen. Soha, egyik edzésen sem futottam még ennyit.
A versenyt 3 fő blokkra bontottam, minden általam ismert tényezőt figyelembe véve.
A.) Első 15 km
B.) 15-18 km
C.) Befutó
Fejben az A lesz a legnehezebb! Az ide kitűzött tempó még nem is olyan veszélyes. A problémák a következők:
* az átlagtempóhoz képest (4:50), össze kell kukáznom ezen a szakaszon +1 percet
* úgy, hogy közben a pulzusom minél inkább a zöldben maradjon, Treshold alatt
* 3 forduló is lesz benne, ami összességében akár 15-30 mp bukó is lehet (ezt is össze kell szedni)
* mivel együtt indulunk a 12.5 km távval, több mint 600-an leszünk egyszerre a pályán és ebből több mint 400 az én távomon indul
* számításaim szerint, lesz kb. egy jó 4 km szakasz, a közepén az utolsó fordulóval, amikor a legnagyobb forgalomban kell majd futni. Itt várhatóan kerülnöm is kell és szemből is jönnek majd. EGY kóbor futó is meg tudja zavarni a ritmust, nem hogy ennyi!
* nem egy kibólyázott többsávos úttesten fogunk futni, egymástól elszeparáltan, hanem egy keskeny bringaúton
Nagyon adná magát pedig, hogy az első fordulóig nyomni egy nagy futást a tiszta pályán, de ha itt elszáll a pulzus, akkor nincs vissza. Ezt már megtapasztaltam. És akkor a verseny második felében esély sem lesz a PB-re, mert elsavasodok a pics@ba.
A B ponton igazából már pontosan fogom tudni, hogy van-e még értelme az időért futni, vagy már csak be kell betolni a kocsit a célba. Itt lesz 3 kilométerem, hogy ráhangolódjak a hajrára. Az utolsó frissítés és ahogy tisztul előttem az út, egyre jobban megtolni a végét. Itt már kiengedhetem a pulzust, és lassan jöhet a tifuszos csirke üzemmód is – hangosan zihálva, hörögve 4:40.
És C, az utolsó 3.100 méter. Fizikailag ez lesz a legkeményebb. Itt már minden fáj. A pulzus stabilan 165 felett, a mellkasom olyan mint egy túlfújt lufi, vagy mint az 1-es villamos csúcsidőben, amire még mindenki is fel akar szállni. Az első két kilin 4:30, az utolsó 500 méteren pedig egészen 4:00-ig kell felgyorsulnom, hogy a lehető legostobább fejet vágjam majd a befutón!
Nem az egyetlen, de talán a legesélyesebb forgatókönyv, a vágyott 1:40:00 alá bemenni. Nem, még rohadtul nem vagyok ezen a szinten!
Valójában nem is kell, ez a tavaszi célkitűzés…
De!
Nem véletlenül élnek tovább a nők, van velünk pasikkal valami komoly baj 🙂
Az első 5 km kivételével végig PB-t kell futnom az összes távon, hogy sikerüljön.
Azt hiszem, így méltó azt mondani, hogy indulok egy versenyen!
Minden esetre ma még azért elmentem délelőtt a terembe, az utolsó regen edzésre.
Nem teszek ide nyúlsz@rra egyforma edzés összesítőt, láttátok már elégszer.
Több nem fért bele, csak a kötelező.
Most hengerezek még egy nagyot, lecsapatom magam majd belefekszem a sportkrémbe, és remélem a legjobbakat!