2026-01-05 Örökké nem eshet!

Szépen lassan egyre több információ kerül az edzésnaplókba! Persze még nem végeztem a visszamenőleges pótlásukkal, csak lassan haladok. Főleg, hogy rendre, újabb adathalmazok kerülnek be az utolsó hetekhez is. Előbb a hozzájuk tartozó napi futónapló bejegyzésekkel lettek összelinkelve, majd a napi mérlegelés és kalória adatokat kezdtem vezetni, végül a heti összefoglalók kerültek be a riportok aljára. Az utolsó pár hét tendenciáját meg is mutatom, szerintem jól néz ki! Persze volt itt minden is, de az élet sosem vegytiszta, mindig lesznek „zavaró” tényezők.

A kényszer szülte, mégis azt kell mondanom, hogy eddig ez volt a legerősebb hónapom! Igen, volt anno olyan hetem, amikor annyi kilométert futottam, mint ebben a hónapban összesen! De ott mást sem csináltam, csak futottam. Valójában semmi újat nem találtam fel. Ha már a legelején tudtam volna, hogy mit fogok akarni majd fél év múlva, akkor kezdhettem volna így is! Egy hobbi, egy új folyamat sosem így indul. Csinálni akarod! Vagy lehet, hogy még azt sem tudod, akarod-e, csak jó lenne kipróbálni, megnézni! Aztán lassan szippant be. Amíg nincs probléma, miért foglalkoznál velük?

Valójában nem maradtam le semmiről. Azt gondolom, hogy fél év tanulóidő, még nagyon is rendben van! Ugyan még mindig kialakulóban a gyakorlatok listája, és a heti ütemezés, de ahogy egyre jobban ismerem a testem működését és visszajelzéseit, úgy lesznek egyre hatékonyabbak, egyre jobban időzítettek a választott gyakorlat sorok, edzések. Valójában ezt tanultam meg ebben a félévben. Managelni magát a folyamatot napról napra, hétről hétre. Kezelni egy sérülést, edzeni mellette, megtartva a lendületet. Nincs illúzióm, szinte bármilyen hosszú és hatékony felkészülést rettentő könnyű a sarokba dobni, és iszonyat nehéz újra kivakarni onnan! A legfontosabb szabály, játékban maradni mindig, bármi áron! Elfogadni a kialakult állapotot, megtalálni az elérhető legjobb megoldást, és csinálni tovább!
Azzal amid van, ott ahol vagy, úgy ahogy tudod.

Talán lassan oda is eljutok, hogy a sérülés management átfordul valóban prevencióba.
És itt jön a gondolat, mi lett volna, ha:

• elmegyek egy futás oktatásra vagy inkább kettőre, az a biztos
• elmegyek egy futódiagnosztikára, ahol megmondják, hol vannak a gyengeségeim
• megnézetem a teljes fascia rendszert a csóró testemben, feltérképezve a már meglévő túlterheléseket
• 0 kilométerrel futóedzőt fogadok, mert akkor minden „rosszat” el tudok kerülni
• és még a bánat tudja, mi mindenre van ma már lehetőség

Most tegyük félre az összes ellenérzést! Ha kocsit akarunk venni, akkor nem járjuk körbe a várost, hogy hova tudom majd leadni a roncsot, hol találok megfelelő lakatost, gumist, kárpitost, szervizt, hogy ha az új autóm elromlik, akkor legyen hol megjavíttatni… Főleg nem vásárolunk előre „opciót”, hogy gyorsabb kiszolgálást kapjunk majd a meghibásodáskor (jobb hasonlatot nem találtam).
Ezzel a rövid tapasztalással a hátam mögött úgy gondolom, hogy

• ha minden elérhető eszközzel rákészülök a futásra
• nem veszi el a kedvemet már az indulás előtt, hogy kell fél év, hogy hozzákezdhessek, mert olyan rossz állapotban vannak egyes területek
• ki kell nevelni magamból előbb azt a rossz mozgásmintát, amit igazán még nem is használtam
• még csak a gondolat csíra született meg, hogy rendszeresen kellene mozogni, de én már egyből rendszerben, strukturáltan edzek, szalagozok, nyújtok és futóiskolázok hogy elkerüljem a sérüléseket és a nem ideális mozgás megszokását
• már az első pillanatban sikerült megtalálni azt a futócipőt, amiben majd a már tökéletes mozgású és súlyú énem, tökéletesen tud futni

Sosem lesz ideális minden, és szinte minden is változik. Kívül is, és belül is. A felsorolt eszközök, szolgáltatások legtöbbje valóban hasznos, és egy-egy vizsgálat, terápia vagy szakember segíthet, ha megakadtál.
Pl.:

• makacs, visszatérő sérülés
• a nagyobb célok elérésében már szükséged van egy szakemberre, edzőre
• egyedül nem boldogulsz a teremben, személyi edző segítsége kell
• stb

Ha segítség kell, azt minél előbb veszed igénybe, annál kevésbé veszíted el a motivációt, és annál kisebb az esély, hogy több kárt okozol magadnak, mint ami már van. De a buktatók, sérülések és zsákutcák talán csak akkor megkerülhetőek, ha nagyon fiatalon sportoló zseni vagy, és bekerülsz egy olyan programba, ahol gondolkodnak és elemeznek helyetted. Nem egyszer, nem az elején, hanem folyamatosan. Bár rajtad még akkor is elbukhat a mutatvány, mert enni, pihenni, fegyelmezettnek és motiváltnak maradni nem tud senki helyetted. Végtelenül kivételes az a fiatal, akinél minden összeáll és mondjuk olimpikonná fejlődik! Persze még az olimpikonok is megsérülnek…
A legtöbben viszont csak futunk, a magunk örömére. Valamilyen sérüléssel, fájdalommal, nehézséggel. Igyekszem arra gondolni, ha nekem nehéz, ha én időt veszítek a fejlődésben, mindenki más is küzd hasonló problémákkal, nekik sem könnyebb vagy gyorsabb.
Örökké nem eshet! 🙂