2026-02-16 Új kezdet

Ma délelőtt sikeresen megjártam az UH vizsgálatot.
Semmi olyat nem láttam / hallottam, amit szerettem volna.
Először „kedvesen” kiröhögte a vizsgálatot végző szakember, hogy honnan „veszem a bátorságot”, hogy magam diagnosztizáltam a lábam?
Majd elkezdte a vizsgálatot, a jó lábammal. Meg is állapította, hogy itt minden rendben. Majd áttért a balra, és sorolni kezdte a problémákat:

• jelentősen megvastagodott fascia
• egy helyen meg is van szakadva
• kezdődő meszesedés, kinövés
• némi törmelék
• folyadék
• néhány ciszta

Szerinte ez nem 3 hónapos történet, bár ez csak egy vélemény.
Az tény, hogy közvetlenül a futás után, a leírt tünetek alapján Emmi minden egyes válasszal megváltoztatta a véleményét, hogy sarkantyú vagy „csak” talpi bőnye túlterhelés. Legalább 10x ment a „köszönöm a pontosítást, most már biztosan…” Csak érdekes, hogy korábban semmilyen panaszom nem volt. Lehet hogy az a szemölcs okozta a problémát, amivel 10+ éve élek a sarkamon, és a megnövekedett futásmennyiség miatt, a korábbi sarkazós talajfogással kombinálva, a folyamatos nyomás miatt alakult ki a meszesedés? Nem biztos, hogy valaha is kiderül, bár a szemölcs és a kezdődő sarkantyú helyzete elég gyorsan rövidre tudja zárni ezt a kérdést. A vizsgálaton ilyen összefüggés viszont nem hangzott el.

Azt a szemölcsöt az évek során már többször is megpróbáltam kiirtani, de olyan mélyen van, hogy eddig sosem volt türelmem végig csinálni. A legnagyobb vicc az egészben, hogy életem során már több szemölcsöt is sikerült teljesen eltávolítanom, mások talpáról. Nekem ezt a Balatonon sikerült begyűjtenem, 13 évvel ezelőtt. Egyébként most is dolgozom ezen a projekten, vagy 2 hónapja. Lassú, kellemetlen procedúra és a kimenetel eléggé kétes, de még kitartok… Miért nem mentem el vele sebészhez? Mert közvetlen közelről tapasztaltam, milyen fájdalommal jár maga a beavatkozás, és 3/3 vissza nőtt, ill. lett is egy újabb. Amiket végül én szedtem le savval, pengével és kitartással. Véglegesen.

Hogy a sarkammal mi lesz, azt egyelőre nem tudom. Nem túl jók a kilátások. Kértem beutalót a háziorvostól ortopédiára, de egy levélváltás után még nem sikerült megugrani ezt a hatalmas kérést. Talán holnap lesz belőle valami. Aztán majd kilincselek időpontért, és ha szerencsém van, a nyáron már meg is vizsgálhatnak.
Magyarország, én ilyennek szeretlek!

Eléggé elvesztettem most az utat a lábam alól.
Ma nem sikerült a terembe eljutni, és szőnyeg sem volt. Már késő este, még mindig sok a feladatom mára, és nem is látom sok értelmét így a szőnyegezésnek.
Nem tudom, hogy lesz-e ebből valaha még futós álom. Ha nem lesz, teljesen felesleges mindaz, amit csinálok. Nem erősíteni kell a talpam, hanem gyulladáscsökkentővel kezelni. Ehhez orvosi vélemény kell, az meg ki tudja, mikor lehet legkorábban. Azért a „törmelék” elgondolkodtatott, hátha a sarkon járás a szőnyegen, bizonyos fokig széttörheti ezt a meszesedést. De erről is egy szakembert kell majd megkérdeznem. Ha egyszer valahol, szóba áll majd velem egy is. Addig megpróbálok haladni a munkával, és valahogy összekaparni a kétnaponta fejre álló világomat…