Rendkívüli események miatt kellett megszakítanom, a feladatokban való fuldoklásom! Nem gondoltam, hogy ma lesz miről írni, végül még a terembe sem jutottam el.
A szőnyeg itt fekszik mögöttem, porszívózni kellene, mielőtt ráfekszem. Persze ha valódi szándék lett volna szőnyegezni, akkor nem lett volna akadály egy kis hangoskodás sem. Igazából úszom a „kuglófoktól” vészterhes büdüsvízben… Nem igazán van időm semmire. A délelőtt nagyrésze tűzoltás, életben maradás management, és észhez térés. A nap második fele szokott újabban a strukturált munkáról szólni, eléggé összetett feladataim vannak az utóbbi időben.
Mára nagyon vártam a cipőt, be is terveztem két rövid futit. Reggel egy „acsan” karika – csak ott volt szabad RókaBox, aztán dél körül, egy ebéd beszerző a Repetába. Mindkettő közel azonos távolság, 2-2,5 km. Igaz, ha ügyesen kerülök, akkor a szemétledobóhoz is tudok egy 2 km-es kört tenni, a félemeletig. 😉 Hát nem jött értesítés, nem kellett a cipőért menni. Naf@sza. Hátakkómost benézett a ló, se szőnyeggel, se teremmel nem készültem, mondom ma dupla rehab kocogás azt annyi. Nagy kín keservvel el tudtam indulni dél körül a rövidebb körre. Volt még egy adag kajám tegnapról – JayZ gurmet alkotott – de azt inkább délutánra gondoltam. cserébe a Repetában nem volt semmi fogamra való, de ha már se kaja se cipő, hazafelé kerültem egy picit 😉 Csak egy 500 méter, de érezni kartam, hogy csibész voltam! 😀
Bevertem a maradék édessavanyú szószt extra ananásszal, mert azt szeretjük, egy kis 2 napos rizzsel, meg 300 gramm pirított csirkemellel. Nem volt rossz, de legalább jól sem laktam. Közben csipogtam, hogy Temu express érkezett, a másik irányba! Na, akkor délután oda is fel kellett kerekednem, de itt annyi helyre kellett belépnem oda vissza, hogy nem kapcsoltam órát. Persze itt ott szedtem a virgácsokat, de csak easy rider. Az órám napi használatban, és a szíja már kezdte magát megadni. Gyorsan rendeltem 4 darabot, meg két filtert a porszívóba. Tisztítható, de már vagy 6 darabot kellene levinnem a parkolóba, és kitakarítani. A remény hal meg utoljára! 😀
Hazafelé, kaja híján – bár egy nagy adag karfiolt pároltam még délelőtt – az mindenhez is jó! – végül betértem a gyroshoz. Annyira kevés volt még a ma megevett zsír, mondom ez jó lesz. (Mielőtt bárki felhördül, hogy ez nem avokádó, olajos magvak, stb – értem, a zsír köll. A semminél jobb a sültcsirke zsírja is, még a reggeli vitamin csomagot sem vettem be, mert nem ettem elég zsírosat). Nincs terem, ma nem iszom fehérjét. Akkor még 300g csirke, és jó is vagyok. Persze itt is nagyon szeretnek, egy srác kivételével szívesen eljátszák 42. alkalommal is, hogy még sosem láttak, és nem is emlékeznek a hetente egyszer megjelenő pofámra a hülye kérésemmel. Mert hogy nekem különleges kérésem van. Mindig kétfelé csomagolva kérem a gyros tálat:
- egyikbe a meleg szajrét – hús és pita – köretet nem szoktam kérni
- a másikba a hideget – saláta és a szószok
Szerintem azért ez nem olyan bonyolult! Előnyök:
- hozzá vannak szokva, hogy a krumplira szedik a húst. Garantáltan mindig többet kapok, mert üres dobozzal dolgozik 🙂
- nem ázik el a köret – bár azt nem kérek, sem a husi
- nem punnyad meg a saláta a meleg cuccoktól
- ha esetleg szükség lenne rá, a húst újra tudom melegíteni, de nem is hül ki olyan gyorsan
Cserébe nem én vagyok a legnépszerűbb arc 🙂 De ezt már megszoktam, ahol kettőnél többször megfordulok, álltalában ez a helyezt.
Tettem, vettem (sz@rakodtam), volt pár telefon, egyeztetés. Már épp visszamerültem volna a feladatokba, amikor 18:00-kor csengetett a telefonon a Rókaposta!
Nah, picsába, megint nem tudok dolgozni! Ebben a vészterhes időben, amikor tudott, hogy országszerte fosztogatják a csomag autómatákat, nem kockáztathatom, hogy a cipőm is egy ilyen gaztett áldozatául essen! Szedelődzködtem, mennem kellett.
Macska kaja mindig kell, ez a kis rohadék egyre finnyásabb. Már kb. a nyalogatóson kívül, semmit sem akar megenni. Most már nem csak praktikussági okokból száműztem Dagadtkát a hálószobából, félek, hogy éjjel elharapja a torkom! Egyre erőszakosabb. És persze halaszthatatlan fogkefe pótlásra is azonnai szükségem volt, szóval nem lehetett kifogás, menni kellett! Fejlámpa fel, és Go!
Túlöltöztem. Délben melegem volt, rövidnaci, póló. Délután már ugyan abban fázott a kis pics@m, kapkodtam a csülkeim. Most beöltöztem, de már az ajtóban „átnedvesedtem”… Meglepően enyhe lett az idő, ettől a kis esőfélétől. Jó taknyos is lett odakint minden. A Fressnapfban találtam egy új dobozos macskaját, ami nem ízlik neki sokkal jobban, de töredék adag van benne, így nem kell egyszerre annyit kidobni! 🙂 Zseniális! És most itt fexik a cipősdoboz a nappaliban, a szőnyeg közepén. Nem bontottam fel, hisz pontosan tudom, mi van benne. Egy hófehér cipő, ami pont jó rám, és ebben a retek időben úgysem tudom felvenni. De a lényeg, hogy megint elment 2 óra, és addig sem haladtam a feladatokkal.
Azért ma csak összekocogtam olyan 6 km-et, apránként. Itt ott nagyon elszállt hol a pulzusom, hol a tempó, de összességében tartom magam a 6:00 min/km körüli easy pace-hez. A pulzus nem annyira mérvadó, mindenhonnan tömött táskával jövök hazafelé.