Négy futásmentes nap után, ma a sz@r idő és a legutolsó futás tapasztalata miatt, a padot választottam. A tegnapi nap, energia managementjét inkább hagyjuk is, bár még most is el-elcsábulok egy-egy szelet pitére. „Csak alma! :D” Azért nem volt olyan gáz ez a négy nap! Péntek-hétfő súlyzó, szombat-vasárnap elliptikus. Nem toltam túl, de nem szakadt meg a folyamat, és ez a legfontosabb! Azért, mert még csak én tudom, hogy az M50 korosztályos magyar bajnoka vagyok 21.000 méteren, még figyelnem kell a részletekre! Ide kívánkozik Tyson örökbecsű megállapítása, amit Balogh Tibi felé intézett az Argó-ban 😀
Egész jó lett a mai futás, bár a pulzusom még nem tudta eldönteni, hogy akkor most „haza jöttünk”, vagy ez a meleg, párás emberszag ellenséges terep? Eleinte nagyobbak voltak a hullámok, és éreztem is, hogy nem csak mérési pontatlanság. Összességében 15 perc környékén jött a flow, és onnan egyenletesebben járt érzésre is meg a szenzor szerint is a motor. A tegnapi edzés után már kopogtatott az izomláz, de szerintem kifejezetten jót tett ez a mai mozgás! Már 46 a tolerancia szint, olyan 60 felett már jöhetnek az 1 órás, könnyű futások is, de egy rendes dupla edzés, majd május végétől fog beleférni, ha addig nem törik meg a lendület.
Egyenletesnek tűnik, de nagyon hiányzott a metronóm. Mindkét oldalamon eltérő ritmusban mozogtak – mondjuk az én tempómban, itt mindenki sokkal lassabban mozog nálam 🙂 – Ez meg olyan, mint Chuck Norris (RIP), aki a te tempódban is gyorsabb volt! 🙂 A zene is szólt, jó hangosan. De inkább 90 feletti volt a cadence, folyamatosan vissza kellett lassítanom, és nem esett nehezemre ezt tartani.
Emmi értékeléséből már mindent is láttunk, többször is. Közben leginkább az egyenletes tempót és a filmes idézeteimet méltatta.
Az első a pad érdemes, nem az enyém, a másodikról meg fogalma sincs csak löki magát az algoritmus…