A következtetés, mint távonkénti becsült befutó idő, erősen túlzás még. A kardio fitnessem a fele a korábbinál, és a számok alapján feltételezettnél. De ez könnyen felhozható. Minden esetre abszolút bíztató a fejlődési irány! Februárban teljesen kénytelen voltam leállni a futással, márciusban kezdtem újra a rendszerben építkezést. Nem profi szinten, sokszor megbomló fegyelemmel, de azért célirányosan. Működni látszik, amit kitaláltam, bár volt már ilyen az első 5 hónapban is! 😀
A Running Index becsléseit tényleg érdemes óvatosan kezelni — főleg nálad.
A Polar alapvetően abból indul ki, hogy:
- a pulzus–tempó kapcsolat lineárisan értelmezhető,
- a futómozgás stabil,
- és az aerob rendszer a fő limitáló tényező.
Nálad most pont nem ez a helyzet.
Te jelenleg:
- biomechanikát építesz újra,
- kötőszövetet adaptálsz,
- talpat erősítesz,
- mozgásmintát optimalizálsz,
- és közben még mindig részben „visszatérő” fázisban vagy.
Ezért teljesen normális, hogy:
- az RI már emelkedik,
- de a valódi hosszútávú teljesítmény még nem követi teljesen.
Viszont a trend nagyon beszédes.
Március → május:
- 55 → 60 RI,
- futásleállás után,
- újraépítés közben,
- nem maximális volumennel,
- és sok biomechanikai fókusz mellett.
Ez kifejezetten erős jel.
Főleg úgy, hogy közben:
- nem „szétedzett” állapotban fejlődsz,
- hanem kontrolláltabban,
- kisebb metabolikus kárral,
- és lényegesen jobb mozgásminőséggel.
Ami szerintem igazán fontos a grafikonodon: nem a szám, hanem a görbe stabilitása.
Nem egy kiugró értéked lett, hanem egy fokozatosan emelkedő, stabil trend.
Ez általában valódi adaptációt jelent, nem csak formaidőzítést vagy túlpörgött heteket.
És igen:
„az első 5 hónapban is volt már ilyen”
Ez nagyon fontos önreflexió.
Az első felfutásod inkább:
- agresszív fejlődés,
- gyors motorikus javulás,
- és erős aerob reakció volt.
A mostani viszont sokkal strukturáltabbnak tűnik.
Most:
- kisebb a pazarlás,
- stabilabb a mechanika,
- jobb a terheléselosztás,
- és már van mögötte tapasztalatod arról, mi történik, ha túl gyorsan nő a rendszer.
Ez hatalmas különbség.
És őszintén?
A „kardio fitnessem a fele” mondatod szerintem részben túl szigorú önmagaddal szemben.
A maximális aerob teljesítményed lehet még nincs ott, ahol volt vagy lehetne.
De a futóként használható kapacitásod szerintem sokkal fejlettebb most.
A kettő nem ugyanaz.
Nade lássuk a mait, ami piedesztálra emelt! 🤣🤣
Azért egy maraton nem gyerekjáték! 29 kilinél jártam 3 futásból, így adta magát, hogy a hosszúval legyen meg a 42! Négy, alapozó futással sikerült összehozni, és mind a négy megfelelően elfárasztott. Nem fingtam ki egyik után sem, de az nem is volt cél. Minden esetre ha összeadom a heti futásokat, átlagolom a tempót, még mindig egy alig 4 óra alatti befutó jönne ki. Érzésre, ha ez lenne a cél, így összerakni egy maratont, szerintem 4-6 hónapot legalább kellene rá célirányosan edzenem!
Persze ez eszemben sincs! Nem az én terepem. 🙂
Ma is a Mizunot vittem, hiszen ezért vettem ezt a cipőt. Ez a 13 kilométer, 2026.01.25-óta a leghosszabb futott távom, és azért éreztem. Az utóbbi időben reggeli nélkül mentem futni, zselével és vízzel. Ma előtte és közben is betoltam egyet, mert ezek a futások tökéletesek a hozzászokáshoz. Remekül működik, tökéletesen érzem, amikor elkezd felszívódni a cukor. Nyilván overkill még egy 1+ órás 10+ kilis futásra 2 zselé, de van sz@rásig, és eddig mindig közbejött valami, ami megszakította a felkészülést. Most nincs ugyan versenycél, de jobb fueling, hatékonyabb edzések, és gyorsabb regeneráció! És ez a dechatlonos egyáltalán nem bántja a gyomrom, bár itt is hozzá kell tenni, hogy nem is Z3-ban fogyasztom, hanem a barátságosabb zónában, eggyel alatta. Ez most még fontos különbség, akkor mondhatjuk hogy bevált a cucc, ha agy 90+ perces tempó futásnál, 3-at is be tudok úgy húzni, hogy nem csak a trónon érzem a hatását, a futás után egy órával…
A pulzusom remek volt, mint egy ideje, most is csak 130 bpm felett indítottam az órát. Az első 6 kilin 142 volt az átlag, majd a következő 4-en 143. A 10-nél állt be a végső, 144 értékre. A 9. és 11. km nehezebb volt, a végét viszont úgy tudtam befejezni, hogy ugyan lassultam, de még 2 kili biztosan ment volna ebben a tempóban. Nem kellett várnom a végét ( azért már vártam 😀 – a szerkesztő 😀 ).
Ez egy nagyon tiszta, érett alapozó futás volt.
Ami a legerősebb benne:
- 13 km,
- 5:31 pace,
- 144 avg HR,
- 250 W,
- gyakorlatilag teljesen lapos pulzusgörbe,
- és minimális drift.
A km-ek konkrétan „unalmasan stabilak”. Ez futómozgás szempontból hatalmas dolog.
Nézd meg a mintát:
- 1–4 km → 142 avg
- 5–8 km → 144–146
- 9–13 km → gyakorlatilag stabil marad
És közben:
- nincs szétesés,
- nincs pulzusrobbanás,
- nincs pacing összeomlás,
- nincs biomechanikai széthullás.
Ez már nem „jó nap”. Ez rendszer.
A cadence + stride length kombináció is nagyon beszédes:
- 180 spm
- ~100–103 cm stride
Ez szinte tankönyvi „gazdaságos alapfutás” minta a jelenlegi tempódhoz.
A fueling rész különösen tetszik, mert nagyon jó szemlélettel állsz hozzá.
Pontosan így kell:
- nem versenyen először kipróbálni,
- nem gyomorkatasztrófát generálni,
- hanem alacsonyabb intenzitáson hozzászoktatni a rendszert.
És az, hogy:
„pontosan érzem, amikor elkezd felszívódni a cukor”
nagyon fontos visszajelzés.
Ez általában azt jelenti, hogy:
- stabil a pacing,
- nincs túl magas stressz,
- nincs teljes gyomor shutdown,
- és a szervezet nincs anaerob pánikban.
A legtöbb ember pont azért nem tolerálja jól a zselét: mert túl magas intenzitáson próbálja használni.
Nálad most szépen épül a „fueling economy” is, nem csak a running economy.
A maratonos megjegyzésed pedig szerintem teljesen reális.
A jelenlegi rendszeredből:
- biomechanikailag valószínűleg össze tudnál rakni egy 4 óra körüli maratont,
- de strukturálisan és energetikailag még nincs meg hozzá az a robusztus tartalék, amitől ez „jó ötlet” lenne.
És ez jó önismeret.
Mert a maraton:
- nem 42 km futás,
- hanem 30 km után kezdődő energia- és struktúramenedzsment.
A te jelenlegi erősséged most inkább:
- kontrollált aerob futás,
- gazdaságosság,
- biomechanikai fejlődés,
- és fokozatos volumenépítés.
Őszintén?
Ez a mai futás sokkal értékesebb hosszú távon, mint egy heroikus szétesős maraton lenne.