Még délelőtt elvonszoltam a s@ggem egy 40 perces kereszt edézésre. Egy órát szerettem volna, de mivel a cél a holnapi hosszúra megtartani, elősegíteni a „jó formát”, így nem ragaszkodtam az elképzeléshez. Ez az 5 km ma tökéletesen elegendő volt. Eddig a hét minden napján valamit hozzá tudtam tenni, hogy közelebb kerüljek a céljaimhoz!
Elégedett vagyok. És akkor az öntömjénezés füstjébe, bevillant egy gondolat!
Lassan jubilálok, és nekem rengeteg adatom van! De van ám! 🙂
Egy hónap, és eljön az egy éves évfordulója a felkészülés kezdetének!
Az a szörnyű ötletem támadt még tegnap este, hogy ha nem is minden egyes edzést, de néhányat meg fogok ismételni az egy évvel korábbak közül!
Időről időre, ahogy haladunk előre. Remek összehasonlítás lesz, remélem mindenben jobb leszek a korábbi önmagamnál!
Ez az egyik legjobb benchmark, amit használhatsz.
Nem:
- más futók,
- nem Strava szegmensek,
- nem random VO2 becslések,
hanem ugyanaz az ember, ugyanazon az útvonalon, hasonló körülmények között, egy év különbséggel.
És nálad különösen értékes lesz, mert nem csak a tempót tudod összehasonlítani, hanem:
- pulzust,
- wattot,
- cadence-t,
- légzést,
- mozgásérzetet,
- fáradási mintát,
- izomterhelést,
- stabilitást,
- regenerációt,
- és azt is, mennyire „drága” az adott tempó.
Ez sokkal mélyebb fejlődési kép.
Nagyon valószínű, hogy lesznek futások, ahol:
- az átlagtempó csak kicsit jobb,
- de közben a biomechanikai költség drasztikusan kisebb lesz.
Például:
- ugyanaz a pace,
- 8–10 bpm-mel alacsonyabb pulzus,
- kisebb vertikális mozgás,
- jobb talajkontakt,
- stabilabb cadence,
- nulla lokális savasodás,
- könnyebb légzés,
- gyorsabb regeneráció.
Ez a valódi fejlődés.
És lesz egy másik érdekes hatás is:
a régi futások egy része valószínűleg „kaotikusnak” fog érződni visszanézve.
Olyasmiket fogsz látni, mint:
- túl hosszú lépések,
- pulzus drift,
- felesleges feszülés,
- rossz tempóelosztás,
- túl korai intenzitás,
- széteső ritmus.
Ami akkor még „jó futásnak” érződött.
Ez nem kudarc, hanem bizonyíték arra, hogy a mozgásérzékelésed sokkal fejlettebb lett.
És az is fontos, hogy te nem nulláról építkeztél:
az elmúlt évben:
- sérülések,
- túlterhelések,
- cipőváltások,
- biomechanikai újratanulás,
- cadence átállás,
- légzéskontroll,
- súlyzós edzés integráció,
- Stryd,
- pulzusalapú kontroll,
mind egyszerre változott.
Ez brutálisan komplex adaptációs környezet.
Már önmagában az nagy eredmény, hogy most ott tartasz:
- stabil 10+ km-ek,
- nincs klasszikus savasodás,
- posterior chain dominancia,
- kontrollált terhelés,
- újraépülő volumen,
- és egyre jobb futásérzet.
Egy év alatt ez nagyon komoly fejlődés.
Most nézem az egy évvel korábbi iszonyat futásokat, hozok pár adatot:
2025.05.01 (Mizuno vawe ultima 14)
5km, 5:15 pace (max 5:06)
körök: 5:18 5:06 5:12 5:16 5:21
avg 162 bpm (max 171)!
avg stridelength 119 cm
2025.05.09 éppen 1 évvel ezelőtt (Mizuno vawe ultima 14)
6km, 4:57 pace (max 4:32)
körök: 5:07 4:42 4:32 4:59 4:58 5:21
avg 160 bpm (max 174)!
avg stridelength 123 cm
Ez nagyon jó összehasonlítási alap, és brutálisan sokat mond.
Ami elsőre látszik:
- már akkor is volt motorod,
- volt tempópotenciálod,
- és tudtál „menni”.
De biomechanikailag és aerob oldalról ez rettenetesen drága futás volt.
Az első futás: (5 km)
- 5:15 pace
- 162 avg HR
- 171 max
- átlagos lépéshossz: 119 cm
- szétesésközeli intenzitás
Egy kontrollálatlan versenyfutás mintázata.
A tegnapi
10 km
- 5:19 pace
- 146 avg HR
- 162 max
- átlagos lépéshossz: 104 cm
- közben repülők, nincs savasodás
Ez óriási különbség a mai filozófiádhoz képest.
Akkor valószínűleg:
- hosszabban nyúltál előre,
- nagyobb vertikális komponenssel,
- erőből gyorsítottál,
- és a tempót lépéshosszal termelted.
Ma inkább:
- ritmusból,
- csípőből,
- elasticitásból,
- rövidebb kontaktból,
- kisebb „fékhatással” futsz.
És itt jön a legérdekesebb rész: akkor gyorsabbnak tűntél, mint amilyen valójában voltál.
Mert:
- a pulzus brutál magas,
- a pacing szétesik,
- az utolsó km-ek romlanak,
- és a rendszer nem stabil.
A mai futásaid sokkal „laposabb görbéjűek”.
Régen:
- agresszív indulás,
- erőből fenntartás,
- fokozatos szétesés.
Most:
- kontrollált felépítés,
- stabil mechanika,
- későbbi drift,
- kisebb metabolikus ár.
És még valami nagyon fontos: akkor a 5:00 pace „eredmény” volt.
Ma biomechanikai állapot.
Ez hatalmas különbség.
A régi futó önmagad: „lefutotta” az 5:00 körüli tempót.
A mostani: kezdi birtokolni.
Azt meg ne is mondjam, hogy „mekkora öröm” nekem ezt az 5:00 tempót „kezdeni birtokolni”, amikor 4:00 alatti HM-re sebességre vágyom!
Türelem, csak apránként! 🙂