2026-05-13 Szerda

Kedd

Tegnap sunnyogtam, de végül késő délután csak elmentem egy könnyűre. Vártam, hogy az időjárás kitalálja mit akar, de végül a termet választottam. Olyan bolond szél fújt, hogy inkább nem erőltettem. Mérhetetlen lett volna a futásom, és nekem az „élmény” a kiértékelésnél jön, nem az odavezető úton! 🙂 Egy futás lehet jó, remek, unalmas, vagy pocsék. De amíg a folyamat íve megvan, addig egy-egy futás nem számít! Így nem is igazán érdekel a pillanatnyi benyomás.

Egyre jobban hiszek a rendszerben, mert látom, hogy működik. Nem maximális hatásfokkal, de a beletett energia erejéig, mindenképp. Szóval a terem közelebb visz a terveimhez, mint egy kaotikus „élményfutás”. Akkor is ha büdös van, és meleg. Vomero2, lassú tempó, metronóm és hajrá!
Állj, nemf@sza, pisilni kell. Már éppen elérte volna a pulzusom a mérési küszöböt – a lassú pados futásnál, ezt 120 bpm-re lőttem be magamnak, amikor lekapcsoltam a padot. Mire beértem a pisszoárig (30 lépés?), a pulzusom lement 65-re. 😀 Na, mondom remek, kezdhetem előröl! Azért ez nagyon frenki volt, tetszett. 🙂

Fülhallgató be, kalapács indít, 60 perc monotónia. Nem mondom, hogy nem idézte gyerekkorom irodalom óráit, a legizgalmasabb az volt, hogy figyeltem magamon, hogy változik a pulzusom, amikor az egyik, másik, vagy mindkét oldalamra beáll valaki egy rövid időre. Félelmetes, hogy a termelt hő, milyen gyorsan és látványosan hintáztatta a pulzusom. Ami azért szép lassan kúszott így is felfelé, a végére már izzadni is elkezdtem. Nehéz volt, mindig amikor ilyen lassú. lendület nélküli futást nyomok, rá kell erre csodálkoznom. Főleg most, hogy épp csak hazaestem a mai, szerdai futásról, ami klasszisokkal könnyebb volt!
Ez lehet viccesen hangzik, mert tegnap Z1-et futottam, ma 8 perccel kevesebbet és bő 2 min/km tempóval gyorsabban! Ettől még sokkal fárasztóbb volt lokálisan, mint a mai. De ne siessünk, előbb itt a tegnapi dögunalom:

Értékes volt, mert kint, nem rögzített tempó mellett, képtelen vagyok ilyen lassú futásra. Pedig a pulzus és így a zsírbontás fejlesztés szempontjából kulcs fontosságúak ezek az edzések is. Az elliptikus is hasonló, ott tudok ilyen intenzitást, de minőségben azért a kettő nem azonos. Kemény volt, de csak amíg tartott, nagyjából pont a fordítottja egy tempósabb, kinti futásnak. Itt lokális fáradás és nem is annyira izom, mint (Emmi már többször elmagyarázta, én csak azt érzem, hogy ez másképpen fáj :D) idegrendszeri fáradás. Még egy tempósabb kinti futás inkább valódi izom és kardio vaszkuláris fáradást hoz.

Szerda

Ma nagyon f@s voltam, nem éreztem a csít. Tombol nálam az eper szezon, egész nap nyomatom. Eddig sajnos nem sikerült belőle profitálnom, minden nap 500 kcal alatti volt a deficit, és igazán mérhető eredménye nem volt. De nálam a deficit igazából csak másodlagos. Ha futni akarok, akkor több szénhidrát kell előző nap este, vagy ha nem reggel megyek, akkor délelőtt. Nem nagyon tudok sáfárkodni a kalóriákkal, nem 100 kilóról akarok 80-ra fogyni, hanem 10% körüli testzsíron szeretnék még ~1.5 kg zsírt leadni. Ha minőségi futásokat is szeretnék, azt nem tudom saláta evéssel megcsinálni. 🙂

Nade a lényeg, hogy ennek fényében a reggelim is inkább egy délelőtti vagy nap közbeni futós kaja volt, ~900 kcal. Aztán az ebéddel már megcsúsztam, de nem tudtam még mindig futni. Aztán dél körül robogtam ismét egy anyagbeszerző kört, és végül a pizza mellett döntöttem! Nemrég nyílt egy PizzaForte a közelben. Nagyon rövid kísérletezést követően meg is érkeztem a sweet pointhoz a választásban:

• 32 cm olaszos (vékony tészta), Margherita pizza – nincs tele hitvány minőségű feltéttel, csak szósz, sajt és egy kis paradicsom
• régi, megbízható társam az Almare SeaFood tonhalfiléje (roppant kedvező áron, végtelenül jó makrók!)
• nomeg az új kedvenc kiegészítő: kicsi tasakos oliva bogyó, kb 250 HUF.

A mai pizzához 2 részletben, futás előtt és után, 2 doboz tonhal is bement, összesen 300g! 🙂

Végül a kölök hazadeportálását követően tudtam sort keríteni a futásra, amire egészen nehezen szántam rá magam! A hétfői teremből a hasazást még mindig masszívan éreztem – a déli beszerző túrára is már futósban mentem, és kocogva próbálta felmérni, milyen állapotban is vagyok ma, de ott még nem voltam elragadtatva az eredménytől. Aztán ma is a Mizuno mellett döntöttem, mert tegnap volt egy pados Z1, holnap nem futok. Vagy split vagy elliptikus. Mindkettő tuti nem jön össze, nem álmodozok. Szóval ma egy Z2 teteje, egyenletes de tempós. Elkezdtem keresni az utóbbi futásokon a NeoVista2 igazi erejét, és próbálom megtalálni azt a mozgást, ami már futás, elég elasztikus, elég bouncy, de még a legjobban fejlesztő pulzus tartományon belül.

Ez is olyan, hogy a technika nem elég. Kell hozzá a megfelelő kardio fitness is, azt pedig nem lehet akarni. El kell érni. És ebben vannak lemaradásaim, sajnos, ha mindig közbejön valami, ami miatt vissza kell lépni két mezőt a táblán, nehéz hatékonyan növelni a keringési kapacitást. Limit a talpam, és limit sokszor az életem is. Ez van. De azért mindig próbálom egy picit közelebb tolni a falig ezt is, ahogy mindent az életemben. Óvatosan kezelem a mai futást, bármi lehet benne.
Lehet:

• mérési hiba, bár a Wahooval futok egy ideje, az eddig elég megbízható volt
• egy véletlen forma is, ez majd kiderül a későbbi futásokon
• bár a mai minden volt, csak érzésre jó nap nem 🙂
• keveset alszom továbbra is, bár az új párna használata óta, minden nap jó minősítést kaptam a polartól! És tény, hogy a vállam sem fáj, szinte nincs is különbség a két oldal között

Minden esetre azt hiszem, kezdünk összeérni a Mizunoval! Ma elérte a 60 futott km-et, és szeretném azt hinni, hogy az elmúlt időszakok M180-as futásai is talán most vittek el odáig, hogy kezdi a jó helyen metszeni az ideális tempó a pulzusgörbét. Bárhogy is történt, ha a következő hetekben látunk még hasonlót, akkor valami nagyon izgalmas dolog indult el! Ha nem, akkor úgy tekintem, hogy „aha, ilyen lesz majd egyszer, ezért csináljuk a sok Z2 futást, és ezért kell ragaszkodni a magas frekvenciához„.
Ma megkaptam életem első 63-as RI-jét! Végig éreztem, hogy most, ma valami nagyon összeállt a mozgásomban, tudtam, hogy legalább 62 lesz!

A legnagyobb sikerem az volt eddig a fejlődésemben, amikor először el tudtam engedni a késztetést, hogy bizonyítsak magamnak! Amikor először nem akartam minden futás végén sprintelni csak azért, hogy megnyugtassam magam, még mindig tudok. Amikor már nem akarsz +5 km-et beletenni, mert csak akkor halsz bele a futásba. A regenerációs költség minél kisebb, annál hatékonyabb tud lenni a felkészülésben a folytonosság! Nem kell látványos legyen a futás. Egyik edző futásnak sem kell PB-t döntenie. Azt a pontot kell megtalálni, ami a lehető legolcsóbban a lehető legnagyobb hasznosságot hozza! Persze lehet néha spontánnak lenni, de tényleg csak néha, és számolni kell a hét további edzéseivel és a mai ego holnapi költségeivel! Megtanultam a leckét, és újra leírom:

• a legjobb dolog, ami történt az eddigi futó karrierem során, az a plantar fasciitis!

Segít fókuszban-, észnél maradni! Azonnal büntet, ha elengedem a gyeplőt, és nem akarok újra visszalépni a startvonalra!
De ha újra meg kell tennem, megteszem. Most már látom, hogy minden újrakezdés után, egy kicsit erősebb, egy kicsit jobb és tudatosabb lettem. Jó lesz ez, alakul! 🙂
Most örül a szívem! Nem csak a mai jó futásnak, hanem az iránynak.

Határon futottam, teháté ez még egy picit még nem a mindennapok futása lesz, de ha türelmes vagyok, és lesz több pados Z1, és/vagy cross Z2 alja, akkor egy hónap múlva, ez már lehet akár egy trend közeli futás is, még pár ütemmel alacsonyabban. És ugyan 130 bpm-nél indítottam az órát ma is nem 80-on, de még így is látszik, hogy ez egy Z2 teteje volt valójában, az átlag pulzusom mégis az első 3 kili miatt ennél sokkal alacsonyabb lett. Ezért kaptam ezt a túlzó értékelést is, de ettől még ilyet korábban nem tudtam.

Most még választanom kell a futok, vagy fejlesztek között. És azt kell mondjam, hogy még egészen gyorsan fejlődök most is. Ha megnézzük valójában nem is futottam sokat, csak időben tűnik soknak, mert sok volt az újrakezdés.