Úgy éreztem a reggeli első lépések után, hogy ebből ma nem lesz futás. Aztán kicsit tébláboltam, majd nyújtottam egyet, és meg kellett állapítanom, hogy nincs itt semmi látnivaló! 🙂 Most úgyis két futásmentes nap jön, szóval készülődni kezdtem a reggeli körhöz.
Ma egy kicsit később keltem, persze megint elrontottam az esti vacsorát. Túl későn ettem, és az éjszaka első felében többször ébredte vagy inkább riadtam fel, hogy a fülemig vagyok tele a kajával. Oké, már elteszem magam időben. Oké, reggel sokkal korábban kelek. De az étkezések időzítése még most sem követi az új menetrendet. Ennek ellenére viszonylag rendben kipihentem magam.
Megvártam, amíg elállt az eső, emiatt csak egész későn tudtam elindulni. A már unalmas útvonal helyett, most a másik irányba indultam. Itt amíg átvergődök a lámpás gyalogátkelőn, jut egy 500 méter bemelegítésre. Nem sok, de elég, ha előtte már fent is kicsit rákészültem. El is indítottam az órám, és hangos szentségeléssel kapcsoltam le 2 kilométernél – a wahoo már nem először mókázott velem, de eddig mindig magára talált. Most 180 feletti pulzust mért 130 helyett. Le kellett műteni magamról. Aztán vártam, vártam, de nem volt hajlandó megdögleni, csak nyomta a hülyeséget az övtáskából is… El kellett távolítani az óráról, hogy legalább azzal tudjak egy új futást indítani. Szóval a mai 10 kili valójában 12 volt, de ezen nem fogunk összeveszni.
Kicsit féltem a mai futástól, mert mégis csak a harmadik, 3 egymást követő napon. De azt kell mondjam, hogy az első nehéz volt. Úgy éreztem, nem is tudtam volna gyorsabban futni. A második csak simán fájt. Ott nem éreztem magam nehézkesnek, remek tempót is hoztam, de fájt ez a tempó, nyomni kellett. Ma a kettő között éltem, mégis azt éreztem, hogy könnyű volt. Nem voltam friss, de az előző két nap sem voltam frissebb. Viszont erre kaptam a leggyengébb pontszámot a polartól, ami meglepett. Lehet, mert ma nem volt egyetlen repülő sem? Na mindegy, nem volt kedvem hajrázni, jó volt az egyenletes tempó. 🙂
