Hétfő
Azért a vasárnapi 18-at megéreztem. 🙂
Elég f@stalicska voltam a hét első napján. Délután már kölyök velem, max reggel / délelőtt fért volna bele egy terem.
Valójában splitre vágytam, de tudtam hogy arra csak az ego-m vágyik, a testemnek most nem hiányzik.
Egy 30-40 perc elliptikus kellett volna, de képtelen voltam összehozni. Sajnos nem mindig jön ki úgy a lépés.
A nap további részében meg teljesen bepunnyadtam, jó lett volna legalább egy szőnyeges átmozgatás.
1 szó mint 100, tegnap nem csináltam semmit csak dolgoztam, mostam, mosogattam, begyűjtöttem a gyerek motyóját majd a gyereket is, vásároltam…
Kellett egy csomó buzis dolog, hogy legyen jó kifogásom, a lustaságra 😀
Kedd
Érdekes volt az éjszakám, vagy 3x ijedtem fel valamire álmomból. Pedig nem szoktak zaklató álmaim lenni. Most éhesen feküdtem le aludni, már nem volt kedvem enni és jobb is volt így. Persze 10 helyett 11 lett, mire letettem a fejem, így egy kicsit kevesebb mint 6 órát sikerült aludni, egészen elfogadható statokkal. Most mindössze 30 perc kellett, hogy felvakarjam magam, és felvonuljak a reggeli körre.
A Mizuno nem volt jó választás mára, a Nike kellett volna, csak nem volt kedvem átrakni a stryd-ot… 😀
Mocsok nehezen ment, se testem, se lelkem nem kívánta. Ez már a 4. nap a hiperhajlító után, és még mindig jelentős izomlázzal indultam! Kellett legalább 5-6 kilométer, hogy végre ellazuljak. Na ezért lett volna jó a tegnapi elliptikus, és akkor ma egy szerethető futás is lehetett volna. Helyette végig szenvedtem, a pulzusom ma magasabb volt, vissza kellett vennem a tempót. A vicces, hogy valahol a 10. kilinél kezdtem azt érezni, hogy na most! Most kezd összeállni a szekér, és egy csökkenő pulzus mellett, javuló tempóval, szinte teljesen eltakarított izomlázzal, akár futhatnék is rendesen!
De nem, mára ennyi volt a terv. Visszaraktam megbokrosodott szívemet a gatyámba, és hazakocogtam, mert indult a nap. Az időről nem tudtam eldönteni, hogy egy kicsit hűvösebb a kellemesnél, vagy párásabb nála. Minden esetre annyira nem volt jó. A mai napom is túl van táblázva, meglátjuk hogy bármi belefér-e még. Azt is csak holnap reggel fogom eldönteni, hogy futás, vagy még egy pihenő nap jön.
Ó.
Most hogy látom az adatokat, már értem, miért volt szokatlanul magas a pulzusom az elején. A csökkenő izomláz mellett, felszabadultak a lábaim, és egy kicsit túltoltam a ritmust! 😀
Aztán lassan magamra találtam.
Na mindegy, nem volt tragikus, csak jó sem.