2026-06-10 Szerda

Milyen acélos önuralom, micsoda akaraterő! Legalább 5 napig bírtam kóla nélkül! Wow! Teférfiállat!
Naja, szóval ez van. Most ilyen időszakom van, hedonista lettem! 😀
Ez a fülledt meleg, és az állandó fogorvosi sz@póroller amúgy sem segít a megfelelő alvásban, szóval ha má’ sza@r, csináljuk rendesen!

De legalább az időben lefeküdni és 5:00-kor kelni részre egészen simán ráálltam. Az apró sikerekbe kell kapaszkodnom, mert hiányosság akad bőven.
Ma is kinyíltak a kis csipás szemecskéim, ránéztem a telefonra, 1 perc múlva szól az ébresző. Hát akkó’ ennek annyi, készen van. Óra – alvó üzemmód lekapcsol, processing… Csodás értékeléssel

• nightly recharge: poor
• ANS charge: gatya
• sleep charge: király!

Szóval minden gromek, mehet a buli!
Kimásztam az ágyból, és kicsit sietősre fogtam. Először is megetettem Godzillát, mert a kis rohadéknak hiába magyarázom el, hogy most másfél órával korábban vagyunk, apa elmegy futni, és majd ha visszajött, keltjük fel a kölket és lesz reggeli. Nem, Dagadtka nem ért apául. Kiteszem a lábam, és az első dolga, hogy vegzálni kezdi egyetlen magzatom. Persze ha nemokos macska tudná, hogy ha apa nem jön vissza, akkor „ezek” ketten együtt fognak éhen pusztulni a kaja mellett…

Bevertem a szokásos banán + keksz kombót, majd megetettem a macskát és 5:30-kor felkerekedtem. Már induláskor éreztem, hogy ez most sokkal jobb lesz, mint a tegnapi. Egy ideje nincs semmi varázslat a futások között. Se krém, se ész nélküli, rendszeres nyújtás, de hideg-meleg zuhany vagy hengerezés. Néha szoktam nyújtani egyet, vagy akár hengerezni is, de már rég nem a futásról-futásra túlélés eszköze. Újabban ha kell, többet pihenek. Ha kell, kihagyok egy napot, shiftelek a következő edzésen. És eleget zabálok. Ennyi. A megfelelő mozgással, ez működik. Szépen épül minden napról napra, hétről hétre.

Legyen egy amolyan lábjegyzet az egy évvel ezelőtti önmagamnak – és mindenkinek, aki magára ismer:

• ha mindent megteszel, hogy edzésről edzésre összerakd magad
• elégedettség tölt el, hogy te mennyivel okosabb, találékonyabb és fegyelmezettebb vagy mint mások
• mennyire keményen csinálod, és mégis újra és újra oda tudsz állni

akkor „ájjá meg”, „üjjé le” oszt pihenj egy kicsit. Teljesen rossz úton jársz!
Ennek az egésznek építenie, hozzáadnia kell a rendszeredhez nap-nap után és nem kivenni belőle. Azt az egyensúlyt kell megtalálni – nem, nincs kivétel! -, ahol már van fejlődés de még van regenerálódás is két futás között. Tehát nem az a fontos, hogy a fejlődés mértéke mekkora! Egy futás, nem számít! Az a lényeg, hogy a kicsi fejlődés fenntartható legyen! Napról-napra, hétről-hétre. Lehet használni a fenti eszközöket, technikákat, HA már megtaláltad az egyensúlyt. Előtte azért veszélyes, mert becsapja az érzékelést, és amikor az elején vagy, és a szorgalom, a lelkesedés párosul a tapasztalat hiányával, abból előbb utóbb, mindig kudarc lesz.
Mindig.

Persze kellenek a kudarcok! A kudarcok után talpra kell állni. Ezek az újrakezdések adják meg a saját történeted súlyát. Ettől lesz érték az, amit csinálsz. Nem az a baj, ha belefutsz egy zsákutcába. A baj az, ha ottragadsz…

Hétfőn remek kifogásokkal, elmaradt az elliptikus. A tegnapi futás sínylette meg, ill. fizette meg az árát az ellógott hétfőnek. De a lényegen nem változtat, végre sikerült eltakarítani a maradék salakot a lábaimból. Már a lépcsőn lefelé kocogva éreztem, hogy ez sokkal jobb lesz a tegnapinál! Ilyenkor a legnehezebb, az első két kilin valahogy takarékon futni, és hagyni hogy lassan melegedjen be a rendszer. De ez fontos, talán a legfontosabb, ha egyetlen futást nézünk. Talán még a futás végére bedobott tempónál is kártékonyabb lehet, ha a tested még nincs felkészülve a tempóra. A motort is előbb járatjuk, mielőtt rátesszük a seggünket, és nyelezni kezdjük!

Na hát izé. Az első kilit sikerült még visszafogni, aztán eléggé elszakadt a cérna 😀
Remek idő volt, nem fájt sehol semmi! 7.5 kilinél eleredt az eső, pont a fordulónál voltam, kint a fák alól.
Gyerekek! Ez valami mocsok jó volt! Mint amikor az 50 cm3-s Simson-ra feldobsz egy vízhűtést a 40 fokos nyári melegben! Parádés! Az eső igazán pont a hosszú, lejtős részen tetőzött, hát eleresztettem a gyeplőt egy kicsit! Nem tekertem ki üveghangig a gázt, de bitang jól esett! Az eső is! Hogy a futástól vagy az esőtől voltam libabőrös azt nem tudom, de nem is igazán érdekelt 🙂 Tudtam, hogy ki kell élveznem a lehetőséget, mert ha eláll az eső és kisüt a nap, akkor az időjárás gyorsan visszavesz mindent, ami most a nyakamba szakadt, ingyen tempó formájában. Ha elkezd felszáradni az aszfalt, a 80%-os páratartalom, hamar 100%-lesz és akkor marad a séta hazáig.

De ma kitartott a szerencsém! 9.2 km-nél jártam, amikor elállt, de nem volt nehézség már a hazafutásnál sem.
Amit észrevettem közben, és még szélesebbre csúszott tőle a vigyor az arcomon – utólag is elnézést kérek attól a pár kerékpárostól, akiket esetleg halára rémítettem a látvánnyal! Szóval azt voltam kénytelen megállapítani, hogy

• egy évvel ezelőtt, 165-170 bpm és 4:00-4:10 pace körül jött a bicikli
• most ez lecsúszott 145-150 bpm és 4:50-4:55 pace körülre

Tehát az a futás, amikor már valóban emeled a lábad, és oldalról nézve van látható hátra felé rúgás is. A lábaid szép, határozott oválist leírva, mintegy biciklizel.
Lusta vagyok visszanézni, de olyan ~70 km-t futhattam le azóta, hogy a homlokomra csaptam a bringaút jobb oldalán futás hátránya miatt. És azt kell mondanom, hogy már most fényévekkel jobb a lábaim terhelés eloszlása, hogy vadászom a megfelelő íveket. Figyelek, hogy egyensúlyban legyen mindkét oldal terhelése.