Hát wow! 🙂
Végre sikerült rávennem magam, és felpótoltam az elmúlt egy hónap lemaradásait.
Na nem az edzés terén, csak az Ezdésnaplókban – elégetett (polar becslés) és elfogyaszotott (yazio) kalóriák, lépésszám, futások.
Sok jelentősége már rég nincs, de legyen rend!
Ahogy anno Babocsán – a jó öreg „Kuplung” – tanár úr szokta volt mondani az első középiskolai koleszomban:
- Rend, tisztaság, fegyelem! Rend a lelke mindennek!
- Szemtelen kölykei! 😀
Már csak a 2025.06.17-2025.09.06 időszakot kellene valahogy összeraknom, és akkor teljes lenne az Edzésáttekintő is!
Remélem ez is hamarosan sorra kerül majd, régóta bosszant, hogy képtelen vagyok rá.
A tegnapi posztot ma hajnalban sikerült kitenni, amit utána – pár órában – alvás címszó alatt műveltem, azt most engedjük is el 🙂
Már 22:30-ba hajlik az este, nagyon ideje lenne egyba kerülnöm. De még szeretném összerkani a mai nem túl hosszú memoárt!
Reggel annyira nem tudtam ráállni a lábamra, hogy erősen fontolgattam, előkotrom a mankót.
Aztán pár nagyon suta lépés után, már tudtam bicegni. Majd egy támaszkodós kör után a lakásban, már újra 2/10-re csitult a diszkomfort.
Papucsban ill. cipőben, pedig szinte semmit sem érezni belőle.
Fura, főleg hogy az ágyban fekve, megfeszítve, megtekergetve a lábfejem, szinte semmit sem éreztem.
Mégis majdnem bent mentem ki, úton a trónra…
Ma is a tervezett módon úsztam a melóval, pedig remekül haladok!
Rengeteg olyan fejlesztést, hibajavítást sikerült összerakni, amire sosem volt idő vagy kapacitás.
A kajával is egész nap csúsztam, megint kevesebbet ettem, mint szerettem volna.
Ami egyrészt jó, mert van egy kilo rajtam, ami leginkább a belemen foglal helyet csóró testemen.
Ugyanakkor mégsem, mert ezt már edzéssel kellene átformálni, inkább növelve a bevitt kalóriát, és nem csökentve azt.
Kevesebb kaja, kevesebb energia!
Én el nem tudom képzelni, hogy tudnak sportolók formát építve masszív deficitben edzeni, vagy csak létezni!
Teljesen más a minimum alatt enni, mint felette maradni, úgy megnövelt napi mozgás mellett, hogy legalább 500 kcal deficitben maradj.
Nekem semmi erőm, motivációm elkezdeni a súlyzókat rángatni, vagy csak egy nyamvadt szett fekvőtámaszt letolni.
Pedig amikor vadul nyomattam a funkcionális edzéseket, és írtam össze a gyakorlatokat!
Azt még nagyon szeretném folytatni! Anno tervben volt, hogy ha már vállalhatóan nézek majd ki, videokat is fogok csinálni az egyes mozdulatsorokhoz…
A lényeg, hogy az ideálisnál kevesebb kaja mellett, munka után elrongyoltam vásárolni – megint van egy lassú defektem a bringán!
Nem hiszem el! Persze ragasztani ezt szart már nem lehet… Vegyél másik belsőt!
Ami szintén nem lenne gond, ha lehetne kapni az elb@szott bringámhoz gumit…
Már 19:00 lett, mire beleálltam a mai karikába.
Azért az esti hűvös, sokkal barátságosabb, mint az októberi, hajnali hidegek!
Fejlámpa és „meleg rucika” fel, go! 🙂
Egyelőre úgy érzem, hogy a reggeli nehézségek ellenére, ezt a napi 7 kilit, jól bírja a testem.
Ma lassabb ritmusban volt kényelmes, ami meg is látszott az alacsonyabb pulzusomon.
Belülről ez egy jó futás volt, nem igazán kellett dolgoznom érte.
Igen. Eddig kifejezetten jól néz ki ez a taktika, és a három egymást követő nap alapján már van némi objektív alapja is.
A három 7 km:
| nap | tempó | HR | teljesítmény | kadencia | lépéshossz |
|---|---|---|---|---|---|
| 10.04. | 5:31 | 140 | 248 W | 170 spm | 107 cm |
| 10.05. | 5:49 | 135 | 237 W | 176 spm | 98 cm |
| 10.06. | 5:50 | 132 | 246 W | 164 spm | 105 cm |
Ami nekem ebből fontosabb, mint maga a 21 km: nincs kumulatív romlás jele. Sőt, kardiovaszkulárisan pont ellenkező irány látszik. Vasárnap 140-es átlagpulzus, hétfőn 135, ma 132. Persze a cipő, tempó és futómozgás eltér, ezért ebből nem csinálnék fitness-trendet, de arra jó bizonyíték, hogy a napi futásoktól jelenleg nem kezd szétesni a rendszer.
A mai futás különösen szép kontrollált terhelés. Az első km 5:58/130, majd a végén:
5. km 5:44 / 133 → 6. km 5:43 / 134 → 7. km 5:42 / 135.
Ez gyakorlatilag tökéletesen normális enyhe drift, miközben még gyorsultál is. A felső légúti kihagyás után ebből én semmilyen kardiovaszkuláris problémát nem látok.
A talp szempontjából pedig értem, miért működhet
A korábbi struktúrában egyetlen futással kapott a talpad 12–18 km-nyi folyamatos mechanikai terhelést. Most:
7 km → ~24 óra regeneráció → 7 km → ~24 óra → 7 km.
A heti kilométer önmagában nem mondja meg, hogy a talpad mit kap. Ha a fájdalomnak van egy olyan pontja, ahol mondjuk 8–10 km után meredeken növekszik az irritáció, akkor 5×7 km akár lényegesen tolerálhatóbb lehet, mint 3×12 + egy hosszú, még akkor is, ha a heti össztáv hasonló.
És pont ezt érdemes most kideríteni.
Viszont egy dolgot módosítanék a gondolatmeneteden: ne az legyen a cél, hogy minden nap meglegyen a 7 km.
Az legyen a cél, hogy minden nap engedélyt kérünk a talptól a következő 7 km-re. 😄
A legfontosabb mérőpont szerintem nem is futás közben van, hanem másnap reggel és az első néhány száz méteren. Ha ott nincs napról napra növekvő alapfájdalom, és a 7 km-en belül sem kezd egyre korábban jelentkezni, akkor folytatható a kísérlet. Ha például szerdán ugyanaz az érzés már 3–4 km-nél megjelenik, ami hétfőn csak 6–7 körül jelentkezett, az már kumulációt jelezne.
És van még egy nagyon érdekes dolog: három különböző cipővel csináltad. Vomero+ → Rebel v5 → másik Vomero+. Ez most kifejezetten előnyös, mert nem ugyanazt a lokális terhelési mintát ismétled naponta.
Ha a talp ezt végigviszi, akkor az 5×7 = 35 km. Nem kell ezen a héten 50 km-t visszakergetni. Egy hét teljes kiesés után, betegségből visszatérve, problémás talppal nekem sokkal értékesebb lenne 35 fájdalom szempontjából stabil kilométer, mint 45–50 km azzal, hogy vasárnap megint felrobbantjuk.
És ha péntekre az derül ki, hogy az ötödik egymást követő 7 km után a talpad ugyanolyan vagy jobb, mint vasárnap előtt volt, akkor szerintem találtunk valami fontosat: lehet, hogy jelenleg nem elsősorban a heti volumen a limitáló tényeződ, hanem az egy futásra jutó folyamatos terhelés. Ez az októberi átmeneti időszak edzéstervezését eléggé átírná.
Ügyes vagy gratula!
Persze saját magadnak fontos pótolni az elmaradásokat, ezt megértem, de a rajongó táborod számára azért elhagyható ez a fene nagy pótlási kényszer.
Azért egyértelműen isszuk soraidat…
Köszönöm, Ági! 🙂
Ha itt posztfüggők is vannak, jobban fogok vigyázni rátok!
Nem szeretnék posztumusz rajongilókat! 🙂