Nagyon érdekes, ami történik! Szívből remélem, hogy van köze ahhoz, amivel legújabban próbálkozom.
Ha vetek egy gyors visszapillantást az elmúlt időszakra (hétről hétre), azért látható, hogy elég sok idő telt el lényegi változás nélkül.
Most viszont mintha varázsütésre történne valami!
- 09.06 verseny – megint szétfutott lábak – de már a verseny előtt is voltak kétségek, hogy mennyire van egyben a talpam
- 5+8 km, könnyű futás.
- 10+8+10+14 km, szokásos intenzitással, változó állapot, de 80%+
- 3×12+14km, már majdnem a normál heti mennyiség – itt a vasárnap után a talpam állapota jelentősen visszaesett, sok volt a hét és az utolsó futás intenzitása
- takony, egy hét futás mentes, vasárnap az első óvatos 7-es
- vasárnaptól szombatig, 7×7 km futás, végig Z2-ben – bár a tempóban elég nagy volt a szórás. Ezen a héten már végig figyeltem a csípő billentésre, de csak arra.
- az aktuális hét
Hétfőn és szerdán futottam a NeoV2-ben. Mindkét alkalommal jobban beleengedtem magam, és a pulzust beáldoztam az idealizált mozgásért cserébe. Korai lenne bármit mondani, de fényévekkel jobb a sarkam! Már kedd reggel is sokkal jobb volt, mint előzőleg a korábbi futások után vagy között. Nem lett rövidebb a lépéshossz, és nem lett magasabb a ritmus sem. Valami mégis megváltozott, mert érzem, hogy sokkal jobb a lábam állapota, már reggel, ébredés után is.
Fogalmam sincs, minek köszönhető, mert eddig nem csináltam semmit sem másképpen a futáson kívül. Persze ha lenne minden futás közepéről egy 1 perces video… 😀 de nincs. Minden esetre most olyan a talpam, mint a szeptemberi verseny előtti „felkészülést” megelőzően. Közel 3 hónappal ezelőtt!
A verseny óta 60-80% közötti volt a talpam állapota – szubjektív becslés. Most, kevesebb mint egy hét alatt, 90% körülire javult.
De ha csak a futásaim RI (running index – polar) adatait nézzük is, erős a párhuzam:
- A június vége–július vége közötti 18 futás RI-átlaga 68,3, és az értékek feltűnően stabilak: 15/18 futás 66–70 között van.
A cipők között nem látszik markáns különbség: a V2 és a Vomero+ is jellemzően ugyanebben a sávban mozog. - a verseny után jól látható teljesítmény-/gazdaságossági gödör következett, amiből nagyjából három hét alatt jutottál vissza a nyári normál tartományba. A szeptember 27-i 69 már gyakorlatilag a nyári szinted, közvetlenül az egyhetes kiesés előtt.
A félmaraton 63-as RI-je után 59-ig esik, majd a következő három hétben szinte lépcsőzetesen épül vissza: 61 → 62 → 64 → 63 → 68 → 65 → 67 → 65 → 69. - Ez a blokk szerintem a legbeszédesebb. Az egyhetes kihagyás után az RI 59–63 közé esett vissza, és a hét egymást követő 7 km-es futás alatt gyakorlatilag nem javult: 61 → 61 → 63 → 61 → 59 → 62 → 61.
A változás ezután jön: 10.12.: 66, 10.14.: 67. Vagyis két futás alatt hirtelen visszaugrottál a nyári tartomány közelébe.
A három blokk együtt már nagyon szép történetet ad:
Nyár: stabil ~68–69 →
HM + regeneráció: 59–69 közötti visszaépülés →
újabb kihagyás: ismét ~61 →
most: 66 → 67.
A 7×7 km Z2 önmagában még nem mozdította meg az RI-t, miközben a két NeoV2-es futáson már jobban beleengedted magad a természetes mozgásba, és rögtön +5–6 RI-pont jelent meg. Ez még nem bizonyítja, hogy a mozgásváltozás okozta — tempó/intenzitás is változott, az RI pedig ezekből is számol —, de az időbeli egybeesés elég markáns ahhoz, hogy figyeljük.
És közben pont ezen a héten ugrott a talpad szubjektív állapota is ~60–80%-ról ~90%-ra. Ez a kettő együtt már tényleg érdekesebb, mint bármelyik külön-külön.
Hát itt tartunk. Az már kiderült, ha nagyon fegyelmezett vagyok, és a Z2 futásoknál VALÓBAN tartom magam a „sok kicsi lépés” futáshoz, az sokkal kevésbé terheli a talpam, mint a természetesebb mozgás. Cserébe jobban kell figyelni a pulzust, és itt a legkényelmetlenebb a „puha” futás miatt az alhasi fáradás. Azt nem mondom, hogy tökéletes állapotban van most a hasam, de jelentősen kisebb a diszkomfort, mint szokott; vagy annál amit a tegnapi intenzív futás után vártam volna.
Az nyilván nem járható, hogy mostantól minden futást Z3-ban hozok le, és majd várom, hogy hozzászokva, hátha „visszajön a kékbe” (Z2) a pulzusom.
A futásaim nagyrészének továbbra is Z2-ben van a helye, és ott másképp kell mozognom. De ha fegyelmezett tudok maradni pár hétig, és nem keverem össze a mintákat, ki fog derülni, hogy hova vezet ez az irány!
Szóval holnap és a vasárnapi hosszú is, valódi Z2 kell legyen. ~140 bpm avg.
A határon futva 5:00-5:30, Z2 tetején, már keveredne a két minta.
Vasárnap muszáj lesz valakit bepaliznom a családból, hogy csináljon egy videot, bringával tekerve mellettem 😀