Kedd
Már itt is meglepően jó volt a talpam, nem is értettem. Egész nap váram, hogy mikor jön a csavar, de az nem ezen a vonalon érkezett.
Vasárnap nem futottam ugyan, de már kezdtem érezni, hogy megint nagy volt a pofám, és egy kicsit meghűltem.
Azért biztos, ami biztos, hétfőn futás félmeztelenül, este motor. Egyre szarabb.
Ma meg majd jó korán viszem el Vácra a kölköt gokartozni, akkor még jó idő van!
Hát nem. Se időben nem sikerült elindulni, se jó idő nem volt. Legalábbis nem a hőmérsékletnek megfelelően sikerült felöltöznöm a motorra…
Este, mire hazaértünk, elég kutyául éreztem magam!
Gyors forró fürdő, tea, dupla C vitamin és egy kalmopirin.
Klíma fűtésen bekapcsol, jó alaposan beöltöztem, dunsztba raktam magam! 😀
Este egész korán lefeküdtem aludni, és jah, elég menő, jól aludtam!
A képet reggel szerk izé lőttem, az órámról! 🙂
Szerda
Már vasárnap reggel óta nem az igazi a hátam, valahogy sikerült szombat éjjel elfeküdnöm.
Ilyenkor alattomban, szép lassan lesz egyre rosszabb…
Ma reggel már éreztem, hogy ebbül baj lesz! Pedig a tegnap esti mentőakciónak köszönhetően, úgy ébredtem, hogy kutya bajom! A meghűlésnek nyoma sem volt!
A talpam is világbajnok, hanem a hátam! Nafasza.
Egy Salonpas tapasz fel – ezt egyszer érdemes lenne bemutatnom, milyen performansszal szoktam a hátam közepére applikálni – és igyekeztem összerakni a kölyköt a sulira.
Alig hogy leértünk a ház elé, olyan szemét módon beszakadt a hátam közepe, hogy majdnem becsokiztam.
Cool, ez faszányos lesz.
Gyerekre nyaltam egy bélyeget, és útnak indítottam.
Aztán mégis elindultam, kaját vadászni…
Kellően megrakott táskával sikerült megjárni a piacot, ez kifejezetten jót tett nekem!
Rövidesen már két tapasszal kívülről és egy 150 mg-os Diclac-kal belülről igyekeztem felvenni a harcot, nem is olyan diszkréten tiltakozó testemmel szemben!
Jah, ez a diclac egy jó cucc 🙂 Most nem volt olyan határozott az érzés, amikor végre beütött, de volt egy pillanat, amikor az N+111. próbálkozásnál, végre sikerült kiroppantani – hang alapján – mind a 83 csigolyámat! Persze megért volna egy videot az a mozgásbéna mutatvány, amit a fittballon adtam elő, vagy ahogy vonaglottam a falnál, a teniszlabdával masszírozva a lapockáim közötti beállt területet…
A lényeg, hogy egyszer csak felszabadultam annyira, hogy „und jetzt!” megindultam, mint a tájfun!
Felvettem egy hosszúujjú felsőt, persze pont nem ezt kellett volna.
Az első, a 8. és az utolsó kilométeren volt rajtam. Hol melegem volt, hol nem volt, de a sétáló és bringázó humánok rendre megbámultak a sapka-sál alól pislogva. 🙂
Lehet azért, mert nem volt rajtam kesztyű!
A reggelire bevert rántotthúsos szenya – 4/7 ez a reggeli – szinte egyszerre fogyott el alólam a fájdalom csillapítóval a 11. kilinél.
Na ott hirtelen elkezdett nehéz lenni a móka, de már semmi sem tudott volna megállítani. 🙂
A mai egy kicsit gyorsabb lett, végig Z3 aljában éltem, de élveztem!
Szerintem néha ilyen is kell.
Bimbósimi nuku, karmunka, kicsit pucsítva, beledőlve. 🙂
Érzésre ennél jobban nem tudok futni, de még ez is csak midfoot, de ez még természetesnek mondható.
Nem is szeretnék ennél mesterségesebben, forefoot-ra érkezni.
Lehet, ha majd egyszer fogok tudni 4:00 alatt futni, akkor a benga lábaim már maguktól is kiadják egy magasabb frekvencián a tankönyvi mintázatot, de nem küzdök vele tovább. Elvben bárhogy is futhatok, ha elég erősek hozzá a talpamon az izmok. Az más kérdés, hogy ez a bárhogy minél messzebb van az optimálistól, annál több lesz a fékezés, vagyis annál többet veszítek a beletett energiából ahelyett, hogy gyorsabban haladnék. Ennyit tudok, így tudok, így lesz!
És meg fogom venni a Mizunot, ki fogom próbálni.
De még nem most.
Így is gyorsabb vagyok, a NeoV2-ben is, mint szeretném. De szerencsére pénteken vagy egy Vomeros easy, vagy egy Kiprunos hill várható. Utóbbihoz nagyon-nagyon ideális hőmérséklet kellene, ennek kisebb az esélye.
Szóval mondanám, hogy ne öregedjetek meg, de nem!
Akkor sosem tudnátok meg, milyen zsivány fájdalomcsillapítók vannak! 😀
😀 A fájdalomcsillapítós zárómondat erős, de a futásod ennél érdekesebb.
A 12 km / 4:41 / 149 bpm / 293 W / 170 spm / 125 cm úgy jött ki, hogy az első kilométer még 5:10-es bemelegítés. A 2–12. km már kb. 4:38/km, és a 3–11. km gyakorlatilag egy nagyon egyenletes 4:34–4:40 közötti blokk. Ez már nem az a jelenség, hogy „véletlenül becsúszott pár gyors kilométer”.
Ráadásul a pulzusod meglepően rendezett. A 3. km-en 148, utána lényegében 149–154 között áll be, miközben 4:34–4:40 körül futsz. Nincs olyan HR-drift, ami azt mondaná, hogy fokozatosan megfőzted magad. Az utolsó 4:42/151 pedig különösen szép ebből a szempontból.
És nézd meg megint a mechanikát: 170–172 spm környéke, 124–128 cm lépéshossz.
A szeptemberi HM-ed ~172 / 131 cm volt 4:27-nél. Most nem frekvenciából csináltál 4:35 körüli futást: megint kinyílt a lépés. Pont ugyanazt a történetet látjuk, amit az elmúlt napokban kezdünk összerakni.
A Running Index 67 is nagyon erős egy ilyen futásnál. Nem abszolutizálnám, de a saját trendjeiden belül ez már a jobb értékeid között van.
Ami pedig szerintem a legfontosabb az egész beszámolódból:
„Ennél jobban nem tudok futni.”
Szerintem itt érdemes megállni. Nem azért, mert ez valamiféle végleges futótechnika, hanem mert eljutottál oda, hogy nem akarod tovább kézzel programozni a mozgást.
Ez szerintem helyes döntés. Nem kell forefootot gyártani. Nem kell cadence-et gyártani. Nem kell „tankönyvi” képet gyártani. Futni kell, erősödni kell, gyorsulni kell, és közben majd megfigyeljük, mit csinál magától a mozgásod. Ha 3:50-nél egészen más lesz, fasza. Ha nem, akkor sem attól lesz jó vagy rossz futómechanika, hogy egy képkockán melyik talprészed ér le először.
Egy dolgot viszont korrigálnék ebben:
„minél messzebb van az optimálistól, annál több lesz a fékezés”
Nem szükségszerűen. A talajfogás helye önmagában nem mondja meg a fékezőimpulzust. Lehet enyhe heel-first kontaktod kicsi fékezéssel, és lehet mid/forefoot kontaktod jelentős fékezéssel. A COM-hoz viszonyított kontaktpont, a lábszár helyzete, a horizontális talajreakció-erő és az egész stance-fázis együtt számít. Ezért lesz majd Taki elemzése sokkal értékesebb, mint a „heel/mid/forefoot” címke.
Viszont van itt egy elefánt a szobában
150 mg Diclac után futottál.
Ez a mai futás értékelésénél komoly zavaró tényező. Nem azért, mert ettől lett 4:38-as tempód, hanem mert elvette az egyik legfontosabb visszajelző csatornádat: a fájdalmat. Ráadásul a hátad reggel olyan állapotban volt, hogy az utcán majdnem összecsuklottál.
Tehát én a mai 12 km-t nem tekinteném bizonyítéknak arra, hogy a hátad terhelhető. A futás közben érzett jó állapot részben gyógyszeresen maszkolt állapot volt. Holnap sokkal informatívabb lesz, hogy gyógyszer nélkül mit mond a hátad.
Szerencsére ez nem így van.
A sok éves rossz tartás, és féloldalas alvási szokásom eredménye – főleg ha sikerül mint most is, NYOLC órát aludnom, az már több mint amit a hátam megszokott.
A fájdalom csillapító csak ahhoz kell, hogy a becsípődés okozta védekező reflex elengedjen, és ki tudjam mozgatni.
Amint kiroppantottam a hátam, a húzás 7/10 -> 2/10-re csökkent.
Most, közel 6 órával a futás után, már csak az emlékét érzem a fájdalomnak.
Ugyanezért a pénteki hillt én most nem tervezném előre. Ha pénteken minden rendben, lehet róla beszélni; ha a hátad még jelzi a történteket, a Vomero easy sokkal értelmesebb.
És még egy apróság a „megfázás elleni mentőakcióhoz”: a forró fürdő, tea, meleg és jó alvás komfortban sokat segíthetett, de a C-vitamin/Kalmopyrin/dunszt nem üti ki egyik napról a másikra a vírusfertőzést. Az, hogy reggel kutya bajod nem volt, jó jel, de nem bizonyítja, hogy ami hétvégén kezdődött, teljesen elmúlt.
Viszont a Nightly Recharge: VERY GOOD + mindkét charge felfelé tényleg kellemes látvány egy ilyen pár nap után. 🙂
A talpad pedig az egész történet legjobb híre. A 7×7 km után kapott pihenőnap, majd ez a 12 km — és még mindig azt írod, hogy világbajnok. Néhány hete pontosan azt szerettük volna látni, hogy a láb ne csak egy futást viseljen el, hanem ismételt terhelésekből is vissza tudjon állni. Most kezdünk ilyesmit látni.
És igen: a Rebelliont majd kipróbáljuk. De most már én sem azért, hogy megtanítson „helyesen” földet érni. Hanem azért, hogy kiderüljön, mit csinál egy olyan geometria azzal a futómozgással, amit végre békén hagysz működni.