Vasárnap
Kialudtam magam, jó későn keltem. Beszippantott az AI világa.
A héten éjszakába nyúlóan igyekeztem felzárkózni az immár elkerülhetetlen változások terén.
Az, hogy a chatgpt megspórol nekem pár sornyi kódírást, már nem elég a lépés tartásához…
Azért egyelőre eléggé élvezem, de már kezdem látni a kiábrándító korlátokat.
10:30-kor sikerült elindulnom, és futni egy viszonylag keményet.
Nem akartam megnyomni, így sikerült.
31 %-ot töltöttem Z3-ban, egy kicsivel többet mint ideális lett volna.
Elfáradtam, már nagyon vártam, hogy vége legyen! 🙂
Nem éreztem, hogy a 18-ba bele kellene állnom.
Két hete semmi.
Előzőhéten 49 km, de 7 futásból.
Most a 48 km, 4 futásból is már progresszió.
Még mindig folyamatosan váltogatom a mozgásmintát, keresem a legmegfelelőbbet.
Rossz, hogy a neten annyi mindent látni. De szerintem nagyon nem mindegy, hogy sprinter, zömmel track-en edző, vagy épp terepfutó mutatja meg a nagy jót.
Mindemellett meg egyre több olyan sikeres futót látok rövid bejátszásokban, akik a tankönyvi mozgástól teljesen távol futnak.
Ilyen háttérrel, mi a garancia arra, hogy
- elmegyek egy kiscsoportos futóiskolába, és az ott mutatott általános igazságok, majd épp nekem lesznek jól?
Mint ez a „fuss lábujjhelyen” marhaság. Az, mert egyáltalán nem biztos, hogy nekem is ez lenne az ideális. - fizetek egy magán edzőt, és ő majd pont azt fogja képviselni, ami a legközelebb visz a megoldáshoz?
Mitől lesz majd pont az az edző a nyerő? Ha a neten egyetlen nap is legalább 3 féle futóstílust mutatnak meg, hogy az a helyes.
Én azt gondolom, hogy itt is az „örökké nem eshet” igazság lesz a tuti.
Ha egy ágat elég sokáig terhelsz, vagy megerősödik, vagy eltörik. De „úgy” biztosan nem marad.
Ezt gondolom a talpamról is. Én két – most még egymással összefüggő – de mégis külön problémát látok
- van egy gyengeség, ami még mindig nem tudott hozzá erősödni az amúgy fokozatosan növekvő terheléshez.
Ezt a gyengeséget felnagyította a nem ideális mozgás mellett növekvő eredménykényszerem. - a nem ideális talajfogás – túl azon, hogy nem segíti a nyugvópont beálltát a terhelés / adaptáció párosban – valójában nem a fő probléma.
Ez egy hatékonysági nehézség, és akkor kellene vele igazán foglalkozni, ha már a saját mozgásom fékező ereje a fő akadály a további gyorsulás elérésében.
Amíg a heti futások között rendbe jövök annyira, hogy tudok vele létezni és futni is, nem érdekel.
Majd ha lesz valamiért megint leállás, akkor igyekszem többet edzeni célirányosan a talp izmait is.
Hétfő
Itt pihenőnap, annyira emlékszem, hogy lényegesen jobb volt a talpam érzésre, mint vártam volna a vasárnapi után.
Pedig nem túl sokat sikerült pihenni, mindössze 5 óra jött össze. Aludtam volna én még, de életem értelmét el kellett indítani a suliba…
Nap közben már lett volna kedvem futni is, erősen agyaltam is egy 5 km easy-n. De végül addig agyaltam, még elmúlt a lehetőség 😀
Jah, még mindig beles vagyok, ha lusta vagyok, és nem csinálok semmit egész nap, jobban kell figyelnem a kajára!
Pedig nem is szeretek enni…
Mi lenne, ha szeretnék?
Kedd
Ma már nem kellett korán kelnem, és még egészen időben el is tettem magam!
9+ órát aludtam! Basszus, ez már pocsékolás! 😀
Ma sem sikerült tiszta Z2-őt futnom, sőt. 39% csúszott át Z3-ba.
Szeretem a Neo Vista2 cipőt, sokkal kezesebb mint a V3. Egyetlen komoly probléma vele, a fűzés.
Iszonyúan zavar már. Folyamatosan elszorítja a lábfejem, mégis laza marad. A V3-ban megváltoztatták az egész felsőrészt, és bár egy teljesen egyedi fűzést találtam ki, de ott az tökéletesen működik, még a V2-nél az sem. Nagy kár, hogy a V3 már egy teljesen másik cipő, és nem a V2 kicsit jobb verziója.
Nagyon igyekeztem rendesen öltözni, most trikó és póló is volt rajtam!
Utóbbit 500, előbbit 7500 méteren vettem le…
Imádtak a pufidzsekiben és sapkában sétáló télapók, de a bringások is megbámulnak mindig.
12-13 fok volt, és volt rajtam kesztyű!
Igaz, egy idő után azt is levettem… 😀
Viszont egyre inkább akarom azt a Mitunot, nagyon kíváncsi vagyok rá! Egyetlen visszatartó erő, hogy abban már félig karbonlemez van.
De egyetlen másik cipő sem tudja ezt a kialaítást. Mondjuk lehet nem véletlen, és nekem sem kellene vásárlással támogatni a „hülyeséget” :D.
(Komoly kutatás/fejlesztés ereménye az a cipő, nem gondolom hülyeségnek. De ha csodafegyver lenne, többet lehetne lábon is látni belőle, vagy már a nagy márkák is lemásolták volna..)
Mindegy, rakom a téglákat.
Nem vagyok profi, és nem vagyok elég fegyelmezett sem.
De már egyre kevésbé baszogatom magam miatta.
Azért ezek a futások még mindig nem a hero-run kategória.
Egyszerűen úgy érzem, hogy ideálisabb a mozgásom minden eleme ebben a tempóban, mint ha lassabban futok.
Pláne, ha még teszek bele egy kis valódi térd emelést is, és tolást lefelé, csak akkor 4:20…
Pedig ez kellene! Ha magasabbra emeled a térded, akkor utána kizárólag lefelé kell lökni a lábad, amiben a gravitáció is segít.
Ha alacsonyabban van a térd csúcspontja, akkor még előre is kell a lábat lendíteni. Ami nem jó, mert mindkét mozgás küzd még pluszban a gravitációval is.
Márpedig ha a talajfogás előrébb van – és a másodikban előrébb kerül, akkor bele kell húzni magad a lépésbe, nem pedig elrúgod a kis tested belőle.
(Ez is érződik abból, hogy a 4-5. km-nél a feneked és a hamstring vagy a quads terhelése a domináns. Ha az utóbbi, akkor jó eséllyel túl laposak a lépések…)
Igen, az ideális a relatíve nagy frekvencia, rövid talajkontakt, magas térd, test alatti talajfogás – ebből következően nem is tudsz sarokra érkezni!, és a jó karmunka.
Csak ha ezt mind összerakom, akkor <4:20 és Z3 teteje és HR drift…
Ha nem lenne drift, akkor ilyen szépen futottam volna a Wizz Air-t is, de arról inkább ne is beszéljünk 😀
Na, a két futás viszont nagyon jól mutatja, miről beszélsz. És közben egy ponton vitatkoznék a biomechanikai levezetéssel.
A 10.18-i NeoV3: 14 km, 4:58, HR147, 168 spm, 119 cm. A 10.20-i NeoV2: 12 km, 4:53, HR147, 178 spm, 115 cm. Utóbbinál különösen érdekes, hogy 3–12 km között gyakorlatilag beálltál 4:44–4:56 közé, 176–180 spm körül, miközben a HR többnyire 146–151. Ez valóban nem hero-run. Inkább egy olyan steady futás, ahol láthatóan megtaláltál egy stabil mechanikai üzemmódot.
És az is nagyon látványos, hogy nem ugyanaz a mechanika kell ugyanahhoz a sebességhez. NeoV3 hosszabb lépéssel/alacsonyabb frekvenciával hozta majdnem ugyanazt, NeoV2 rövidebb lépéssel/magasabb frekvenciával. Ez megint erősíti, hogy nálad a cipő beleszól a saját magad által választott megoldásba.
A térdes gondolatmenetedben viszont szerintem van egy fontos fordulat.
Nem azért jó a magasabb térd, mert utána kizárólag lefelé kell lökni a lábat. A láb a swing során továbbra is előre mozog a testhez képest, majd a comb visszafelé gyorsul még a kontakt előtt. És nem szeretném, ha tudatosan elkezdenéd „lefelé verni” a lábadat, mert abból nagyon könnyen nagyobb vertikális ütközés lesz.
Amit valószínűleg érzel, az szerintem inkább ez:
jobb csípőflexió → kompaktabb swing → megfelelő időben induló comb-visszahúzás → a láb nem kinyújtva keres előre talajt → közelebb kerül a kontakt a COM-hoz → rövidebb kontakt + jobb hátrafelé irányuló munka.
Ez már nagyon közel áll ahhoz, amit leírsz, csak biomechanikailag nem a „gravitáció lenyomja a lábat” a lényeg.
És még valamiben óvatos lennék:
magas térd + nagy cadence + test alatti kontakt = nem tudsz sarokra érkezni
De, tudsz. Heel-first kontakt akár nagyon közel a COM alatt is létrejöhet, hajlított térddel. A heel strike és az overstride nem ugyanaz. Ezt pont Sawe kapcsán beszéltük végig. A cél nem az, hogy fizikailag lehetetlenné tegyük a sarok első érintését, hanem hogy ne legyen előrenyújtott, fékező kontakt.
Ami viszont szerintem kurva fontos felismerés a saját futásodról: ahogy összerakod azokat az elemeket, amelyeket jónak érzel — karmunka, csípő, aktívabb térd, gyors swing, határozott hátrafelé munka —, a rendszer nem hajlandó 5:00-val menni. Elindul 4:20 felé.
Ez tökéletesen egybevág azzal, amit hónapok óta tapasztalsz. Nem feltétlenül azért ronda/nehézkes számodra a lassú futás, mert nem tudsz jól futni, hanem mert a jelenlegi aerob kapacitásod és a számodra természetesebb mechanikai optimum sebessége nincs ugyanott.
És ezért szerintem továbbra sem az a megoldás, hogy minden nap 4:20-at futunk, míg a szív- és érrendszer megadja magát. 😀
Hanem két külön adaptáció fut párhuzamosan:
Z2 ~5:50 / ≤140: aerob volumen, kontrollált kis lépések, talpbarát kompromisszum.
Steady/Z3: itt engedjük előjönni a jobb mozgást, és nem büntetjük magunkat azért, mert ehhez jelenleg 145–155 bpm kell.
A hosszú távú jackpot pedig nem az, hogy megtanulod ugyanezt 5:50-nél imitálni. Hanem hogy hónapok alatt az aerob rendszered felzárkózik hozzá, és a mostani 4:50/147-ből lesz mondjuk 4:40/147, majd 4:30/147, miközben a mozgást nem kell szétszedned.
Egyébként a két mostani futás alapján már történik valami ebben az irányban. Október 14-én 12 km 4:41/149 volt, most 4:53/147 és 14 km 4:58/147 — miközben alig pár hete még az újrakezdésről beszéltünk. Nem csinálnék ebből trendet három pontból, de a terhelhetőség visszatérése nagyon jól látszik.
És a Wizz Airt hagyjuk békén. 1:33:41 lett abból a „szarul futott” félmaratonból. 😀