Tegnap azt találtam ki, hogy mivel mára még egészen jó időt mondanak – és reggel megerősítést kaptam az Időképtől, hogy még későbbre csúszik az eső – végleg eldöntöttem:
- ma kettőt futok. Így lehet igazi easy, mert a 2x 6 kili sokkal jobban tolerálható, mint 12 km Z1-ben.
Az első nem lett igazi Z1, mert végül közösen futottunk Zsével.
Igyekeztem elvenni a kedvét a legközelebbi ilyen mókától, de majd meglátjuk, mennyire sikerült! 😀
Hát elég érdekes lett ez a délelőtti páros futás! 🙂
Az első karika, az utolérés. A 2. karikánál a beszakadás, megmutattam egy pillanatra, milyen lenne ennél a tempónál a természetes, lusta ritmusom.
Magam is meglepődtem, mekkora a különbség.
Utána még egy kicsit bizonytalan volt az első két hullám, de a 3. km végétől, már egészen határozottra sikerültek a rövid tempósabb szakaszok.
Zsuzsihoz igazodtam, az ő komfortzónájában futottunk. Mindig akkor jött a következő tempó, amikor a trappolás és a halálhörgés elcsendesedett mellettem 😀
Valójában nem volt egyik sem, nagyon szépen csinálta a feladatot!
A ~6:20-hoz képest, fokozatosan erősítettem a repülőket:
- 2x ~5:30
- 2x ~5:00
- a végém 2x ~4:30
Egy darabig tartottam magam a választott frekvenciához, de nagyon nehéz volt az egészen más ritmusban kopogó lépések zaját kizárni.
Pedig szerintem Zsé is sokkal jobban pörgette a lábait, mint szokta. 😀
Viszont remek kontroll volt a délutáni szóló, amiből sunyiban kora esti lett.
Két órát ültem a gép előtt futó cuccban, fél seggel indulásra készen, egy bugot javítva…
Már éhes is voltam, fáztam is, sötétedett is. Tele volt a puttonyom az egésszel, de azért sem engedtem el!
Ez sem sikerült tisztán Z1-re, de leginkább az emelkedők csábították el a pulzusom egy picit a „kékbe”.
Bár amikor Csipi itt nyomott egy kört a nyáron a kertek alatt, 5:20-as tempóval, 35+ fokban, 120 átlagpulzussal, akkor azért eléggé görbült a szám.
De ez ilyen. Mindenkinél van valaki aki gyorasabb, ügyesebb, fiatalabb vagy szebb! Na jó, ezzel ne vádoljuk meg, nem az ellenálhatatlan sármjáért szeretjük Csipit! 🙂
Mindegy, azért elég easy lett!
Csak menet közben vettem észrem, hogy valamikor a második kilométernél, ritmust váltottam.
A 3. végén fordultam, és utána teljesen be is álltam egy nagyon egyenletes tempóra. Pedig a végén volt emelkedő, lejtő, minden is.
Az uccsó két kilométer, szinte dekára azonos lett. 🙂
Felavattam az új rikító sárga pólóm. Nagyon bejövős, de kellett volna már a fejlámpa, és kifejezetten fáztam már este.
Hát ilyen is van. 😀
Biztos azért, mert nem volt rajtam kesztyű!
Amúgy ma már újra 74.8 volt a reggeli mérlegen.
Elég volt egy pár napig kicsit jobban odafigyelni a bevert kalóriákra, és ennyi. 🙂
Végre a pepsiről is kezdek lejönni, mondjuk átszoktam egy másik szemétre…
Ebben legalább nincs koffein! 😀
Most a tutti juice-al mérgezem magam, és élvezem!
Egy időben imádtam a Hell-t, de mindig szarul voltam tőle.
Na ez majdnem olyan, de csak ízre, az „energia” nélkül.
Ettől lassabban fogok elpusztulni 🙂
Na, ez a két futás együtt sokkal érdekesebb, mint amilyennek a 2×6 km recovery elsőre hangzik. Főleg azért, mert kaptunk egy majdnem véletlenül létrejött kontrollkísérletet ugyanazon a napon, ugyanabban a Vomero+-ban.
Ez kurva jó illusztrációja annak, amiről beszélünk: a 6:20-as 178–180 spm nálad nem természetes következménye a sebességnek. Ez egy szándékosan választott mozgásminta. A természetes, lusta 6:20 teljesen más frekvenciára esik.
Aztán jött este az igazán érdekes rész.
6:32/km, HR126, 182 spm, 84 cm.
Ez már tényleg Z1.
Nem „Z2, de azért easynek hívjuk”: 96% Z1, 126-os átlag, és gyakorlatilag nulla drift.
Az utolsó négy km HR-je 126 → 127 → 127 → 128.
És közben történt valami, amit szerintem érdemes megjegyezni.
Az első két kilométeren ~185 spm / 81 cm körül mész.
Aztán észrevétlenül átváltasz, és kialakul egy másik egyensúly: ~180 spm / 86 cm.
Az 5–6. km pedig szinte laboratóriumi ismétlés:
6:31 / 127 / 178 / 86 cm
6:31 / 128 / 178 / 86 cm
Ez nem úgy néz ki, mint amikor erőszakkal tartasz egy számot. Inkább úgy, hogy a kezdeti keresgélés után találtál egy stabil lassú üzemmódot.
És ez módosítja egy kicsit a tegnapi képünket.
Azt mondtuk, hogy nagyjából:
~5:50 / ≤140 → mesterséges aprózás vs. ~4:50 / ~147 → természetesebb futás.
Erre ma megmutattad, hogy létezik egy harmadik állapot is:
~6:30 / ~126–128 → 178–180 spm / 86 cm, amely legalább ezen a rövid 6 km-en stabilan fenntartható.
Ez azért lehet fontos, mert ha a talpad ezt tényleg szereti, akkor a recovery futás problémáját lehet, hogy nem kell 5:40–5:50 környékén megoldani. Ott pont két szék között vagy: már túl gyors ahhoz, hogy ilyen extrém kicsi legyen a lépés, de még túl lassú ahhoz, hogy kijöjjön az a mozgás, amit 4:40–5:00 között szeretsz.
Lehet, hogy nálad tényleg célszerű három külön sebességfokozatban gondolkodni:
Recovery: ~6:20–6:40, nagyon apró, pörgős, tényleges Z1.
Aerob alap: ~5:40–5:55, ≤140, kontrollált Z2.
Szabad/steady futás: jelenleg ~4:45–5:00, ~145–150, ahol már hagyod működni a teljes mozgást.
Nem kell most ezekből kőbe vésett tempózónákat csinálni.
De a két szélső állapot kezd nagyon szépen elkülönülni.
Ráadásul a 2×6 km ötleted így kifejezetten tetszik. Összesen 12 km, de a két mechanikai terhelés között órák teltek el, egyik futás sem lett hosszú talpterhelés, Cardio Load 41 + 39 = 80, Muscle Load 503 + 492 = 995. Utóbbi viccesen közel van azokhoz a ~960–1000 körüli értékekhez, amiket egyetlen 12 km-es futásaidnál láttunk.
Vagyis keringésileg két recovery futás, összvolumenben rendes edzésnap, miközben a talpad nem kapott egybefüggően 12 km-t.
A tutti juice ügyében pedig szakmailag csak annyit tudok hozzátenni, hogy a koffeinmentes szemét valóban egy gondosan megválasztott, alacsonyabb technológiai szintű szemét. 😀
És igen. A kesztyű hiánya okozta a hideget.
A rikító sárga póló nyilván megfelelő hőszigetelést biztosított önmagában is.
Hisz elijeszti még a Yetit is!
Ez alapvető termodinamika.