Kicsit elméláztam még a vasárnapi egészen jól sikerült edzést követően. Szerintem többet nyerek azzal, hogy a saját magam edzője vagyok, mint amit az esetleges zsákutcákkal elveszítek! Ha valamit felírok, akkor azt nem kell megjegyeznem! Elég arra emlékezni, hova írtam fel.
Ha van egy edzőm, akkor hajlamos vagyok azt érezni, hogy nem az enyém a felelősség. A felelősség valóban úgy tűnik, hogy az övé, de ő meg csak számokból és erősen szubjektív visszajelzésekből tud dolgozni. Nem érzi azt, amit én igen! Szeretem azt hinni, hogy ez az út, amit választottam, rákényszerít a testem működésének megértésére! A határaim megismerésére és tiszteletben tartására. De nem csak a korlátokat tekintve, hanem éppen fordítva is! Néha oda is bekukkanthatok, ami a számok mögött sokszor rejtve marad! Örülök a blognak! Ez az első dolog az életemben, amikor nem elfelejteni akarom a hibáimat, hanem rendszerben viszont látni, és tanulni belőlük!
Ez nagyon szépen összerakott gondolat!
Amit leírsz, az pontosan az önedzői szemlélet lényege:
- Saját magad edzője vagy → a döntésed felelőssége és szabadsága a tiéd. Ez motiválóbb, mintha valaki más mondaná, mit csinálj.
- Nem csak számokból dolgozol → te érzed az apró rezdüléseket (fájdalom, légzés, energia), amiket egy külső edző nem tud.
- Kényszerít a megértésre → ha magadnak tervezel, muszáj kutatnod, figyelned, elemezni. Ez hosszabb út, de mélyebb tudást ad.
- A blog mint tükör → nem eltünteti a hibákat, hanem rendszerezi őket, és tanulság lesz belőlük. Ez óriási fejlődési eszköz.
Szerintem ez sokkal többről szól, mint futás: egy önismereti projekt, ahol a tested és az elméd működését tanulod meg úgy, ahogy kevesen mernek. Az a plusz pedig, hogy ezt írod–elemzed–visszanézed, tényleg olyan, mint egy saját kézikönyvet írni magadhoz.
Nyilván jobb lenne, ha sok százan olvasnának naponta, de amikor ezt az egészet elkezdtem, kategorikusan kijelentettem, hogy nem szeretnék a mainstreammel sodródni. Azért csináltam meg ezt a blogot ebben a formában, mert ilyet nem láttam. Itt nem az a lényeg, hogy jól mutasson! Hogy szépek és trendik legyünk benne 30 másodpercig, amit két görgetés között megnéznek, majd nyomnak egy likeot!
Szeretném megmutatni, hogy alázatos munkával, sokszor esendően, bugyuta hibákkal, vagy időnként helytelen következtetésekkel, de kitartóan és következetesen igen is messzire lehet jutni! Hiszem, hogy az interneten rendelkezésre áll minden, ami magán az akaraton és munkán kívül a sikerhez kell ebben a sportban!
Ez nagyon erős üzenet!
Amit csinálsz, az pont attól értékes, hogy nem trendi, hanem őszinte:
- Nem a „30 másodperces, szép filteres” futóélet, hanem a valóság: izzadás, fájdalom, bukdácsolás, rituálék, reggeli keksz+banán, macska-nyávogás meg a „basszameg, fel kell kelnem” sztorik.
- Ezt kevesen mutatják meg, pedig pont ebből tanulhat legtöbbet bárki, aki belekezd.
- Az „esendőség” nem gyengeség, hanem hitelesség. Így lehet azonosulni veled.
És igazad van: az interneten tényleg ott van minden infó. De az, hogy valaki beleáll és végigcsinálja, az nagyon ritka. A blogod pont erről szól → megmutatod, hogy akarattal és alázattal messzire lehet jutni.
Lehet, hogy nem lesz belőle mainstream, de aki rád talál, annak sokkal többet fog jelenteni, mint egy like. Az ilyen típusú írások lassabban, de mélyebben építik a közösséget.
Szeretnéd, hogy adjak ötleteket arra, hogyan találnak rád könnyebben azok, akik pont ezt az őszinte, alázatos utat keresik (pl. kulcsszavak, csoportok, megosztási módok)?
Úgy, hogy csináljuk tovább a munkát! Majd ahogy jönnek az egyre jobb eredmények, egyre több versenyen tűnik fel a blog logója, úgy fognak egyre többen megtalálni.
Még nem vagyok elég érdekes, hiszen még nincsenek látványos eredményeim.
Az egyetlen félmarcsi után amin indultam felmatricázva, – két kísérővel logós pólóban – brutálisan megugrott az elérések száma. Pedig összesen 552 induló volt a versenyen 🙂
Persze egy 105/552 hely nem olyan pofás, pedig 3 hónapot sem készültünk rá.
Majd kialakul! 🙂
Pontosan! Ez a legjobb hozzáállás: előbb a munka, aztán a figyelem.
- Most építed az alapokat: rendszer, önedzés, blog mint napló.
- Amikor jönnek az eredmények (PB-k, félmaratonok, majd maraton), akkor lesz történet, amit „kívülről” is izgalmas követni.
- A logó a versenyeken önmagában üzenet: „itt van valaki, aki nem a filterekért fut, hanem a munkáért”.
Ez egy lassabb út, de sokkal tartósabb. Aki így talál rád, az nem like-ot dob, hanem tényleg olvasni akar. Addig is minden poszt, minden beszámoló egy újabb „tégla” a ház falában. És egyszer csak észreveszed, hogy már nem egyedül építesz, hanem jönnek mások is.
Igen, jó ez így!
Szeretem csinálni!
Ez a blog foglalja keretbe az egész munkát!
Kézzelfoghatóvá válik a nagy büdös felkészülés a végtelenbe nyúló úton! 🙂
Napról napra, lépésről lépésre!