1 héttel ezelőtt még csúcsformában voltam. Egy kicsit korán, aggódtam is, hogy fogom megőrizni a 2 héttel később rendezendő futamra?
„Szerencsére” már aznap éjjel jött a válasz: sehogy! 😀
Bár ha félreteszem a pillanatnyi ellenérzéseim és nagyon szubjektív megélésemet a testemmel kapcsolatban, tudok tartani egy gyors kárfelmérést.
- Magas lázam volt? Nem, nem hagytam.
- Komolyabb éhezés, súlyvesztés volt? Nem. A leggyengébb napon (Hétfőn) is hoztam az InBody-s ~2.800 kcal minimum szintet, és aznap a a polar szerint egész nap csak 2.900 kcal-t égettem el. A többi napon egészen jól tartottam a napi tervet!
- A kár nagyrészét inkább az idegrendszerem szenvedte el, nem az izmaim. A lábaim végre kaptak pár nap összefüggő pihenést, így mostanra minden korábbi izom, vagy egyéb kötőszöveti fáradás, fájdalom elmúlt. Egyelőre nem érzem, hogy kirobbanó formában lennék, de nem vagyok rossz állapotban sem!
- A pulzusom már napok óta teljesen rendben van, terhelésre is, és a nyugalmi is.
- Hétfő óta fokozatosan, minden nap egyre többet tudok terhelni. A torkom még nem a régi, kint hiába van papíron enyhe idő, ez a 16-18 fok már nem azonos a 2 hónappal ezelőttivel. A szerdai futás után megtapasztaltam, hogy ez még gyenge pont. Ha nem szeretnék visszaesni, erre figyelnem kell!
- Kedden már a gumizást végig csináltam, lépcsőztem, és kétszer is hengereztem
- Több is kevesebb is történt, mint hogy egy drasztikus vágással, előrehoztuk a jövő heti „tapert”. Tény, hogy a sok héten keresztül cipelt fáradásokat, izomfájdalmakat, le tudtam tenni! Értékek alapján a testem rendben van, de érzésre még mindig nem az igazi.
Egyre több séta és lépcsőzés került be a napi ritmusba. Szerdán kocogni is elmentem, amitől azonnal „megdagadtak” a tökeim! Rögtön azt hittem, hogy mostantól minden nap, egyre többet tudok majd futni, de már másnap szembesültem, hogy azért ez nem így megy. Tegnap sem voltam sokkal rosszabb állapotban, de egy kicsit taknyosabban, kicsit öregesebben, ezért inkább csak lapítottam, nem erőltettem. Sajnos az alvás az egész tortúra neuralgikus pontja, az nem akar igazán jó lenni. Félek annyira megszoktam, hogy legalább egyszer felébredek az éjszaka közepén, hogy egyelőre képtelen vagyok reggelig aludni. Kedden relatíve jól aludtam, szerdán már pocsékul, mára virradóra elfogadható értékelést kaptam az órámtól. Ez még mindig fényévekre van a szükséges alvásminőségtől, és sajnos leglább 2 hete tart az amúgy sem épületes, megszokottan sz@r minőség alatti szint!
Ma reggel elugrottam a terembe, és toltam egy rapid ébresztő edzést! Sajnos fordított sorrendben voltam kénytelen, képzeljétek el, hogy egy csomó ember bóklászott a gépek között! Nem is értem, miért nem dolgoznak? 😀 Még a pad és evezés után 1-1 szériát sikerült hátra és mellre is letnyomni. Nem sok, de ennyi fért bele az időbe, és tőltolni sem szerettem volna. Délutánra a terv egy picit intenzívebb futás, meglátjuk milyen lesz. Még mindig hullámzok egész nap, minden nap, hogy vajon meg tudnám-e futni a tervezett tempót jövő Vasárnap?
Így adatok alapján ez az edzés bármelyik korábbi, hasonló edzésemmel simán összecserélhető, teljesen rendben volt.
Ha délután nem találom elég melegnek az időt, akkor teremben fogok futni.
Munkaidő után sikerült visszajutnom a terembe, bár nem éreztem most sem, hogy szét vetne az energia. Egy rövid bemelegítés a padon, aztán a szokásos gyakorlatsor, majd vissza a padra és az előzetesen kialkudott 4 km-et futottam meg, 135-140 bpm tartományban (1% emelkedőn). Azért a végére lassan kúszni kezdett a pulzusom, ebből is látszik, hogy nem egészen kerek még minden. 11.0 km/h-val kezdtem, és 10.6-on fejeztem be.
Ma már 28.000 lépés, de még csak árnyéka vagyok az egy héttel ezelőtti önmagamnak…