Olyan könnyű volt 2 napja leírni, hogy elengedtem és így jó. Négy nap esett ki. Pihentem. Rámfért. Jövő héten jött volna a taper hét. Az agyad folyamatosan dolgozik. Nem tudod elhallgattatni. Még van idő, még lehet jó! Persze most 16 fok van odakint, és ragyogó napsütés, csak hogy könnyebb legyen. Nem az. Csak 4 nap esett ki, nem sok. Talán lehet egy fordított tapert csinálni! Tegnap már megcsináltam a gumis gyakorlatsort, és 2x is feljöttem a 6.-ra gyalog. Sétáltam egészen sokat, a tegnap előtti 7k-hoz képest, tegnap már 17k lépésem volt! Rövidesen elindulok egy Z0 kocogásra, és majd meglátom, hogy leszek! Ha összejön, holnap egy Z1, és így tovább!
Már benne is vagyok a spirálban! Érzem, hogy napról napra sokkal jobban vagyok, de mégis olyan másképp működik a testem. Ahogy Emmi mondta, nem az izmaimmal van a baj, hanem az idegrendszerem az, ami még nem heverte ki a láz, az alváshiány és a vírus együttes hatását. Minden esetre ez még a nyár végi vergődésnél is nehezebb lesz, már látom. Elengedni egy meglévő nevezést (mert túl sok, túl sűrű lett a naptár), sem volt könnyű. De elengedni azt a versenyt, amire készültem, minden mást elengedtem, fizikailag el is tudok menni, de hogy milyen eredménnyel? Szinte megjósolhatatlan.
És ezért elcibáljam magammal a családot is, aztán majd hallgassanak hazafelé hisztizni a kocsiban, mert „tudtamhogyezlesz”…
Még nem egész 5 hónapja futok csak rendszeresen, ebből 4 hónapja készülök struktúráltan. Ha most kellene rangsorolnom a felkészülés nehézségeit, akkor az alábbi lenne a legkönnyebbtől a legnehezebbig a sorrend:
- maga a futó edzés, bármi is a feladat
- az állandó szennyesek mosása, teregetése, elpakolása
- edzés időzítés – be kell ütemezni az aznapi edzést, a teendőkhöz, étkezéshez és időjáráshoz is igazodva. Van, hogy többször kell újratervezni
- előkészítés, levezetés – bemelegítés, krémezés, mobilizálás, nyújtás, hengerezés, váltott vizes zuhany
- legalább összetételében és (ha már minőségben gyakran elmarad az ideálistól) mennyiségében megfelelő napi étkezés, időzítve az edzéshez, lefekvéshez, és a 2 maréknyi vitaminhoz is
- remek futós események kihagyása, a felkészülést tartva az első helyen
- alvászavar a túl feszes izmok miatt
- a kinézett verseny elengedése, sérülés vagy betegség miatt
Erre a legutolsóra még nem voltam felkészülve, sokkal rosszabbul érint, mint bármelyik másik.
Mondjuk akkor már a legjobb dolgokat is megpróbálom összeszedni 🙂
- fájdalom és diszkomfort nélkül teljesített futóedzés
- egy jólsikerült futás utáni kreatív elégedettség, ami annyira kreatív és annyira elégedett, hogy a legtöbb feladat amit tenni kellene a taktikai életben maradáshoz, túl alantasnak tűnik. Ezért rohadt elégedetten, rohadtul nem csinálsz semmi valóban hasznosat a nap hátralevő részében
- reggel ébredés után sem fáj semmi, és gond nélkül fel tudsz kelni (ha tudnám hogy ez valóban milyen, lehet hogy feljebb tenném a listán, de szerencsére ilyen még sosem volt)
- 5 és 15 km közötti tetszés szerinti edzés során, bármilyen útvonallal elkerülni az utolsó 100 méteres tempó blokkal azt az egyetlen rohadt 50 méteres dupla emelekdőt a patakhíd után (ilyen sem volt még! Ha arra jövök, mindegy hogy mekkorát kerülök, hol fordulok, mit csinálok, pofánb@sz!)
- összerakni egy remélt fejlődési ívet, alátenni a szükséges edzéstervet, és látni ahogy sorra fejlődsz, haladsz a tervvel együtt edzésről, edzésre
- venni egy új, f@sza futócipőt – ez abszolút a csúcs 🙂
Nade a lényeg! Ma remek idő volt, 18 fok az órám szerint! Azért amikor elindultam, egy rövid kör után visszajöttem, és lehelettel melegebben öltözve kezdtem neki újból. Bár így sem volt mindenhol melegem, főleg a hazaúton a séta alatt nem. Ma reggelre, 10 nap után végre kaptam a polartól egy 75/100-as értékelést az alvásomra. Mondjuk tény, hogy talán 87-nél magasabb soha nem volt nekem, a 80 már a f@sza kategória nálam!
Szóval kocogni voltam, annyira jó nem volt, de probléma sem volt semmivel.
Holnapra meg majd kiderül, hogy mekkora kárt sikerült csinálni vele! 🙂
Ha bírja a testem, megyünk tovább a falig, ha recsegni kezd, akkor tudom hogy tényleg itt a vége.
Hazafelé még sétáltam egyet, de annyit kellett várnom a grill csirkére, hogy vennem kellett a Hada-ban még egy felsőt, és már így is teljesen kihültem / éhen pusztultam mire hazaértem. Esélytelen volt bármilyen futós protokol betartása. Se nyújtás, se kollagén vagy shake. Gyors pancsolás hogy felmelegedjek és végre szárazba bújjak aztán csak a csirke és én… Sajnos sokszor van ilyen, erről is lehetne egy posztot írni, bár ezzel már mindenki szembesült, jó eséllyel. Sokszor olyan idegesítő, amikor az ideális világ ideális frázisai jönnek szembe, mit, mikor és hogyan kell jól csinálni. Te meg közben örülsz, hogy valahogy leglább az edzést sikerült behúzni, és lyuk van a fenekeden!