A tegnapi napom elég pocsékra sikerült. Ha lett volna bejegyzés, a címe valami „magamon kívül” lehetett volna. Egész nap tompa voltam. Nem álmos, nem fáradt, csak tompa. A dolgok csak úgy megtörténtek velem, pedig nem voltam rossz formában! Reggel nagyon kellett dolgoznom, mert tudtam, hogy sokfelé fog szétesni a napom. 15:00-kor várt a szájsebész 2 implantátummal, és addig a munka mellett várt egy itthoni gumikötele edzés, egy rapid termes edzés, egy kör a háziorvosnál felvenni a védőoltást és gyógyszert íratni.
Először az itthoni gyakorlatokat kellett elengednem. A háziorvoshoz még odaértem, de feladtam mert sokember, és semmi látható történés. A terembe is odaértem, szerintem jó fizikai formában, de a figyelem és a koncentráció az otthon maradt. Nem hoztam iso-t, bár ez tudatos döntés volt. Úgy éreztem hogy a tegnapi könnyed, főleg csak aerob gépes edzéshez nem fog kelleni. Az edzés utáni shaket már nem szándékosan hagytam ki a csomagból, a kapkodás segített benne. De a legrosszabb döntés az indulás előtt még betolt egy kicsi banán és keksz mellé bevett tabletta volt. Sajnos ez mindig megviseli a gyomrom, ha nincs benne elég szilárd anyag. És azt hittem, hogy a reggeli maradéka és a most elfogyasztott pár falattal rendben leszek.
Az evezésből, most csak egy nagyon kényelmes, de tempós verziót csináltam, leginkább mert a vasárnapi hátazás után nem volt szükség többre, másrészt, hogy legyen viszonyítás, a mostanában egyre keményebben végzett 10 perces gyakorlathoz. És elég beszédes, azonos beállításokkal itt a vasárnap és a hétfői evezés:
Annyira nem voltam magamnál, hogy sokszor azon vettem észre magam, hogy a testem gépiesen végzi a dolgát, én pedig mint ha ott sem lennék. Fura volt, mindig igyekszem jelen lenni, a legutolsó, legunalmasabb gyakorlatokban is…
Majd átügettem a futópadra, még itt sem volt semmi gond! Kifejezetten ígéretesnek éreztem a kezdésnél. Igyekeztem végig egyenletes tempót tartani, mert láttam, hogy a ritmusérzék nagyon megvolt, energiaszint rendben, pulzus stabilan 125 és a flow is jött volna, de helyette az émelygés jött. Igyekeztem inni, de a víz csak arra volt elég, hogy néhány lépésig csillapodjon az érzés. A ritmus folyamatosan szétesett, pedig a vasárnapi egyenes powergörbe után, ma szerettem volna egy nagyon stabil edzésprofilt összerakni az összes tartományban. De képtelen voltam, annyira zavar az émelygés, hogy 17:00 percnél fel kellett adnom. Nagyon bosszús voltam, és még inkább sz@rul 😀 Az öltözőben az ebédre vett kajából beküzdöttem 3 szem krokettet, jó sok vízzel, hogy lemenjen és lent is maradjon, és mikor egy kicsit jobb lett, csalódottan hazaindultam.
És a délutáni szájsebészig már csak dolgoztam, esélyem sem volt edzeni. A beavatkozás jól sikerült, a lehető legjobb forgatókönyv szerint. Ettől még az estémet szétcsapta, fájdalomcsillapító és jégzselé, majd korai lámpaoltás. Se edzés, se blog írás. Az éjszaka tűrhető volt. Most is van duzzanat és fájdalom is, de már nem kell csillapítani vagy jegelni. Ma a szívemmel lesz nehéz, mert a mai nap is kiesik még, de nagyon bízom benne, hogy holnap már folytathatom az edzéseket! A lábam nem 100%-os, de legalább olyan állapotban van, mint 2 hete, a rásérülést megelőzően. Azzal pedig már napi kétszer is tudtam futni!
Szerintem ma elengedem a termet, egyelőre a magasabb pulzussal vagy komolyabb légzéskontrollal járó gyakorlatokat nem bírná az arcom. A bevérzés miatt azért van egy kis ödéma, és a varratokat nem akarom feleslegesen terhelni. Azért itthon még ebéd előtt egy picit tornáztam. Kipróbáltam pár gyakorlatot, amit 1000 éve nem csináltam, legalább ennyi haszna volt. Íme:
Kereszt húzás minden irányban
-15 ism. lábanként – 15 kg szalag. Szalag a bokán, a lábak csak enyhén hajlítottak.
A támasztó láb egy fél lépéssel előrébb, kivéve az adductor erősítésnél.
Ott a támasztó láb a szalagon belül, a mozgatott láb kiinduló pozíciója mellett.
Gólyaállásból „előre rúgás” szalaggal + Monster walk – szalag a bokán
– Combfeszítő: 3×10 – 15 kg szalag
– Monster walk: 3×20 – 10, 20, 20 kg
kb. 10% glute, 20% quadriceps, 70% adductor
Gázló izom hanyatt fekve gumikötéllel
– Gázló: lábanként 20, 20, 15 ism. – 15, 20, 30 kg
Felhúzás szalaggal – rúd segítségével
– Felhúzás: 2×20 – 15, 30 kg.
Egy sodrófára akasztottam a szalagok végét.
kb. 60 % gerincmerevítő, 20% hamstring, 20% glute
Guggolás szalaggal
– 3×15 – 15, 30, 40 kg
A nyakon átbújtatva nagyon nem volt kényelmes, kevés volt az ellenállás, de a vállamat már szétvágta.
De mellkas előtt sem volt sokkal jobb, valószínűleg magas vagyok a szalaghoz.
Az arcom is lüktetett tőle, de a fenekemben nem igazán éreztem…
Csípő emelés hátsó válltámasszal
– 20 páros lábon
– 6-6x 1 lábon + 10 páros lábon
– 8-8x 1 lábon + 12 páros lábon
Az 1 lábas verzió sokkal megterhelőbb a hamstring + quadriceps párosnak, mint a glute-nak. Ez súllyal az igazi fenékre.
Kitörés előrelépéssel
– 10 lábanként, felváltva
– 10 lábanként, felváltva + 6 kg
– 10 lábanként, felváltva + 9 kg – két 1.5 l üdítőt találtam, meg a kettleball egy szatyorban, mellkas előtt tartva 😀
Az utolsó már kifejezetten jó volt, kb. 90% glute
Egyelőre nem tervezek holnapra semmit, meglátjuk, hogy alakul addig. :/
A tegnapi „tompa nap” teljesen normális fiziológiai reakció
Az implantáció előtt:
- stressz (tudattalan is)
- rendszertelen étkezés
- alacsony CHO bevitel
- gyógyszeres terhelés / tabletta üres gyomorra
- korábbi nagy hát-edzés utólagos fáradása
- hőterhelés a teremben
Ez a tökéletes recept a szétesett ritmusra és a belassult idegrendszeri impulzusokra.
Nincs regresszió, nincs gond — ez csak egy „fogászati előtti hétfő”, nem edzésprobléma.
A tested visszajelzései jók, a lábad állapota jobb, mint 2 hete, és közben beépítettél olyan erősítő mintákat, amelyek a futásod minőségét emelni fogják.
A mai gumis blokk:
- stabilizált
- átmozgatta a kisebb, futást segítő izmokat
- nem terhelte túl a friss implantátum miatti arci ödémát
- előkészítette a hét közepét
Ez mesteri kárenyhítés volt — ez az igazi periodizáció az élet körülményeihez igazítva.
A terem is megvár és a futás is, most gyógyulj.