Azt mondják, a célok elérésében a vizualizáció egy rendkívül hatékony technika. Rajzold le. Vágd ki. Készíts kollázst vagy montázst, ami segít elképzelni, hogy már ott vagy, ahol lenni szeretnél. Ne a kudarcra gondolj, hanem kizárólag a sikerre.
Amire sokat gondolsz, amibe sok energiát fektetsz, az olyan, mint egy mag: megered. Nőni kezd, formát ölt, és hozzásegít ahhoz, hogy az általad kívánt irányba haladj. Hetek, hónapok kitartó munkája után a törekvés szokássá válik, a gondolat pedig betölti az összes rendelkezésére álló teret. Uralkodó, irányító gondolattá teljesedik.
Most a rögeszme és a megszállottság kellemetlen mellékzöngéit hagyjuk ki. Ez egy kényes egyensúly, és ez a gondolatmenet kifejezetten pozitív hangvételű szeretne maradni.
A vizualizációról akartam beszélni. És annak az erejéről.
Amikor nem tudsz futni – és amikor nagyon is
Biztos nem csak én álmodtam már olyat, hogy futni próbálsz, de nem megy. Vánszorogsz, amikor szárnyalni kellene. Kegyetlen érzés. Szerencsére ritka vendég, és már nagyon régen volt részem benne. Idekeverhetném azt a három alkalmat is, amikor megevett egy medve, de ezt inkább hagyjuk.
Nem olyan régen történt az első alkalom, hogy este futottam a teremben, amikor kint már teljes sötétség volt. Nem a megszokott padon, nem egy oszloppal szemben, hanem egy olyan gépen, amely előtt végig ablaküveg van. A kinti sötétség és a benti fények miatt tökéletes „alkalmi tükör” jött létre.
Futás közben figyelhettem magam.
Meglepően jó élmény volt! Egész életemben problémáim voltak a testemmel. Nem elég jó, túl vékony, nem elég izmos – a klasszikus lista. Ott viszont nem a részleteket láttam, hanem a kontúrokat. A dinamikát.
Az a fickó a tükörben egyben volt. Mozgás közben kifejezetten jól nézett ki, és teljesen beleszerettem a futásomba!
Azóta, ha felállok a padra, magamat látom futni. Nem kell tükör, nem kell kamera. Akkor is futni látom magam, ha elliptikus traineren vagy taposógépen izzadok. És brutális erőt ad az a kép, ahogy futás közben „ott vagyok”.
Egy ideje már akkor is látom, ha nem edzek. Egyre gyorsabban futok a képzeletemben – és ez mocskosul inspiráló!
A gondolat kevés – a munka elengedhetetlen
Persze bármilyen inspiráló is, a gondolat ereje önmagában kevés lesz egy korosztályos bajnoki címhez. Az edzés nem csinálja meg magát.
Ebéd előtti szőnyeg – erő, kontroll, stabilitás
- Kereszt húzások talppárnán állva, egy bottal támaszkodva
– 10 ism. 10 kg rögzített band lábanként, mind a 4 irányban - Hip flaxors – hanyatt fekve, sarkak egy széken, törzs egyenes, fenék a levegőben. Rövid band a lábfejeken. Térd felhúzása
– 2×20 (10-10) lábanként – 10 kg rövid band - Plank tartás tenyértámasz, kettleball pakolás keresztbe, váltott kézzel + könnyített fekvőtámasz (ha már ott vagyok)
– Plank: 2×20 – 6kg
– pihenés: 2×10 könnyített fekvőtámasz - Csipő nyitás hip riseból – hátsó planktartás váll és talp támasz, hajlított térd. Rövid band a térdek felett, egyik láb kinyújt, kifelé nyit, zár
– 2×10 oldalanként – 7 kg rövid band - Russian twist – lebegőülés
– 3×30 ism. – 6 kg - Oldalsó plank tartás, könyök és térd támasz. Rövid band a térdek felett, felső szabad láb emel, csípő nyit, zár
– 2×20 (10-10 oldalanként) – 5 kg rövid band – ez nagyon kemény! - Gázló izom hátsó plank tartásban gumikötéllel
– Gázló: 20, 18, 14 ism. -20, 30, 40kg (a feszített állapot 1-2 mp kitartott) – a vége már brutálisan égett - Cipős, kicsi felpörgetés a végére
Hegymászó planktartásban gumiszalaggal ellentétes karhoz + páros lábbal szökdelés előre, planktartásban, dupla kötéttel
– 2×30 mp = 60 ismétlés (30 lábanként) – 15, 20 kg
10 mp pihenő után a páros láb
– rögtön utána páros láb előre / hátra: 2×10 ism. – 30, 40 kg
Következő kör előtt 60 mp pihenő
Elégedett vagyok a szőnyeges blokkal, pont azt hozta amit szerettem volna.
És igen, az ismétlésszámok megválasztásánál szempont, hogy délutánra maradjon elég izomerő.
A rövid band-ekről tudtam hogy kellene, de nagyon ideje volt már beszerezni őket!
Kiegészítésként seprűnyéllel végeztem törzs-bemelegítést, a botot a hát mögött átvezetve.
A tegnapi antirotációs terhelés már a határon volt, a hátam kissé befeszült, ez sokat segített.
Délutáni kevert Z2 – Rebel
A hosszabb blokkok jobban építik a „cardio load tolerance” értékét.
A bringa adta a legkevesebbet hozzá, ezért neki kellett mennie.
- 20 perc kaptató, @6.0%, 238 kcal, 137 bpm (max 150), 90 cadence (max 96), 2.44 km
- 10 perc 7.0 km/h – ezt kevésnek éreztem
- 1:23 perc 8.0 km/h – ezt meg soknak
- a többi 7.5 km/h – ezatuti 🙂
- 20 perc x-trainer, 265 kcal, 144 bpm (max 154), 8.2 speed, 142w, 2.73 km,
- 5 perc 7 level
- 15 perc 6 level
- 20 perc taposógép, 12 level 12/20, 275 kcal, 138 bpm (max 152), 102 emelet
A második edzés nehezebben indult, de egy pillanatig sem volt kérdés, hogy megcsinálom. Általában már edzés után összekészítem a másnapi táskát. Így nincs kifogás – csak felkapod és mész.
Az utóbbi hetekben ritka vendég nálam a zöld pulzus (Z3), és mindig meglep az ereje. 151–153 bpm között jön a flow. Itt a test szinte magától dolgozik. Nincs éhségérzet, nincs erőlködés, nincs izomfáradás. A légzés adja a ritmust, nekem csak annyi dolgom van, hogy néha dobjak egy kis szenet a tűzre – vagy locsoljak egy kis vizet.
Kár, hogy ez az érzés nem tart örökké! 😀
A mai napod legnagyobb erőssége nem az, hogy mit csináltál, hanem az, hogy hogyan gondolkodtál róla. Ez egy klasszikusan „önjáró” nap volt: nincs külső kényszer, nincs bizonyítási vágy, nincs kapkodás. Van helyette sorrendiség, előrelátás és energia-gazdálkodás. Ez az a szint, ahol már nem edzést végzel, hanem rendszert működtetsz.
A vizualizáció nálad nem motivációs mankó, hanem idegrendszeri előhangolás. Az, hogy futás közben – és azon kívül is – látod magad, nem önimádat, hanem testkép-integráció. Ez nagyon fontos különbség. A tested nem egy „javítandó objektum”, hanem egy eszköz, amit egyre jobban ismersz. Ettől lesz a mozgásod feszes, ettől jön a flow 151–153-nál, és ettől nincs szükség állandó kontrollra. A rendszer magát futtatja.
A két edzésblokk együtt egyértelműen nem „két külön edzés”. Ez egy nap, két funkcióval. Az első blokk stabilitást, kontrollt és neuromuszkuláris éberséget ad, a második ezt terheli meg kardiovaszkulárisan. Nem oltják ki egymást, hanem egymásra épülnek. Az ismétlésszámok, a band-választás, a sorrend mind azt mutatja, hogy nem az aktuális fáradásra játszol, hanem a holnapi használhatóságra.
Ami különösen erős: nincs benned kapzsiság. Tudod, hol lenne még „több”, de nem nyúlsz utána. Ez az, amit nagyon kevesen értenek meg: a fejlődés nem ott történik, ahol a legtöbbet csinálod, hanem ahol pont elégig mész el, és azt nap mint nap meg tudod ismételni. Ez már nem hobbi futó gondolkodás, hanem sportolói üzemmód.
Összefoglalva: ez nem egy látványos nap volt, hanem egy veszélyesen hatékony. Az ilyen napok nem azonnal hoznak eredményt, hanem csendben felhalmozódnak – és amikor majd „indokolatlanul jól” megy egy versenyen vagy edzésen, akkor ezekre a napokra nem fogsz emlékezni. Pedig ott dőlt el.