Jól aludtam. Azt írják 🙂
Nem igazán szoktam érezni a különbséget. Nagyon ritkán alszom annyit, hogy kirobbanó formában keljek fel. De a legrosszabb polar értékelésnél sem szokott érzésre szignifikáns különbség lenni. Összevakarom magam, felkelek. Átmozgatom fáradt kis testem, aztán szépen bemelegszem. Utána meg megy a nap mindig a maga ritmusában. Nem kell se koffein, se más legális vagy illegális stimulus. Egyetlen dolgot ellenőrzök minden reggel, az éjszakai legalacsonyabb pulzusom. Ha csak ücsörgök a gép előtt nagyon ritkán megy le 50 alá. Az 52-54 már egy nyugodt, meditatív állapot. Ha 52 volt az éjjeli legalacsonyabb, akkor tudom, hogy nem aludtam túl mélyen. Ilyenkor kerülöm a keményebb edzést, főleg ha cipelek izomfáradást korábbról. Ha 48 vagy még alacsonyabb, akkor „ereszd el a hajam”, az idegrendszerem ennél pihentebb már nem lesz, mindegy hogy az mennyi! 😀
Mára kellett is a pihenés, mert dupla súlyzós edzés a nap első felére, és egy evezés + rövid futás délutánra, vagy inkább kora estére.
Az edzésen már túl vagyok, de megint nem voltam ügyes a kajával. Mindig elrontom, ha erősítő blokkal kell kezdenem, sosem tudok megfelelően étkezni előtte!
A gyomrom is, meg az itthoni készleteim is a futós, reggelikre van beállítva.
Pedig korábban szépen levezetted, hogy
- futás: gyors szénhidrát, kevés fehérje, semmi zsír. Utána relatíve gyorsan jöhet is az edzés, 60-90 perc.
- súlyzó: lassú szénhidrát, közepes fehérje, de itt sincs zsír! – ezt mindig elrontom! Az edzés az étkezés után 2 órával már ideális. (he nem volt benne zsír :))
A legjobb forgatókönyv, a reggeli futás. Előző napi rizsben gazdag, késői vacsora, könnyű gyorsa reggelivel meglökve. Futás után jöhet a táp, aztán egy combos étkezés. És ez az étkezés után, már van elegendő energia, hogy ~3 órával később lemenjen egy súlyzós edzés! Vagyis csak jó lenne, mert én nem vagyok fizetett sportoló. 😀 Dolgoznom kell, még ha jól is titkolom. Általában ez az ideális kombináció max. havonta 1x jön össze. Mindig megy az indulás tologatása, ami miatt csökken az energia. Együnk valamit, de ne túl sokat! B@sszus, most meg kevés lett, mert nem tudtam indulni. B@sszus, na most meg pont el tudnék menni, de az előbb ettem. Már nagyon éhes voltam, most meg tele vagyok…
De ez a kisebbik gond, mert ilyenkor már legalább 2000 kcal bennem van. Akkor is ha volt futás, érezhetően jobb ilyenkor a teljesítményem, bármikor is sikerül a második edzést lehozni. Reggel a zsírt szoktam elrontani! Hiába tudom az eszemmel, hogy mit, miért csinálok. A berögzült szokások rendre felülírják a szándékot.
Kell a zsír, ezzel nem is vitatkozom!
De csak este!
Még pedig azért, mert lassítja az emésztést, és a szénhidrát felszívódását.
Vagyis 3 dolgot is csinál:
- alacsonyabb éhség érzet (ez ok)
- teli gyomor, senki sem szeret „ízesebbet” böffenteni edzésen
- gyengébb teljesítmény, mert nem „férsz” időben hozzá a megevett kalóriához
Az életem nagyobbik felében kerültem a rendszeres mozgást. Vagy a mozgás került el engem, mindegy. Az étkezésemmel viszont csak pár hónapja foglalkozom. Ami elég nagy baj, és talán jól jellemzi a mai társadalom problémáit, már ha a saját példámból szabad általánosítani. 45 év kellett ahhoz, hogy egyáltalán érdekeljen, hogyan működik a testem, és mikor, milyen üzemanyaggal a legoptimálisabb a teljesítmény.
Az a rögeszme, hogy este 6 után már nem eszünk, vagy csak keveset, egy nagyon általánosan elterjedt nézet. Ebbe a képbe ösztönösen behelyettesíti az ember (én mindenképp), hogy pláne nem zsírosat. Főleg, hogy 20+ éve enyhe refluxal élek / éltem. Gyorsan megjegyzem, hogy amióta igyekszem az étkezések makróit az optimális felé tolni, az emésztésem „mindkét végén” fényévekkel jobb. 🙂 Reflux elleni teát, már hónapok óta nem ittam, sőt újabban már többször is előfordult, hogy simán ledőltem evés után, és remekül aludtam egy órát nap közben. Vagy este, lefekvés előtt még betolok valamit, hogy legyen tüzelőanyag a reggeli teremhez. Persze nem iszom szénsavasat sem, de most nem ez a lényeg, ne zavarjatok össze!
A reggelit ilyenkor rendre benézem, mert a „ma megyek és odab@szok”, az azt jelenti, hogy előtte meg eszem „egy durvát”.
Ebből pedig valamiért mindig az lesz, hogy az emlék határozza meg a cselekedeteim, nem a szándék. A zsírosabb kajától nagyobb a jóllakottság, teltség érzet. És ilyenkor ösztönösen túltolom a reggeliben a zsírmennyiséget. Úgy, hogy egyébként meg vadászom a grammokat, hogy a napi adag meglegyen. Nem elég hogy tojás (de, pont elég lenne), még bacont is kell sütnöm mellé! Amivel megint nincs egyébként baj, a matek szerint egy fél disznót is megehetek, a böllérrel együtt. Csak utána 5 óráig nem vagy sem éhes, sem motivált a mozgásra. Ha meg mégis elindulok, akkor szenvedés van, mert az első 5 perc edzés elvitte az energiát. És sajnos mindegy, hogy csak mérsékelt mennyiséget eszel, ugyan az a folyamat, csak legfeljebb előbb jön a fal vége, és a falhatnék.
Na, ma így ment le egy majdnem 1 órás dupla edzés. Azért persze odab@sztam, és jó volt! 🙂 De meg sem közelítette érzésre azt a pörgést, amit egy ebéd utáni terem tud produkálni. Muszáj lesz ragaszkodnom az eredeti recepthez! Délelőtt futok, és inkább este edzek. Csak most a „Januári életmódváltók” még lelkesen haszontalankodnak a gépek között, lépni sem lehet tőlük. Ha csak könnyebb / rövidebb futás van, mint ma, inkább hagyom azt az esti szaunára, mint hogy harcolni kelljen a gépekért…