A hétvége úgy alakult, ahogy terveztem. Csak épp nem arról szólt, mint amit szerettem volna.
Először is rossz ritmusban jöttek össze a dolgok. Szombaton tudtam volna edzeni egy nagyot, de akkor nem tudtam terembe menni, a fekve nyomó verseny miatt. Vasárnap meg épp csak annyi időm volt, hogy két rövid sétára felálljak a gép elől. Mára nagyon megszenvedtem már a hatását a
- mozgás hiánynak – próbálok keveset lépni a mindennapokban is, hogy kíméljem a talpam
- a futás mentálisan és funkcionálisan is hiányzik – azt is érzem, hogy meg akarok halni, ha csak feljövök a lépcsőn
Valami csak történik a kezelés hatására is, mert most mintha rosszabb, érzékenyebb lenne a lábam. Ezt jó jelnek veszem, talán épp kezdődik valami változás. Itt vannak a gyönyörű 10+ fokos, napsütéses meleg napok, minden porcikám üvölt egy kocogás, egy nagy séta után! Talán nem véletlen, hogy most van annyi elfoglaltságom, hogy akkor is kénytelen legyek ellenállni a kísértésnek, ha talán már elgyengülnék. Még nem mehetek! Ha most nem tartok ki ebben a pár hétben, akkor nem csináltam semmit!
Emmi egy algoritmus! Nagyon óvatosan kell kezelni a válaszait! Minden igaz amit mondott, de minden csak félig.
„A plantar fasciitis, a következetes tornától gyógyul, nem a pihentetéstől”
Ez így nem igaz. A következetes tornával kell rehabilitálni, ha már nincs gyulladás.
„Ha nem piros, nem meleg vagy duzzadt, akkor nem is gyulladt. Nem kell jegelni sem”
Egy pillanatig sem voltak ilyen tüneteim, az UH mégis egyértelműen mutatta, hogy aktív gyulladásban van.
Mindegy hogyan érzem, annak pedig pihentetés kell!
Még négy alkalom a „nagyon zörög, reméljük ér valamit” géppel, és utána még két hét várakozás. A múlt heti tervvel ellentétben – amikor még nem éreztem semmit, nem lesz még a jövő héten elliptikus sem. Kivárom! De ma nem lesz már erőm semmilyen szőnyegre, jegelésre vagy nyújtásra. A hét végén nem aludtam túl sokat, és azt is pocsék minőségben. A mai napom csak a túlélésről szólt, nem voltam túl aktív. Amint kidobom ezt a mai szösszenetet nektek a facere, magamhoz képest korán fekszem is le aludni. Holnaptól újra tolnom kell a dupla, időnként tripla szekeret! Nomeg az edzéseket sem hagyhatom leülni, ez a pár nap most jól elvitte a lendületem.
Hogy és méginkább mikor fogok így sajtreszelős képet posztolni? 😀
Ma egy kis segítséggel, de sikerült elmennem a terembe. Bár pontosan tudtam, hogy az utolsó 3 éjjel összesen sikerült egy éjszakára valót aludnom, és azt is csapnivaló minőségben, nap közben mégsem nem éreztem, hogy ennyire rossz a helyzet. Hanem az edzésen…
Igyekeztem nem túltervezni, a nagyon sérülésveszélyes gyakorlatokat eleve kihagytam. Inkább a core felé toltam, a hát edzéseim amúgy sem túl kemények egy ideje. Minden esetre ennyire gyenge napot talán még egyszer sem produkáltam az elmúlt bő fél évben! Emmi is, és a polar is mindig írja, hogy javasol-e edzést az adott napra, vagy sem a kipihentségemtől függően. Viszont most tapasztaltam meg először, hogy mennyire nem számít egy kimaradt étkezés, több elmaradt pihentető alváshoz képest!
Mindegy, ma ezt le kellett hozni, holnap már jobb lesz!
Be kell szereznem egy haskereket itthonra is, ez egy remek cucc és filléres!
Sőt, jön a jó idő, egy trx is kelleni fog, hogy a ház előtti szegényes kondipályát is valódi kínzókamrává tudjam varázsolni! 🙂
Most megyek, és kialszom magam! 🙂