Gyors számítást követően meg kellett állapítanom, ma nem lesz időm / energiám két kicsit futni, meg még terembe is elrobogni. Jelenleg minden más hátrébb van a prioritásban, mint a feladataim, és a napi kocogás. Bármi más elengedek, ha kell. Szóval a délelőtti ebéd körúton egy picit „eltévedtem”, és kerültem egy nagyobbat. Azért mocskosul érzem, a kihagyott időszakot. Nem toltam túl, 2.5 km a Repetáig, és szűk 1 km onnan haza. Ma ennyi fért bele.
Jó volt, de nagyon fura, hogy egy folyékony, könnyed és persze nem túl gyors mozgás közben, kivagyok mint a liba! 😀 Normális a légzésem, nincs erőlködés a lábaimban, sőt, ahogy kúszik feljebb a táv, valamelyest követi az állóképességem is. Ez a mai mégis pont a határon volt. Mire odaértem, már éreztem, hogy sok egyben. A keringésem lemaradt a Duna parton, a játszótérnél. Nem lihegtem, nem estem szét, mégis épp csak belefért még. Bárhogy is, türelmesnek kell lennem!
Persze ma is túlöltöztem, kellene egy olyan app, ami futókra hangolva mutatja a kinti hőmérsékletet…
Végül nem sikerült leérni sem a terembe, sem a mögöttem 1 méterre található szőnyegre. Cserébe egész nap brutálisan éhes voltam, és mivel koncentrálnom kellett, adtam a belesnek! 🙂 Mire vége lett a napnak, egy emberes, 3500 kcal csúszott le. De kellett, hogy végig csináljam a napom. Csalódás, hogy ennyire nem tudok minden területen egyszerre helytállni, de valójában nincs miért rohanni. Majd alakul.
A hétvégén sem lesz sok szabadidőm, de még van két napom, hogy a hiányzó 2 súlyzós edzést behúzzam! Ha ez sikerül, és mellé minden nap kocogtam egy picit, egy picit többet, akkor hajlandó vagyok lemászni a keresztről. 🙂 Az első heti szőnyeg fókusz ugrott ugyan, de ez nem annyira a lustaságom miatt volt, a sarkam volt az oka. 3 naponta ecsetelem, utána 3 napig vágom a pofákat, mert fáj. A kocogáshoz nem használom a sarkam, ott nincs semmilyen fájdalmam. A szívemet eltekintve, amikor az órán a pulzusom nézem a tempóval. 😀 Jelenleg a sétálás ami kellemetlen, de a szipi szupi Vomero plusznak köszönhetően, azért élhető. A szőnyegen viszont mezitláb, a legtöbb gyakorlatnál egy lábon dolgozom. Ott nagyon kellemetlen.
Ugyan ez volt az oka a terem elodázásának is, elsődlegesen. A két nap után, láb edzés jött volna, de ott is kell a sarkam, masszívan. A teremben használt cipőm a legmerevebb talpú, hiszen ott fontos a stabil alátámasztás. Most tartok ott, hogy már mindegy milyen edzést csinálok, jöhet bármi, volt időm kipihenni az előzőt.
Na, majd holnap! 🙂