A mai napra két tervem is volt még tegnap este!
Ha nehezebb lábbal, vagy hisztisebb talppal ébredek, akkor reggel vagy ebéd előtt egy rávezető szőnyeg, majd a nap második felében a mai 1 óra x-trainer. Ha viszont minden gromek, akkor lehetőleg még kora reggel megjárom a termet, és délután akár egy súlyzós edzés is befigyelhet. Mondjuk egy jó hát + core! Mindkét verzióhoz célszerű 5:00 körül kelni, mert a nap első felében elígérkeztem az egyik kedvenc kollégámnak, hogy segítek ügyintézni az egyik hivatalban. Kellettem darabra…
Valóban szüksége volt a segítségre, gondolkodás nélkül igent mondtam. Nekem pedig ez max. 2 óra kiesés, kibírható. Persze be kell hozzá bumlizni a „faluba” is, én meg nem nagyon mozgok Békáson kívül, még a kerületben sem ha nem muszáj. De céges balhé, legálisan nem dolgozom addig.
Az éjjel éjfél után sikerült befejeznem a melót, így a korai kelést kapásból el is engedtem. Minek edzeni, ha nincs regeneráció? Oké, akkor gyorsan megjárom a hadak útját, visszafelé megtömöm a majmot, és 12-13:00 között megpörgetem a mai kereszt edzést! Aztán munka és kora este majd meglátom, hogy mi sikerül még.
Ez a jó képességű, drága ember úgy nyitott, hogy 15 percet vártam rá az iroda előtt, mert „még belekezdett valamibe”. Azán mikor megérkeztünk ügyet intézni, egészen rövid várakozást követően sorra is kerültünk. Majd kezdődtek az örömök:
- nahát, egy űrlap, amit sovány malac vágtában ki kell tölteni…
- „tavalyeztnemkellett!” – rögtön felcsendült a vállam felett a megdönthetetlen érv, amitől nem is tudom, mit kellett volna várnunk
- forgalmi? kérdezi az ügyintéző hölgy
- ekkor már tudtam, hogy baj lesz 🙂 Az első kérdés lepattant emberünkről, láttam rajta hogy egyszerűen az agya megtagadta a kérdés értelmezését, tudván, hogy ebből nem tud jól kijönni.
- szeretném elkérni a jármű forgalmi engedélyét! – a fene a kitartó formáját, nem adja fel!
- én itt már csak vigyorogni tudtam, pedig sok kedvem nem volt a lelki szemeim előtt lepörgő jelenethez:
– vagy 20 zömmel túlsúlyos, erősen nyugdíjas korú, és teli szájjal lelkesen lihegő sorstárssal megerősítve töltöm azt a csekély 20 percet, az 5 négyzetméternyi ügyféltérben, amíg immár legkedvesebb kollégám „nemazénhibám” tekintete ismét feltűnik a bejárati ajtóban. A kezében a forgalmival. - a végén már a köldökömön is próbáltam lélegezni, hogy az esszenciális emberszagot valahogy elviseljem. Viszont az űrlapon szembe jött velem a joker kérdés, teherautó vagy személyautó? Ami ugye nagyon nem mindegy, mert a kiváltani kívánt engedély ára előbbi esetében a tervezett kiadás többszöröse! Csakhogy a céges autó, az bizony teherautóra van levizsgáztatva…
- szerencsére emberem annyira egyszerű, hogy kétségbeesett zavarában a loholástól, és a benti atmoszférától erősen oxigénhiányos állapotban, gondolkodás és megfontolás nélkül, bártan, tátott szájjal lépett be abba az erdőbe. És feltette a nagy kérdést az ügyintézőnek, ami akkora ziccer volt, szinte nekem fájt! De láss csodát, nem kellett a 20 éves Renault clio „kisteherautóra” emelt díjú engedélyt váltani, az aláírások után, szélsebesen hagytam el a helyszínt, remélve hogy emberemet ebben a hónapban már nem látom újra!
Mivel az az ötletem is hamvába holt, hogy kp helyett majd én fizetem kártyával a mókát, a kp-t pedig elkérem, hazafelé kerülnöm kellett egy automata felé. Legközelebb ~1.5 km, a kaszási auschan. Már amikor ideértem, elázott a cipőm. Oké, innen hév, de merre? Visszafelé, vagy előre? Visszafelé nem megyünk, picit talán közelebb lett volna, de haladjunk! Így nekivágtam, vagy inkább folytattam a hótaposást a szentenrei mellett, északnak. A hév pont elment, a gyalogátkelőhely lámpája pedig kérlelhetetlenül pirosra váltott az orrom előtt, a 2×4 sávos úton. Biztos nem várok, már csak 3 hév megálló, nem olyan sok. Ha gyalog megyek, belépek a mekibe. Nincs ott semmi értelmes, de a kifőzdében nem mindig van ehető eledel, a gyaloglásba már erősen kihabosodtam – persze be is vásároltam az auschanban, ha már ott voltam – hátamon a megrakott táska, ahogy kell. Szóval kellett a kalória, és ma még edzés egy szál sem volt! Azért az 5 km dagonyázás végére erősen megváltozott a véleményem a mai nagy ötletemről, hogy gyalog is remek móka lesz! Egy gyors BigMac, amit kifejezetten utálok, de sóher vagyok, és ha már sz@r, legalább drága ne legyen! – ez egészen jó áron volt. Már lassan 11 óra volt, amikor a Repeta felé vettem az irányt. Útba ejtve a szolit, mert újabb nagy ötlet, majd ott megszáradnak a zoknijaim, amíg odabent kvarcolok!
Rögtönöztem egy menekülttábort az aprócska fülkében, és próbáltam átmelegedni. Délre már megvolt a kajám edzés utánra, és hazafelé még Zséhez is beléptem. Meghívattam magam egy kis tegnapi maradékra. A 900 kalóriás mekis szemetet gyorsan lefojtottam még 600 kcal immár prémium, gyúrós kajával. Megmaradok! 🙂 Itt jött a remek hír – az ilyeneket azonnal elfelejtem, pedig nem először hallottam, ma 16:30 rendkívüli szülői értekezlet! Király! Szűk 4 óra munka addig, aztán a második felvonás előtt nem terembe megyek, hanem a suliba. Cool! Ennyit a dupla napról. Azért biztos ami biztos, indulás előtt még bevertem egy kis szénhidrátot, és a hátamon az edzős cuccal, elindultam az értekezletre. Már jóval 20.000 feletti lépéssel a lábaimban…
Annyira „leültem” a másfél óra szülőin, haza felé valósággal vacogtam! Ennyire még nem örültem a terem szubtrópusi klímájának, mint amikor ma megérkeztem!
Az edzés végtelen uncsi volt, és olyan felemás! Egyszerre volt könnyű, és nehéz is. Itt is emeltem mindenben egy picit a legutóbbihoz képest, mégis úgy unatkoztam, hogy közben folyamatosan számoltam vissza, mikor lesz már vége! Ennek ellenére kezdem érteni, hogy miért nyomják a futók ezt a sz@rt!
Maga a mozgás nagyon értékes rajta, de ettől még nem lesz szerethetőbb. Nem tudom más hogy van vele, nekem 1 óra ezen, kicsit olyan, mint az 1 perc plank. Sosincs vége!
- 60 perc x-trainer
- 706 kcal, 131 bpm (max 142)
- 7.5-7.7 speed, 143w
- 7.52 km, level 7, 160 spm
Ennyit máról, meg a nagy tervekről. Azért volt ma 38.000 lépés, még ha futni nem is futottam.