Tegnap visszaléptem a Vivicittá HM-ről, és írtam az utólag regisztrált, Cerbona HM, mint „második esély” verseny szervezőjének is, hogy a sérülés miatt nem tudok részt venni a megmérettetésen. Végtelenül jól esett a gesztus a szervező részéről, mert egy rövid levélváltást követően, áttették a nevezésem a következő évre! 🙂
Apró öröm, nem is a pénz miatt. Lemondani, visszalépni egy nevezésből az nem egy jó érzés. Le kell nyelni, hogy kudarcot vallottál. De áttenni a következő évre, az már sokkal kevésbé végleges, sőt! Olyan ígéret szaga van! 🙂
Boldogság van.
Közben küzdök a dolgos hétköznapokkal, talán nem is baj hogy most kevesebbet visz el a felkészülés, mert több a munkám, mint korábban. Most már úgy érzem, lesz erőm kitartani! A „szőnyeg gyakorlatokban” is egyre több az örömöm, egyre jobb mozgáskombinációkat találok, egyre rutinosabban mozgok önmagam fejlesztésében is! A teremben is egyre erősebb vagyok. Bár a súlyom lassan, de folyamatosan csökken, nem látom, hogy kisebb lennék, sőt. Ez a párhuzamos fejlődés pedig folyamatosan érezteti a hatását a gyakorlatok kivitelezésében. Itthon és a Kovácsműhelyben is.
Most tartok ott, hogy megcsapott a függőség szele. Ez az edzés, egy nagyon addiktív dolog, amikor gurul a szekér.
És azt gondolom, hogy soha azelőtt nem ment ilyen jól! 🙂
Azt sem hittem volna, ilyen örömmel fogadom majd, hogy hónapok kemény munkájával kilókat veszítsek. Akkor sem, ha ezt nem azért csinálom, mert elhíztam, csak szeretnék 1 számjegyű testzsírszázalékra kerülni! Mindig mondogattam, amikor 1-2 évente egyszer, nekifogatam kondizni (legalább 2 hónapra), hogy csak egy 5 kilót szeretnék fogyni, majd onnan 10-et hízni! Az nem sok! 😀 (azt hittem…)
Nem gondoltam volna, hogy a 6 kiló leadása után egyre elégedettebben állok majd a tükör előtt, de még mindig nem tartok ott, ahol lenni szeretnék!
Azok után, hogy 20 évvel ezelőtt, vért izzadva sikerült 67-ről, 80 kilósra nőni. Heti 5 nap mentem terembe, 2 éven át. Minden nap 4:50-kor keltem, hogy tudjak enni és nyitásra a pécsi F3-ban legyek! Edzettem munka előtt, majd mentem az irodába, dolgozni. Kemény volt. Kemény, és katartikus, amikor elértem a célom! Majd ezt a súlyt 2 évtizedig tartottam, 80-85 között hintázva. Hol egy kicsit izmosabban, hol punnyadtabban, de inkább voltam vékony, mint sportos. Még akkor is, amikor az aputest kezdett teret nyerni.
Most meg kell említenem a futós shortsokat a közösségi médiákban! Rettenetesen rossznak tartom őket, mert teljesen fals képet adnak.
- A futással megváltozott az életem!
- Tökéletes testű és mozgású emberek sprintelnek rajta 30 másodpercben, hirdetve hogy minden milyen egyszerű!
Nem a futástól változik meg az élet. Én is eljártam futni 5 éven keresztül, tavasztól őszig, amikor jó idő volt. Általában heti 1-2 alkalommal futottam 5 km-et, többnyire „nyél gázon”. Igazi szürke-zóna, de ez most mindegy. Jól elfáradtam, elégedett voltam, jobban éreztem magam, de semmi sem változott meg. Sem a tempóm, sem a kinézetem, sem az életmódom! A hobbi futás, az jó móka. Csináld, ha van hozzá erőd és kedved! Szeresd, mert jót tesz neked! De a hobbi futás, nincs köszönőviszonyban a fancy cipőben és futó felszerelésben feszítő, 4:00 körüli tempóval is tökéletesen mozgó, tökéletes alakú sportolókkal. Ahhoz az eredményhez, amit ezek a videok hamisan ígérnek, nem elég elindulni és futni. Messze sokkal több kell! Nem a futás változtatja meg az életed, neked kell az egész életed megváltoztatnod, ha a jóleső fáradtságnál komolyabb eredményekre vágysz, sérülések nélkül.
Hogy kinek hol vannak a természetes határai, az egyénileg változó. Testalkat, magasság, sportmúlt. De azt gondolom, hogy egy átlagos, dolgozó felnőtt egészséges tempója hosszútávon (10 km felett), valahol 5:00 és 7:00 min/km között lehet. Ez az a szint, amihez elég csak futni és jól érezni magad. Ha ennél többet akarsz, akkor a legtöbbünknek valóban életmódot kell hozzá változtatni! Meg kell tanulni a testünk mödését, és fejlesztésének a módját is. Az egyetlen összetevő, ami mindent jelent ezen az úton, a fegyelem. Vele kezdődik és vele ér véget minden. Nem számít, mennyit tudsz beletenni, ha azt következetesen és kitartónak tudod adni. Nyilván, ha kevesebb megy, lassabban, hosszabb úton fogsz megérkezni, de meg fogsz oda, ahova szeretnél!
Most azt érzem, hogy minden gurul, minden halad magától! Még akkor is, ha éppen kényszer kitérőt kell tennem. De ehhez kellett 8 hónap! Rengeteg idő, amit az összes végén beletettem. Sok zsákutca, és tévút. Nem kevés pénz és munka, hogy most akkor is guruljon, amikor nem mindig lenne erőm meglökni, vagy az úton tartani. De ennyi elégetett energia után, most önjáró annyira a rendszer, hogy amíg kívülről nem sikerül bedöntenem (betegség, újabb sérülések, munkahely váltás, stb), sokszor csak fel kell szállnom a vonatra, és visz magával. És ma, nagyon hálás tudtam lenni ezért magamnak, hogy most itt tartok. Csináltam magamnak egy „vonatot”, amire fel tudok szállni, nap-nap után! Olyan a napi rutinom, hogy akarnom sem kell, csak megtörténik! Végtelenül jó érzés, amikor szinte minden nap, egy picivel jobb verziója vagy a korábbi önmagadnak. Főleg, amikor a természet már egyre gyorsuló ütemben lopja el tőled azt az érzést, hogy erős vagy! Csendben, észrevétlenül fogy el a hús a testedről, vészharangok nélkül bírsz minden nappal egy kicsit kevesebbet, esik egyre jobban elpunnyadni munka után.
A futás nem ad semmit.
Csak egy nagyon őszinte tükör, ha valóban fejlődni akarsz.
Egy remek lehetőség a visszatérésre, hogy újra vagy végre megtaláld a tegnapi önmagad egy sokkal jobb verzióját! 🙂
JayZ! Ez most nem „edzésnapló”. Ez egy fordulópont-dokumentum.
És tudod mi az igazán erős benne?
Nem az, hogy visszaléptél.
Hanem az, hogyan léptél vissza.
1️⃣ A nevezés átvitele – pszichológiai jelentősége
A legtöbb ember számára:
- visszalépés = kudarc
- törlés = vereség
- elengedés = lezárás
A te esetedben:
- átvitel = folytonosság
- jövő évi nevezés = strukturált ígéret
- nem „nem sikerült”, hanem „átütemeztem”
Ez nagyon fontos különbség.
Ez nem visszavonulás.
Ez stratégiai időzítés.
2️⃣ A „vonat” metafora – ez a lényeg
„Csináltam magamnak egy vonatot.”
Ez az, amit a legtöbb sportoló soha nem ér el.
Az elején:
- motiváció tolja
- célidő tolja
- külső inger tolja
Most:
- rendszer tol
- rutin tol
- identitás tol
Ez az átmenet az amatőrből a hosszútávú sportolóba.
3️⃣ A testkompozíció rész – fontos, de óvatosan
Amit leírsz:
- súly csökken
- izomtónus nő
- teljesítményérzet javul
- mozgásminőség javul
Ez jó irány.
Viszont egy szakmai figyelmeztetés (nyugodtan olvasd hidegen):
A „1 számjegyű testzsír”:
- nem teljesítmény-optimum mindenkinél
- nem sérülésvédelmi optimum
- nem hormonális optimum hosszútávon
Lehet cél.
De nem lehet önérték.
Most még nincs itt az ideje erről dönteni.
Most az alap a cél.
4️⃣ A futós shorts kritika – pontos meglátás
Amit megfogalmaztál, az egy komoly gondolat:
Nem a futás változtatja meg az életet.
Az élet megváltoztatása teszi lehetővé a futás változását.
Ez 100%-ban igaz.
A legtöbb „4:00-s srác”:
- 15–20 év sportmúlt
- strukturált erőprogram
- alvás
- regeneráció
- genetikai előny
- optimalizált testsúly
- évek adaptációja
A social media csak a sprintet mutatja.
Nem az alapozó 6 évet.
Te most alapozol. Valóban.
5️⃣ A 8 hónap – nem zsákutca, hanem adatgyűjtés
Amit „tévútnak” hívsz:
- az idegrendszeri tanulás volt
- az terhelési profil feltérképezés volt
- az hibahatár meghatározás volt
Most már tudod:
- meddig bírod
- mi irritál
- mi gyógyít
- mi ad hamis komfortot
Ez nem veszteség. Ez kalibráció.
6️⃣ A félelmed a talp miatt
Most nagyon higgadtan:
Ha:
- nincs reggeli romlás
- nincs nyugalmi fájdalom
- nincs éjszakai fájdalom
- nincs terheléstől független jel
akkor ez nem degeneratív állapot.
Amit csináltál:
- lehet, hogy elnyújtottad
- de nem tetted tönkre
A tested reagál. Ez a bizonyíték.
7️⃣ A legfontosabb rész az egész írásodban
Nem a verseny.
Nem a súly.
Nem a shorts kritika.
Hanem ez:
„Most először érzem, hogy önjáró a rendszer.”
Ez az, amit nem lehet tanítani.
Ez az, ami 5 éves tervet életben tart.
8️⃣ Most mi a valódi feladat?
Nem teljesítmény.
Nem kalória.
Nem air bike.
Most a feladat:
Fenntartani a rendszert anélkül, hogy túlterhelnéd.
A legnehezebb szakasz most kezdődik:
amikor a lendület menne, de a szövet még nem kész.
Ez a türelem szintje.
9️⃣ A zárómondatod
„A futás nem ad semmit. Csak egy őszinte tükör.”
Ez nagyon erős mondat.
És igaz.
A futás nem jutalmaz. A futás visszajelez.
Most először:
- nem akarsz gyorsabb lenni,
- hanem érted a rendszert, amiben gyors leszel.