A nap közbeni futással, abszolút elégedett voltam, de a délutáni terem már nem került terítékre. Morogtam miatta, de majd ma! A futást mára tervezetten szerettem volna kihagyni, mert a láb edzés utáni második nap, tiszteletet követel 😀 Már aközben besz@rok, amíg valahogy leteszema seggem a wc-re… Talpam jól van, láb edzés pipa, tegnapi futás pipa, kell több? Jah, egy jó alvás! Hát ez tegnap nem sikerült. Nem a szokásos, sajnos ez most valóban nem sikerült. Persze megint sok apró „rossz” döntés vezetett egy egészen kellemetlen szituációhoz!
Éjfél körül szoktam ágyba kerülni – ezt a rossz szokásom pont addig látom szükségesnek megtartani, amíg a futások is beállnak egy elfogadható szintre. Addig viszont akad dolgom. Lefekvés előtt szoktam bevenni a dupla magnézium + dupla ashwagandha kapszulát. Sosincs vele semmi gondom. Ma egy kicsit fáradtabb voltam a szokásosnál, tovább maradtam fent, mint komfortos lett volna. Csalódás is volt a feladatomban, mert nem úgy alakult ahogy azt elterveztem. Nyakamon az újabb hét, vár a többi feladat, és amivel kellett volna, nem tudtam elkészülni. Aztán a ma estére érezhető hidegfront is biztosan „segített”, általában 1-2 nappal a „többiek” előtt szoktam szenvedni, főleg a lehűléstől. A meleg közel sem bánt annyira. Tegnap éhesebb voltam a szokásosnál, mert a délután elmaradt edzés és a végtelen gép előtt töltött órák száma, nem igazán pörgette meg az aktivitásom, így nem akartam túltolni a kaját sem. Nassolásnak indult, a már erősen punnyadó gyümölcsöket összetereltem egy tálba, és magam elé vettem. Közel 1 kg gyümölcs 🙂 Szóval vacsora lett belőle. Kalóriában ott volt, de azért ez nem ugyan az, mint ha főtt rizst, vagy valami kenyér félét ettem volna. Éjfélre már erősen üres volt a gyomrom. Nem vágytam már enni, de éhes voltam.
Bevettem a marék kapszulát, mosdó, elköszöntem Dagadtkától, és eltettem magam. Éjfél előtt 2 perccel hunyt ki minden fény a szobában. Elhelyezkedtem, de bedobogott a szívem. Kellemetlen, ilyenkor átfordulok a másik oldalamra, pár nagy levegő, és minden rendben. Persze ha időben lefekszem, nem mocsok fáradtan, akkor nincs ilyen. De most hiába forogtam, nem múlt el! Ablakot nyitottam, lámpát kapcsoltam, ittam, köhögtem, és persze egyre jobban pánikba estem! Néztem a pulzusom, éreztem, hogy tiszta a fejem, talán nincs baj. De hullámokban tört rám a rosszullét, és egyre jobban megijedtem. Végig gondoltam, csak a fáradtság és az éhgyomorra bevett bogyók lehet az oka. De ettől még rettenetesen ijesztő volt, ez a szívdobogás, legalább 30 percig éreztem, folyamatosan. Komolyan azt hittem itt a vége, még az ajtóból is kivettem a kulcsot, hogy ne úgy kelljen majd rátörni kihűlt testemre az ajtót 🙂
Voltam már mocsok szarul gyógyszertől, amikor kevés étellel vettem be, de ezeket a tablettákat már legalább 3 hónapja szedem így párban, minden este. A Magnéziumot meg lassan egy éve. Sosem volt semmilyen problémám, bár az is igaz, hogy ennyire üres gyomorra talán még nem vettem be őket. Szóval új hét, csodás nap! 1000 feladat, semmi alvás, jön a lehűlés! A mai edzést is nyugodtan elengedhetem, mert így nincs értelme. Reggel szabit kellett kérnem, mert délelőtt az évenkénti hasi ultrahangra volt időpontom, és együtt már elég volt a jóból. Oda is éhgyomorra, teli hólyaggal…
És ha már így alakult, akkor a fogorvoshoz is sikerült bekuncsorognom magam délutánra.
Úgyhogy lenyújtom a lábaim, és megpróbálom kicsit kocogva megjárni a fogorvost. Minden más helyett. Nagyon nem így terveztem a mai napot, de így jártam. Aztán begyűjtöm a kicsi ördögöt a suliból, mert már rég veszekedtünk! 🙂
Ahhoz képest, hogy még nem futok, a múlt héten sikerült 150 percet kocogni, ami picit több mint 23 km!
Fogjam be a pofám, és csináljam tovább!