A tegnapit nagyon durván elfutottam :/ Nem figyeltem, vagyis figyeltem, de csak a ritmusra. Élveztem, könnyen ment, és meg is lett az eredménye. Este felé már jelentősen húzott a talpam, egy hosszabb ücsörgés után. Pedig a futás közben nem volt semmilyen jel, hogy baj lenne. Egyszerűen, csak sok volt a terhelés. Nagyon nehéz úgy, hogy nincs figyelmeztetés, vagy nem tudom olvasni őket. Remélem egy pihenő nap után tudom folytatni a felkészülést! Ha minden kötél szakad, még tudok szombaton egy cross-trainert villantani, de ha utána sem leszek jól, az nagyon fog fájni az egomnak!
Amúgy túrtam a tegnapi túltolt futás mellé egy korábbi hasonlót is. A februári „vészleállás” előtt, egyetlen futásra kijöttem a teremből. Ezt látjuk a tegnapi mellett. Arra kaptam eddigi egyetlen 61 RI értékem. Összehasonlítva a friss futással, nagyon kevés különbséget látok. Mégis jelentős a polar pontozásában. Egyetlen valódi eltérés, hogy ott egy 2 hónapos progresszív időszak végén, már 80 feletti kardio load tolerance szinttel futottam, most a polár szerint még épp annak az értéknek a fele alatt vagyok: tegnap 39, mára már 42 (28-ról kezdtem 3 hete). Néhány +ütem a pulzusban, és egy kiváló futásból máris csak átlagos lesz… Pedig egy picit gyorsabb voltam, egy leheletnyi wattal olcsóbban. 🙂
Este még elvonszoltam magam a terembe is – rohadt sokan voltak! Már nézegetem a kombinált kondigépeket, és közben lapos pillantásokat méregettem a kanapét. Most azt érzem, hogy ez a felugrok a gép elől, és lóhalálában tolok valami edzést, ez nem fog tudni sokáig menni. Rohadtul érzem, a szőnyeg hiányát. Azok az átmozgatások, akkor nem tűntek hasznosnak, de most hogy nem csinálom, nagyon kellene! Olyan helyeken szedek össze apró húzódásokat, sérüléseket, amelyekről azt sem tudtam, hogy van olyanom! Persze nem az a megoldás, hogy veszek valami drága szörnyűséget, ami egyéltalán nem való egy 6. emeleti panellakásba. De valamit ezzel kezdeni kell. Ahogy a türelmetlenségemmel is. Pedig már azt hittem, hogy sokat fejlődtem, de még mindig nem eleget. Még mindig túl gyorsan és túl sokat akarok. :/ A terem végül közepesre sikerült. Volt két zsákutca, az megnyomta 40-ről 50 percre a súlyzós részt, de nem éreztem a várt hatást. Két gyakorlat kiesett, azokkal már nem próbálkozom legközelebb.
Reggelre azért jobb lett a talpam, valamelyest. Nem lehetek lusta, vissza kell hozni a nyújtást, hengerezést a mindennapokba! Ahogy a kocogás előtti bemelegítésre sem lehet kifogás a „nincs rá idő, úgysem futok még gyorsan”. Nagyon megbomlott a fegyelmem. Nem is értem, hogy fél év vergődés egy megfoghatatlan, előre nem jelezhető, nem kiszámítható de alattomban vissza-visszatérő sérüléssel, miért nem tudok motiváltan, következetesen edzeni, készülni!? Felháborító!
Mára is egy jó elliptikus volt tervben, de inkább lecseréltem a szombati súlyzós edzésre. Nem volt fogamra való kaja, így gyrost vettem. Ebben viszont sokkal több volt az „anyag” mint a pihenőnap engedné. Messze az este, még tuti fogok enni egy nagyot, szóval elmegyek és edzek egyet, aztán dolgozom tovább. Tegnap éjjel ill. ma délelőtt sikerült egy nagyot haladnom, már csak kisebb csodákra vany szükség, és egész jól fogok állni! 🙂
Jó volt az edzés, ez jobban sikerült, mint a tegnapi! Így ma pihent a talpam. Holnap sem futok, csak egy kis cross-trainer, és a vasárnapi 6 kilivel ha nem is növelek a heti mennyiségen, de átstruktúráltan, lehozom a múltheti kilométert. Csak rosszabb ne legyen!