Hazaérve az országjárásról, csak egy gyors összefoglalóra van időm. Természetesen két fizikai munka között, nem a gép előtt ültem és dolgoztam, hanem lógattam a lógatni valóim. Nem vagyok rá büszke, lett volna feladat bőven. Vidéken voltunk a szüleimnél, és egy kicsit próbáltam hasznos lenni.
Pénteken egészen későn keltünk a Kölökkel, mert éjjel sokáig dolgoztam. Aztán készülődtünk, és már majdnem dél volt, mire kiegészült a csapat. Hármasban megindultunk világgá, Baranyába! Pénteken nem volt futás, és bár a fél házat elvittem, szőnyegezés sem. Érkezést követően megebédeltünk, majd egész kevés pihenő után, nekifogtam a hasogatásnak. Itt csak egy másfél órát birkóztam a kisebbik fejszével, a valódi célszerszámot előbb be kellett áztatni. De hangolódásnak egészen jó volt!
A szobamérleg használhatatlan volt, így a reggeli mérlegelések elmaradtak. A kajáimat nem vittem, nem akartam polgárháborút anyukámmal, ettem, amit kaptam. 🙂
Azért nagyjából sikerült hozni a megfelelő vagy ahhoz közeli makrókat. Cserébe az alvás frenetikusan sz@rul sikerült. Nem csak meleg volt, de kényelmetlen is az ágy. Itthon sem igazán találom a megfelelő pózt, de a megszokott fekhelyemen kívül, ez még nehezebbnek bizonyult. Pedig a párnáim nélkül sehova sem megyek…
Szombaton már egy könnyű kocogással kezdtük a napot, majd jött a fő mutatvány, a tuja nyírás. Ez elsőre sima rutinfeladatnak tűnik, de nem volt ennyire könnyű. Egy egészen komoly létra-állványt szereltünk össze, aminek a tetejéről egy 2 méteres (3-ra bővíthető) láncos fűrésszel igyekeztem olyan 3 méter magasan visszavágni a tuják tetejét. A hét végén, a tervezett szakaszt sikerült is kétszerre megcsinálni, ami a teljes sövény-kerítés 2/3 része. Bő 100 percet bírtam mindkét nap az állvány tetején küzdve az elemekkel. 🙂 Itt is folytattam volna délután a hasogatást, de mivel szombaton nem volt zárva minden, egy kicsit meglógtunk a városba, és megnéztünk Pécsett egy filmet a pláza mozijában. Ettünk egy pocsék sütit a Mecsek cukiból, és sikerült venni a gizda testemre két új nadrágot is, mert a korábbi szettből teljesen kifogytam.
A vásárnapot is egy 6 kilis, lassú kocogással kezdtük, amiért igazán hálás vagyok! Mondjuk a „csinálj egy képet futás közben” nekem a halálom, de engedtem az erőszaknak. Cserébe tudtam igazi lassú tempót hozni, elfutások nélkül! Igazán hasznos volt! És a tegnapi nap volt a csúcs, mert a futás után jött a tuja nyírás záró akkordja, amihez ha komoly segítséget nem, de kiváló társaságot azért kaptam! A bátyám érkezett meglepetés látogatásra, a feleségével! Ugyan nem maradtak sokáig, de igazán élveztem az együtt töltött időt! Majd ebéd után egy rövid szusszanás, és folytattam a hasogatást. Így a hét végi kardioval nem volt gond! 🙂
A mai nap már a hazautazásról szólt, és megérkezés után, sikerült is egy pörgősebbet futnom. Kifejezetten jól bírtam, de ez még mindig rettentő messze van mindentől. Minden esetre élveztem, és pont elég volt! Holnaptól igyekszem mielőbb visszarázódni a korábbi kerékvágásba!
A mai futás számokban:
A két easy szombat és vasárnap:
A mai semmi képpen sem trend! Most nem volt terem 4 napja. Volt egy teljesen kihagyott nap, és két regen futás. Az összes kardio terehlés megvolt, de egészen más profillal. Így a „futásra” pihenten érkeztem, még ha egyébként fáradt is vagyok. Ezt éreztem, és engedtem egy olyan tempót, amit most ez a kivételes hosszú hétvége lehetővé tett. És jó volt, ez most kellett! De ennyi, holnaptól vissza a dupla rendszerbe, ahol a terem és a Z2 adja a terhelést. Inkább időben skálázok és nem tempóban.
Még csak tesztnek sem nevezném a mait. Inkább csak megfutottam, amit a testem engedett és kívánt.
Amikor éreztem, hogy kezd a pulzus felmenni, lassítottam. Mikor könnyebb lett, picit visszazártam.
Semmilyen kíváncsiság nem volt bennem.
Mennyit tervezek emelni? Csak annyit, hogy a héten az össz. kardio terhelés folyamatosan biztosítsa az egyenletes progressziót. A szükséges és elegendő szintet. Ha soknak érzem a futást, akkor a teremben lesz több. Vagy ha épp jobban ment a terem, akkor tudok egy könnyebb, rövidebb futás hozni. Már csak a feladataim, nem haladnak…