Péntek
Ennyit a tervekről, még jó hogy nem akartam a balatonon ultrázni!
Este még felszívtam magam, és elvonszoltam magam a terembe, de azért nagy vérengzést nem csaptam. Legalábbis érzésre, egyébként egész vállalható lett.
A múlt héten is csak egyetlen egyszer jutottam el gyúrni, és most sem lett jobb. Már nagyon érzem, hogy leeresztettem. De mentségemre, nagyon megszenvedek ezzel a hasmenéssel, még ma sem vagyok jól. Pénteken mindenhol is edzett valaki, íde akkor a hátrányból indultam, hogy igazából mindegy volt. 20 perc elliptikus után, még egy 50 perces gyurma is összejött. Igaz, közben taktikai vagy inkább technikai szünetet voltam kénytelen tartani.
Szombat
Tegnap már semmi sem fért bele, most éreztem először, hogy határozottan gyengülök. Már fel sem merült bennem a futás vagy edzés gondolata. Tényleg elkezdtem diétázni – versenyszerűen éhezni. Főtt rizs, főtt krumpli, pirítós. Tegnap még készítettem magamnak natúr csirkemellett, de ma már ezzel sem fogok kísérletezni, nincs értelme. Étcsokival is próbálkoztam, semmi hatása. Mondják még a zöld banánt is, hogy nagyon hatásos, csak nem szabad kihúzni! Na ennyire még nem vagyok elkeseredve, hogy ezt is kipróbáljam! 🙂 Tegnap reggel még ráálltam a mérlegre. Nem megnyugtató, egy darabig tartotta magát a súlyom, de az utolsó pár napban már drasztikusan lecsökkent. És sajnos ez nem zsír égetés, leginkább csak folyadékvesztés. Jól mutatja, hogy komolyabban kell vennem, mert ez már nem játék. Akkor sem, ha nincs kirívó fájdalom, vagy diszkomfort. Egyre felszínesebben, és kevesebbet tudok aludni, a vasárnapon múlik, kell-e orvos hétfőn.
Vasárnap
Még próbálom a Yaziot ma is vezetni, bár a motiváció eléggé lecsökkent. Mérlegre már rá sem mertem állni. Most elkezdtem egy új tablettát, mert a szén és a probiotukum amit eddig szedtem, nem hozta meg az áttörést. Talán. Ha ma nem javul, holnap el kell zarándokolnom a háziorvoshoz. Bár nem túl hálás feladat tőle várni a csodát, azért volt már, hogy kellemeset csalódtam benne!
Igaz, mindössze egyetlen alkalommal. 🙂
Ma nincs hosszú futás, semmi sincs. De legalább már a fogaim – amennyi még van – „megnyugodtak” a húzás utáni állapotból. Végre nem fáj az arcomban semmi! De sajnos a fejem még mindig radarként reagál erre a bolond szélre. Kell még pár nap, hogy teljesen fájdalom mentes legyek. Most várni vagyok kénytelen. A kölyök focizik, szerettem volna kimenni megnézni, de ma ezt is elengedem. Majd a jövő héten :/