Péntek
Sajnos tegnap nem értem rá a kölyökkel lógni, de szerencsére a keresztanyja megmentette a napomat meg a s@ggemet is! Játszóházba vitte egyetlen magzatom. Így én egész nap a teendőimmel voltam elfoglalva, és még kora délután egy futásra is el tudtam vinni magam. Persze nem kellett volna,
- mert előtte már 3 nap volt futás
- mert előző nap kifejezetten minőségi 10 kilit sikerült beletenni
- kondiba kellett volna menni, de megint nem
- keveset aludtam
- és még be is kóláztam (koffein)
Már az első 500 méteren éreztem, hogy a pulzusom most fényévekre lesz a várt tartománytól. Így néhány kili után, feladtam a küzdelmet, és inkább a kényelmes tempót tartottam. Előző nap ez a futás még prémium volt, ma már csak egy közepesen sz@r. De ilyen is kell, eleve az állóképesség fejlesztés volt a cél, ezt a futást csak meg akartam csinálni. Nem volt több elvárásom. Olyan is lett. A végén beledobtam három „tempó tüskét”, egészen 169-ig sikerül a pulzusom felcsavarni 🙂
Megállapítottam, hogy ezzel a 180-as ritmussal, 3:15 a max, amit futni tudok a Vomeroban. Így is már 176 cm volt a legnagyobb lépéshossz, ami azért már nem kevés. Ezen a tempón inkább a 190-200-as lépésszám lenne az ideális, de úgysem bírnám még ezt a sebességet.
Szombat
Azért volt igazán jó a tegnapi picit erőltetett futás, mert a 170+ centis lépések és a mai 1 óra foci a kölökkel (az egyik, már kiszolgált futócipőben) pontosan azt az eredményt hozták, amit „vártam”! Most érzékenyebb a talpam, van egy kis fájdalom. Már 3 hónapja tart az ádáz küzdelem a szemölcsök ellen is. Alakul, de időnként mocskosul érzékeny, fájdalmas még a „nézés is”, nem hogy a járás. Ezek együtt, valószínűleg stornózzák a holnapi hosszú futás terveit… Majd reggel meglátom, hogyan állunk. Ha nincs futás, akkor viszont terem! Nincs kifogás, már nagyon gáz. Megint olyan vagyok mint a lepkefing a szélben. Erőtlen, nyegle. Amikor heti 3-4 súlyzós edzés megvan rendszerben, végtelen energikus vagyok!
A hasmenéses 2 hétben, egyre kevesebb fehérjét tudtam bevinni. A kreatin teljesen elmaradt, a glikogén raktárak kiürültek, a víz kiment belőlem. Mint a lufi az akácosban. Most végre egy picit rendeződni látszanak a dolgaim, nagyon remélem, hogy a május, már egy remek hónap lesz!
Szóval ma lusta disznó voltam, délelőtt még volt dolgom, de délután szinte csak a telefonom nyomkodtam. Egy ideig a kölökkel közösen horzsolt a családi Minecraft! 😀
Ma este alszom, sajnos nincs sok beszámolni való így mehetek is pancsolni és el is teszem magam! Rám fér végre, egy korrekt éjszaka! Ha egyszer sok pénzem lesz, veszek egy új matracot, párnát és a székemmel / asztalommal is kezdenem kell valamit! De ma elég lesz, ha időben lefekszem, és alszom reggelig! 🙂