Kedden futottam egy közepesen gyenge 5 kilit, amit tegnap sikerült megfejelnem még egy fokkal gyengébb ötössel. Egyszerűen ezen az öt km-en, a lassabb tempókon nem gazdaságos a mozgásom. Legalábbis nem olyan hatékony, mint ha ennél gyorsabban futok! Bár az utóbbi hetekben nagyon hektikus teljesítményt tudtam csak produkálni, egyre inkább érzem, hogy
- lehet ugyan, hogy még nincs látványos pulzus javulás
- nem bírom még továbbra sem a 15+ km távokat, mert jó ideje nem sikerült megszakítás nélkül haladni a felkészülésben
- nincs látványos tempó javulás sem, Z2-ben
De amikor egyszer-egyszer kicsit beleengedem 150-152 bpm-re, rettentő könnyeden tudok suhanni 🙂
Korábban is volt már róla szó, hogy ez a Z3 eleje / alja lesz az „utazó zónám”. Én ezt sosem gondoltam komolyan, mert a tempó céljaim, mindig inkább a másik végén tanyáztak, treshold közelében. És oké, hogy „meg tudtam csinálni” mindkét hm versenyen amit terveztem, de azért ezek az idők és célok, nem járnak milliós pénzjutalommal, dobogóval vagy egyéb jelentős elismeréssel. Már az „utazó sebesség” sem az a tempó, ahol a legerőteljesebb fejlődés tud megtörténni! A csoda, Z2-ben történik és tényleg! 🙂 Azért időnként jó lesz végre megnézni, hol is tartunk, milyen ha egy kicsit a lovak közé dobom a gyeplőt!
De az még nem most lesz, sajnos a múlt hétvégi geb@sz nem segített. Ugyan teljesen más a terhelési profilja a mostani futásaimnak, mint volt már majdnem egy évvel ezelőtt. Vagy akár csak fél évvel korábban is! Kevésbé fárasztó, kevésbé marad a lábamban, azért ma mégis rettenetesen éreztem a szőnyegezés, átmozgatás hiányát. A rettenetes pózok, amikben a napjaimat töltöm a gép előtt…
Április volt a leggyengébb hónapom, hosszú ideje. Szinte semmi kereszt-, nulla funkcionális-, és a súlyzós edzés is kb. a korábbi hatékonyság ~30-40%-a lehetett. Maximum. Szégyelnem kellene magam miatta? Szerintem nem. Mondjuk elég mocskosul éreztem-, de próbálom minél kevésbé emészteni magam miatta. Így alakult, most sok minden nem jött össze, vagy épp túl sokszor borult fel a prioritás. De minden nap, egy új lehetőség! Minden hét vagy hóforduló, egy új fejezet első lapja! Miért ne lehetne jobb, sőt, sokkal jobb a május, mint amilyen az április volt!?
Sokkal jobb lesz! 🙂
Azért a két utolsó futásom itt hagyom, azzal a lábjegyzettel, hogy a mai eredményét szeretném még viszont látni, fogom tesztelni! Remélem, hogy nem csak napi forma ingadozás volt! Egy picit másképp szerveztem a ritmust és a tempót. Működött!
Meglátjuk, a csoda csak egyszeri volt-e, vagy már valami elkezdődött? 🙂
Annyira könnyű lenne engedni az ego-nak, és feljebb kapcsolni a tempóban! Ott a könnyebb mozgásminőség, a futósabb futás! De már ma is egy picit több volt a Z2 teteje, mint ideális lenne! Az olcsó futás, a fejlődés pedig nem ott épül, ahogy az ego ünnepel!
Az majd az őszi hm-lesz! 🙂