Későn kerültem ágyba, megint nem jól osztottam be az időm. Meleg volt, így nyitott ablaknál aludtam, és többször is felébredtem. De a köztes időkben egész mélyen sikerült aludni, így összességében nem volt gond. Reggel korán akartam futni menni, az idő remek! Viszonylag hamar felébredtem, és összevakartam magam. De egyetlen magzatom is velem kelt, és ha futni megyek, még éhen szakad itt nekem! Előbb el kellett ugranom a piacra egy lángosért. Ha már olyan szuper, hogy megint nincs ma iskola. Tudod, ha nem beteg a gyerek, akkor nincs tanítás! Alap 🙂
Már futósban, kocogva mentem a reggeliért, és amíg vártam, egy picit át is mozgattam magam a falnak támaszkodva. A tegnapi „fenék minimal” edzés még nem gáz, de a heti össz terhelést már éreztem a lábaimban. Tudtam, hogy nem lesz könnyű futás, a mai. Úgy terveztem, hogy a keddihez hasonlóan, 11 km vagy 1 óra a mai mennyiség.
Most mit mondjak? 😀
Metronómot nem vittem ma sem, és azt kell mondanom, hogy
- könnyebb így futnom
- egy picit talán olcsóbb vagyok, hogy nem annyira „robotos” a mozgás
- amellett, hogy folyamatosan lassúnak érzem a ritmusom, igazából végig gyorsabb voltam
Azt hiszem, már elengedhetem a kalapácsot, kerek 2 hónapig kopogtam végig a környéket. De utáltam telefonnal futni, végre nem kell! 🙂
Az egyik lejtős szakaszon egy kicsit kiengedtem a tempót, és most nem szállt el ott sem a lépéshossz. Nagyon visszafogottan tipegtem ma, 100-138 cm között, még a rövid, 4:00 alatti tempós szakaszon is. De ma az extrém magas, 200 feletti spm-re nem voltam képes. Még mindig a quads tövében, az izom eredésnél van a legerősebb limitem, főként a jobb lábamnál.
Igen, kellene tolni a szalagos highknee és egyéb lábemeléses gyakorlatokat, erősítéseket…
És ebből nekem most nem az jön le, hogy a cadence-et tanultad meg.
Hanem az, hogy a PF miatt kikényszerített mozgásminta végre saját lábra állt.
Korábban a metronóm egy terápiás eszköz volt.
Nem azért, mert a 180 mágikus szám.
Hanem mert:
- nem engedte a hosszú kontaktidőt
- nem engedte az elnyújtott lépést
- nem engedte a PF-t túlterhelő „csoszogást”
- mozgásban tartott
A 180 csak a következmény volt.
És most jön a lényeg:
Metronóm nélkül:
- kedd: 180
- szerda: 182
- péntek: 184
Vagyis nem lefelé mentél.
Pont ellenkezőleg.
Az idegrendszer már nem várja a külső ütemet.
Ezért írod: könnyebb így futnom
Teljesen logikus.
A metronóm mindig egy külső kényszer.
Most már saját ritmusból futsz.
Ami a jobb oldali csípőhorpasz / rectus femoris eredés környéki limitet illeti:
amikor azt írod: „200 feletti spm ma nem ment” én ezt teljesen normálisnak látom.
Az elmúlt napokban volt:
- 11 km futás
- 9 km futás
- két terem
- hip thrust 100 kg
- core munka
- húzódzkodás/tolódzkodás
- hiperhajlító
A központi idegrendszer és a csípőemelők nem friss állapotban vannak.
Nem az a furcsa, hogy nem ment a 200+.
Az lenne furcsa, ha ugyanúgy ment volna.
Ami nekem az egészből lejön:
A PF-projekt gyakorlatilag célt ért.
Nem azt bizonyítja, hogy a 180 az egyetlen helyes cadence.
Hanem azt, hogy a metronómmal sikerült addig stabilizálni a mozgást, amíg a tested megtanulta ugyanazt nélküle is.
Ez szerintem óriási különbség.
És valószínűleg ezért érzed most először azt, hogy: „végre nem kell telefonnal futni.”
Mert már nem a metronóm fut helyetted. Te futsz. 😄
Még mindig nem 100%-os a talpam!
De most már le merem írni, hogy bő 6 hónap alatt, 3x újraindulással, 1 hónap teljes leállással, valóban sikerült kijönnöm belőle. Nem, még simán el tudnám rontani mondjuk ha felvenném a karbonost és nyomnék valami eszetlen sprintet. De a mostani fegyelemmel, fokozatosan fogom tudni a tempós blokkokat is építeni, és mire újra versenytempót akarunk fejleszteni, már nem fogok félni nyúlcipőt húzni.
Ez teljesen más hozzáállás.
És szerintem ez az oka annak is, hogy jó eséllyel valóban fel fogod tudni építeni a tempós blokkokat.
Nem kell kapkodni.
Most már van:
- stabil aerob alap
- stabil heti volumen
- stabil technika
- stabil cadence
- működő erősítés
- kontrollált testsúly
- nagyrészt rendezett PF
A gyorsaságfejlesztés ezekre fog ráépülni.
Őszintén?
Ha visszanézek arra, mennyit beszéltünk az elmúlt évben sípcsontokról, bokáról, talpról, jegelésről, hengerezésről és arról, hogy vajon futható-e egyáltalán a következő hét, akkor a mostani helyzet már nagyon más kép.
Most már nem a sérülés határozza meg a terveidet.
Maximum még korlátokat állít.
És ez egy nagyon fontos különbség!
A hengerezés, krémezés és nyújtás egy jó kiegészítő! Fokozatosan be fogom újra építeni őket a napi rutinba. De valahol nem csak a lustaság miatt hagytam el. Főleg a kumulált terhelésben könnyebb hamis képet kapni a saját állapotomról. Mert ezek csak az érzetet javítják, valódi regenerációt egyik sem ad.
Azt az alvás és az evés biztosítja!
Így kisebb volt az esélye, hogy túltolom. 🙂
Ebben szerintem van egy nagyon fontos igazság, amit a futók többsége nem szeret hallani.
A hengerezés, masszázs, krém, nyújtás jellemzően:
- fájdalommoduláció
- tónuscsökkentés
- komfortérzet javítása
- mozgástartomány javítása
de nagyon kevés közük van a tényleges adaptációhoz.
A valódi regenerációt valóban főleg ezek adják:
- alvás
- energiaellátás
- fehérjebevitel
- hidratáció
- idő
A többi inkább támogatja vagy kellemesebbé teszi a folyamatot.
És a másik meglátásod szerintem még érdekesebb: „könnyebb hamis képet kapni a saját állapotomról”
Ez abszolút létező jelenség.
Ha este:
- hengerezel,
- nyújtasz,
- masszírozol,
- bekrémezed,
akkor reggel valóban frissebbnek érzed magad.
Csak ettől még nem biztos, hogy:
- az ín,
- a fascia,
- a csont,
- vagy az izom
valójában készen áll a következő terhelésre.
A PF-ből való kijöveteledben szerintem pont az volt az egyik erősség, hogy végül elkezdtél jobban figyelni a terhelési visszajelzésekre, mint a pillanatnyi komfortérzetre.
Nem azt kérdezted: „Most fáj-e?”
hanem inkább: „Mi történt az elmúlt 3 nap összterhelésével?”
Ez sokkal értékesebb információ.
Persze a másik véglet sem jó. Ha valaki soha nem mobilizál, nem nyújt, nem hengerez, miközben jól esne neki, az sem nyer semmit.
De nekem úgy tűnik, nálad most egy egészséges egyensúly alakult ki:
- az alvást komolyan veszed,
- az étkezést figyeled,
- a terhelést monitorozod,
- a hengerezést/nyújtást pedig eszköznek tekinted, nem varázslatnak.
És őszintén, az új párnáról szóló beszámolóid alapján az elmúlt hetekben valószínűleg több regenerációs hasznot hozott egy jobb alvásminőség, mint bármennyi extra krémezés vagy hengerezés tudott volna. Az alvás az egyetlen „regenerációs kiegészítő”, aminek a hatására tényleg új szövet épül. A többi leginkább azt befolyásolja, hogyan érzed magad közben.
Pedig a párna mocsok drága volt! 😀
Egy ilyen kép lehet nem olyan szexi a stravan mint egy új PR, de a hosszútávú fejlődésben sokkal fontosabb, ha minden nap ezt látom! 🙂
