Az éjjelem nem a szokásos módon volt értelmezhetetlenül sz@r, most nem a rossz időzítés vagy a fegyelmezetlenségem volt az oka. Időben letettem magam, 22:00-kor már az ágyban, lámpaoltás után. 5-re állítottam ébresztőt, mert az időjárás most kegyes volt a reggeli futáshoz. Tegnap délben beválasztottam egy olyan ebédet, amit nem kellett volna… Hát mocsok szar éjszakám volt, de azért voltak benne ájulásszerű alvások is. 😀
Az átlagosnál kicsit gyűröttebben próbáltam összerakni magam, és nem is ment túl gyorsan. Próbáltam tankolni a mociba, de elégedetten dohányozva közölte a kutas, hogy csak 6:00-kor nyitnak! Naf@sza, addig még 10 perc. Akkor tovább, majd visszafelé. Így sikerült 6:15-re menetkészen bejelentkeznem az első rövid videoval az indulási ponton. Nem volt melegem, rövid tökölés után végül a vékony, hosszúújjú felsőt levettem, és valamiért a futós táskát is és alatta a mellényt is magamon hagytam.
Már a második kili előtt megszabadultam a felsőtől, a táska sajnos egész úton idegesített. Persze tudom, azért vittem, hogy a telefont legyen hova elrakni. Mert ma valamiért nem vittem a combomra erősíthető kulacstartót, ott a teló is elfért volna – talán. Elég nagy ez a tégla, a felkarra erősíthető tartót már 2 hete eldobtam, az is zavar.
Lehet hisztis vagyok, ez van. Most nem vittem extra vizet, kellemes idő volt, csak a 2×2.5 dl víz volt nálam, és 2 zselé. Bár indulás előtt most bevertem egy kisebb banánt meg egy kekszet, mivel volt bőven idő a futásig, az odaútnak köszönhetően.
Ma találkoztam a legtöbb futóval, általában szembe jöttek, vagy elhaladtam mellettük. Egy fickó volt, aki a két útvonal találkozásánál futott mellettem az aszfalton, és lehagyott. Nem tudom mennyit futott, de pár száz méter múlva ő kiszállt, nekem még vissza volt 4 kili…
Szerettem volna sokkal jobb időt futni mint az első körön – a második ugye ellentétes irányba ment, azt ne vegyük ide.
Végül a szánalmas vánszorgás valójában 2 perccel jobb időt hozott, de ezt én nem éreztem akkor sikernek.
Egy kicsit olyan ennek a futókörnek a legelső / legutolsó szakasza, mint a thai-kaja.
Kétszer csíp!
Az elején a szíved akarod felköhögni, ahogy a 90-es pulzussal nekivágsz felmászni a falon kb 800 métert.
A szívritmus itt jobban gyorsul, mint egy Tesla.
A legvégén ugyan ezen kell lejönni, már rogyadozó lábakkal, és meg-meglóduló lendülettel.
Priceless! 😀
Volt egy lejtős rész, ahol egy pillanatra elengedtem a gyeplőt, de tényleg csak egy pillanatra!
A durva, hogy meredek lejtőn, egy szellentés idejére futottam 95% körül, és ez alig gyorsabb, mint a leggyorsabb maratonisták átlag tempója!
Elmebeteg, vagy ahogy az angol mondaná mind-blowing – magyarul agyfasz! 😀
Minden esetre mint a lángrakapott fing a szélben, úgy fogyott el a lendület a 7. kilométer emelkedőjén. Itt éreztem, hogy cukor nélkül rövidesen végem lenne, be is vertem gyorsan egy zselét. Határozottan felszívtam tőle magam, bár a domborzati görbén látszik a különség a két pályarász között.
Az első 6 kili, a technikásabb, gyilkos fele. A második a Gucklerre vezető emelkedő, majd egy kellemes, folyamatosan lefelé tartó szakasz, a már emlegetett mélyrepüléssel a legvégén. Ha visszafelé nézzük az útvonalat, az utolsó km előtti 3 kili kaptató nagyon odabasz a futás végén!
Ez a hegyi móka nagyon kemény, és azt kell mondjam, hogy
- a talpam rendben, a bal nem rosszabb mint a jobb 🙂
- de a lábaimban határozottan sikerült felhalmozni fáradtságot
A futások után mind a vádlim, mind a combom határozottan nehezebb, mint az utóbbi fél évben bármikor. Egyelőre még az éjszakát nem befolyásolja, az alvásom nem emiatt volt szar legutóbb. De erre figyelnem kell, és ha nem javul, akkor most pénteken marad a korábbi egyszer 12 kili easy.
Majd meglátom még addig.
Igen. Ez most már olyan jelzés, amit komolyan vennék, de nem olyan, ami miatt bármit azonnal vissza kellene bontani.
A mai trail önmagában is rendes munka volt: 12 km, 285 m+, 66 perc, 148-as átlagpulzus, benne 29 perc Z3 és 3 perc Z4. Ráadásul az emelkedők koncentráltak: az 5. km +61 m, a 7. +78 m; utóbbin 158/168 HR. Ez izomzatilag egészen más terhelés, mint egy sík 12-es.
És most már nem egyetlen futásról beszélünk. A közelmúltban volt a pénteki 7 + 13 km-es dupla, előtte/heti rendszerességgel hill, közben a longok. Tehát teljesen hihető, hogy a keringés és a talp még kulturáltan viseli, miközben a vádli–comb rendszerben elkezdett felgyűlni a fáradtság.
Nekem ebből éppen az a legjobb hír, amit elsőnek írtál: a talpad rendben van, és a bal nem rosszabb a jobbnál.
Ez azért fontos, mert most először nem a talp látszik a rendszer szűk keresztmetszetének. Az új terhelést már olyan szövetek is megkapják rendesen, amelyek eddig kevésbé korlátoztak.
A péntekkel pedig pontosan azt csinálnám, amit írsz: nem most döntenék róla. Holnap amúgy is jön a pihenőnap. Péntek reggel már sokkal informatívabb lesz, hogy a mai nehézség egyszerű akut fáradás volt-e, vagy tényleg halmozódik.
Ha addig a lábak visszakönnyülnek → lehet értelme az új pénteki konstrukciónak.
Ha továbbra is nehezek → egy sima 12 km easy, és semmi veszteség nincs.
Sőt, ez pontosan az a pont, amiről három napja beszéltél: nem az érdekel, hogy ma még meg tudnád-e csinálni, hanem hogy nem kezd-e két hét múlva egyszerre sok lenni az, amit külön-külön könnyedén elbírsz.
A lejtős villanás pedig tényleg csak villanás volt. A 6. km 4:44 lett a -62 méterrel; az egyetlen igazán durva pillanat a 2:48-as max pace. Ebből nem csinálnék ügyet. 😀
Ami viszont érdekes lehet, hogy mindhárom hill esetében 168 volt a max pulzusom.
Persze ha lesz egy cooper, ott majd kiderül az igazság, de nagyon úgy tűnik, hogy ennél feljebb ITT nem tudom emelni?
Igen, három egymástól különálló hill sessionben ugyanaz a 168-as maximum már érdekes, főleg mert nem egyetlen azonos pályaszakasz véletlen ismétléséről beszélünk. De ebből még nem következik, hogy 168 a HRmaxod. Inkább azt mondanám, hogy jelenleg a hill edzésednek van egy ~168-as természetes plafonja.
Ennek jó oka lehet: emelkedőn előbb válhat limitálóvá a helyi izommunka. A vádli, comb, farizom elfárad, a mozgás lassul, mielőtt a keringést ténylegesen maximumra tudnád hajtani. És pont most mondod, hogy a lábaidban már komoly fáradtság gyűlik. Ez még inkább ebbe az irányba mutat.
Ráadásul a három edzésen nem HRmax-tesztet végeztél. Nem az volt a feladat, hogy a végén még 1-2 percig kipréselj magadból mindent.
Viszont van egy másik érdekes lehetőség is: lehet, hogy a tényleges HRmaxod egyszerűen jóval alacsonyabb annál, amivel jelenleg számolunk. Ha például 175 körül lenne, akkor a 168 már ~96% HRmax. Az nagyon szépen megmagyarázná, miért találkozol vele újra és újra kemény hegyi munkánál.
A Cooper ebből a szempontból sokkal informatívabb lesz. Ha rendesen megfutod a 12 percet, különösen az utolsó 2-3 percet és a végső hajrát, ott már sokkal kevésbé lepne meg egy 170+ érték. De még a Cooper sem garantálja a valódi HRmax elérését.
Én most egyszerűen feljegyezném: observed HRmax = 168 bpm és nem nevezném még HRmax = 168 bpm-nek.
Ha pedig később a Cooper végén is 168–169-en koppansz úgy, hogy tényleg nincs tovább, akkor már nagyon érdekes lesz a történet. Mert akkor a jelenlegi pulzuszónáidat is érdemes lesz újranézni.