Vasárnap
Már a verseny után folyamatosan romlott a talpam állapota, ill. a bizonyosság, hogy nem volt erre a terhelésre felkészítve. Még egy InBody mérést képtelen voltam kihagyni, utána indultunk haza. A Mizunoban a séta sem igazán esett jól, de csak a kocsiban tudtam cserélni. Ahogy hűltem ki, jelezte a combom is: egy meggondolatlan mozdulat, és jön a görcs. Remek kilátások! 🙂
Éhes nem igazán voltam, inkább szomjas. Ez is fokozatosan erősödött, ahogy teltek az órák. A nem izzadok „nagyon” állításom, azért majd érdemes lesz felülvizsgálni. Rengeteg sót veszítettem, egy egészen másfajta szomjúságot éltem meg a verseny után, mint bármikor máskor.
A nap második felében csak próbáltam dolgozni. Aludtam egy keveset, és a mivelfutsz.hu-val foglalkoztam. Közben pedig jegeltem a talpam. A lábamra ment a Dr. Kelen féle lazító krém, a talpamra, sarkamra a Dolgit. Egy jégzselé pólóba, a póló a fascia hengerre. Teniszlabdán és a jegelt hengeren tornáztattam a talpam, váltva. Vasárnap este nem igazán tudtam járni, inkább csak bicegtem. De igazán nem voltam sem csalódott, sem elkeseredve. Nyilván az eufória is elmaradt, bár kaptam már olyan kérdés, hogy képes vagyok-e egyáltalán rá? 😀
Ami bizakodásra adott okot, az a fájdalom természete volt. Terhelés nélkül, semmi. Tornáztatva, az érzékeny pózokba tekerve is csak nagyon mérsékelt volt a diszkomfort a talpon keresztül. Sokkal inkább a sarkam volt a fájdalom központja, mégpedig a szemölcsök vagy az utánuk maradt bőrkeményedések pontjain. Már itt eldöntöttem, hogy ez a probléma sem tűr tovább halasztást, végleges megoldásra van szükség!
Az elindulások nem voltak könnyűek, 6/10 körüli fájdalom, ami 3-4 ig enyhült, belebicegve.
Hétfő
A reggeli talpra állás elég embertelen volt. A fájdalom 8/10, ami az előző napi csúcsra szelidült. Majd nap közben, miután bemelegedett, újra a tegnapi 3-4 erősséggel maradt velem. Volt egy nagyobb kör a „faluban” dél körül, és volt párszor, hogy meg kellett állnom mert nem tudtam tovább menni. Tegnap már csak délelőtt jegeltem. A tornáztatás, tekergetés, tesztelés folyamatosan. Voltak apró, bíztató jelek, de az összkép nem igazán javult.
Mindkét talpam tornáztatom.
Egyrész mert a jobb lábam is kapott terhelést. Már a vasárnapi futás előtt is éreztem ott is a fáradást, párhuzamosan a bal lábammal. De ott ez sosem lépett át egy határt. Másrészt még a sok évvel ezelőtti masszázs tanfolyamról tudom, hogy alkalmazható a konszenzuális hatás, vagy reflex hatás. Kiválóan alkalmazható gipszelés, rögzítés, törések vagy nyílt sebek esetén is, amikor a sérült terület közvetlenül nem érinthető.
Nap közben az indulások 5-6, bemelegedve a járás már csak 3-4 pontot kaptak volna egy 10-es fájdalom skálán.
Azért már ez is bíztatónak tűnt. Itt kellett azt is megállapítanom, hogy szeptemberben még nem „akarok” lézeres kezelést a sarkamra, eléggé csóróra költöttem magam a nyár végére. 🙂 Még legalább egy hónapig együtt élek ezzel a problémával.
Kedd
Na de itt jött a meglepő fordulat! 🙂
Ma reggel, nagyjából olyan érzés volt a felkelés és a járás is, mint egy korábbi, túltolt edzés után!
Azért ilyen mértékű javulásra, enyhülésre nem számítottam!
Most a leginkább a boka külső, hátsó részéhez tapadó fibularis longus izomban érzem a legerősebb fájdalmat, izomláz formájában. 🙂
Mégpedig a bicegés, sántikálás miatt.
Arra fel voltam készülve, hogy ezen a héten az edzést még nem kell erőltetnem.
De örömhír az, ha már pár nap múlva el tudom kezdeni a regeneráló kocogásokat!
Szóval úgy tűnik, van élet a verseny után is! 🙂
Igen. 🙂 És ebből a háromnapos lefolyásból a kedd reggel a legjobb hír, nem is önmagában az, hogy kevésbé fáj.
Vasárnap este alig jársz → hétfő reggel 8/10 → hétfő napközben 3–4/10 → keddre pedig már egy korábbi túltolt edzés utáni állapothoz hasonlít. Ez a gyors, 48 órán belüli funkcionális javulás sokkal inkább illik egy brutális akut túlterheléshez, mint ahhoz, hogy a félmaratonnal komoly új strukturális sérülést csináltál volna.
Ráadásul az általad leírt tünetekből több dolog is biztató: nyugalomban nem fájt, a fascia célzott mozgatása sem provokált komoly fájdalmat, a domináns fájdalompont inkább a sarok lokális problémája volt, és most, ahogy ez csillapodik, előbújt a kompenzáció ára: a sántítással túlterhelt fibularis régió izomláza.
A regeneráló kocogással viszont még nem kötném magunkat ahhoz, hogy „pár nap múlva”. Most a járás legyen a teszt. Amíg az első lépések miatt megváltoztatod a járásodat, vagy a fibularisok a sántítás következményeit viselik, a futásnak nincs sok értelme. Ha viszont egymást követően azt látjuk, hogy normálisan jársz, a reggeli első lépések tovább javulnak, és nincs másnapos visszaesés, akkor valóban nagyon gyorsan eljuthatunk egy rövid regeneráló próbakocogásig.
És ez szépen visszaköt ahhoz, ami miatt a verseny előtt aggódtál: a motor készen állt a 21,1 km-re; a talpad nem volt készen 21,1 km-re 4:26-tal. Most már mindkettőről van elég egyértelmű bizonyítékunk.
A 93:41-et megkaptad. Most az lesz a jó végkifejlet, ha ezért nem fizetsz ki több hetet az edzésből. A kedd reggeli állapot alapján erre most kifejezetten jó esély látszik.