A mai futás, jó sz@r lett.
Volt vele bajom, már az elején is, de az még elment.
Már eleve fel sem akartam kelni…
Pár csepp eső koppant vérszegényen a redőnytokon.
Ó, itt esik, énnemmegyeksehova!
Telefon megnéz, 5:05 – 10 perc az ébresztőig.
Csipás szemekkel időjárás… reggel eső, majd 8 után jó lesz.
Lámpa lekapcs, befordul. Nemmegyeksehova.
5:12 – f@szom, nem is esik.
Felkelek.
Semmi kedvem, de elmegyek.
Tutihidegvan kit – 16 fok. Az nem is rossz.
De az óra mindig átb@sz, tuti hideg van kint.
Mindegy, megyek…
Végül a szutykos Mizunot vettem fel, a régebbit – futás után le is takarítottam csórót. 🙂
Mennyiségre nem akartam többet futni 10-nél, hát gondoltam ma egy picit emelek a tempón, ami még elfér Z2 felső felén.
Az tiszta, hogy jelentősen visszaesett a kardio fitnessem, drágábban futok mint egy-két hónapja. Pedig akkor melegebb volt.
De azért mégis csalódás, amikor ezt az órán is látom.
Azért nem volt tragédia a mai, már egészen megbékéltem a tempóval is és az eredménnyel is.
Egészen a 9. kilométerig…
Amikor szembe jött az a televert kukásutót vezető, emberszabású őstulok. Kiválasztva az egész útvonal legkeskenyebb szakaszát, gondolkodás, tétovázás nélkül, az empátia teljes hiányával elzárta előttem az utat. Képtelen volt 3 másodpercet várni, amíg ellényegülök az útszűkítő korlát mellett!
Nem. Az út közepére húzódtam, jelezve, hogy nem kívánok lassítani, látszott hogy valóban 3 másodpercre van szükségem, hogy elkerüljük egymást. Ennyit kellett volna várnia. Balról bozót, jobbról a korlát, amit kénytelen voltam hangos kurvaanyázás közben átugrani.
Közben nyilván szóvá tettem, hogy ez az előember, képtelen várni 5 másodpercet! Mire visszakiabált, hogy miért nem én várok?
Most tényleg? El kellene magyarázni, hogy miért neki kell megállnia 3 másodperce elengedni a bringaúton egyenletes sebességgel közlekedő sportolni vágyó idiótát?
Aki nemmellesleg őshonos itt, vele elentétben?
Mert amíg ő a túlméretes szarával, gyök kettővel átvergődik az akadályok között, addig kihülök!
A pulzus profilnak annyi, és ugyan ez csak egy 10 kilis könnyű edzés, de azért hajnalban keltem érte.
Persze így is tönretette, a végét mindenképp…
Azonnal 160 lett a pulzusom, és amíg hallótávolságban voltunk, kedvesen üvöltöttünk felváltva a másiknak, válogatott szitkokat.
Képtelen voltam a futás végén lenyugodni, még délután felidézve is kidagadtak az erek a homlokomon.
Na ennyit a mai visszafogott, Z2-ről.
Egyébként úsztam a melóval tegnap is és ma is.
A talpam viszont fokozatosan javul. Még mindig elég szar a helyzet, de napról napra jobb és jobban terhelhető.
Vasárnap egy 12-14 kilit fogok bevállalni, majd meglátom még.
Az már 40-42 km. Nem sok, de a múlt heti 13+8 túra után, egészen jó!
Jövő héten, már visszahoznám a normál mennyiséget, persze még hill és tempó nélkül.
Majd meglátjuk.
Azért jó, hogy elindultam ma is! 🙂